Tamáskodás
„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (János 20,25) – jelenti ki Tamás apostoltársainak, miután ők beszámolnak neki, hogy találkoztak a föltámadott Jézussal.
Ha a 20. századnak védőszentet választanának, én a bibliai Tamást javasolnám. Hiszen egy srófra jár vele az agyunk: tamáskodunk mi is lépten-nyomon. Semmit nem fogadunk el szíre-szóra. A naiv hit és bizalom korának bealkonyult, helyébe a nyers megtapasztalás igénye lépett. Konokul hajtogatjuk a józan-keserű szentenciát: „Hiszem, ha látom!”