Keresztre feszített Szent Család
A pápanyalóka blog szerkesztőségi gyűjteményének újabb gyönyszeme. A kereszt Portugáliából utazott ide; legmegkapóbb részlete a vélhetően bölcsődalt éneklő Mária.
A pápanyalóka blog szerkesztőségi gyűjteményének újabb gyönyszeme. A kereszt Portugáliából utazott ide; legmegkapóbb részlete a vélhetően bölcsődalt éneklő Mária.
Amiről nehéz beszélni, arról fontos beszélni. Amit nem lehet megfogalmazni, azt létszükséglet megfogalmazni.
A belső űr, a belső vágy … mindnyájunk sajátsága. Ott tátong bennünk, s mi néha mindenfélével betömködjük, máskor pedig szélsőségesen kifeszítjük határait, úgy, hogy majdnem belepusztulunk önmagunk éheztetésébe. Kiüresítünk, kiszelektálunk, lefogyasztunk, kidobálunk, aztán hagyjuk, a seb levegőzzön, mérgesedjen, vérezzen, nem ápoljuk, nem kötözzük be.
Advent első vasárnapja
„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11
Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé. Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.
Szűz és anya, Mária,
akit a Szentlélek indított,
hogy alázatos hited erejével
befogadd, az élet Igéjét
segíts, hogy úgy mondjuk ki
a magunk „legyen”szavát,
a sürgető hívásnak,
hogy hirdessük Jézus örömhírét,
ahogyan te adtad át önmagadat
az Örökkévalónak!
Ó, Istenem, az idő tele van szorongattatással. Krisztust sokan nem ismerik el már Istennek. Ám mégis – Krisztus soha nem lépdelt még át hatalmasabban az időn, eljövetele sohasem volt jelentősebb, közelsége soha érzékelhetőbb, szolgálata sohasem drágább, mint most. Ezért imádkozunk az örökkévalónak ezekben a pillanataiban, vihar és vészek között hányódva:
„Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14
Amikor Jason egyéves születésnapján az édesanyja elővette az időkapszulát, mókás ötletnek tartottuk. „Mindenki tegyen bele valamit, ami ezt az évet jelképezi, és írjon pár sort arról, hogyan képzeli el az életet 17 év múlva.” Gondosan megfogalmaztuk a leveleket, beraktuk az időkapszulába, melléjük került néhány vadonatúj pénzérme, egy játékautó, szalagcímek a helyi lap aznapi számából, és más apróságok.
„Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: „A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.” (Dán 5, 23-28)
Három mozzanat van együtt a babiloni király lakomájában, melyek feltételezik és erősítik egymást, hogy azután mindent elpusztítsanak: a megszentségtelenítés, az orgia és a bálványimádás.
„Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.” (Mk 6,28).
Mindenki vár valamit! A dolgozó a jólétet, az ifjú a boldogságot, a beteg a gyó- gyulást és egészséget, a nyugdíjas a békés öregséget. Keresztelő szent János, akinek ma vértanú halálára emlékezünk, azt az emberi várakozást képviselte, mely annak a kornak emberére volt jellemző! Ő várta az eljövendő Messiást.
Sok szingli így látja a kapcsolatok világát: „Isten megteremtette a világot – 510 millió négyzetkilométer a felszíne, a feljegyzés kedvéért. Isten megteremtette még a lelki társamat és elhelyezte valahová ezen a világon. A feladatom, hogy megtaláljam, és Isten feladata úgy tűnik az, hogy elrejtse őt előlem, amíg ez lehetséges. Kényes ügy.
Annyi minden történt a héten itthon, Magyarországon, vagy éppen a nagyvilágban, sőt, a mi kis egyházunkban is, hogy igazság szerint ezer más téma lenne, amiről írhatnék. Hogy miért döntöttem mégis a sokak által világszenzációnak tartott debreceni események mellett? Az ok meglehetősen egyszerű: mert Debrecenben csoda történt.