A szent tér szekularizálása (49)
Ezt a taivani templomot (szent hely???) egy magassarkú cipőről formázták, egy helyi vallásos csoport (a fogyasztás istene? a szerk.) kérésére,
Ezt a taivani templomot (szent hely???) egy magassarkú cipőről formázták, egy helyi vallásos csoport (a fogyasztás istene? a szerk.) kérésére,
„Csendesülj el az Úrban és várd Őt.” (Zsolt 37(36), 7)
Életem során, mint mindannyian, én is sok sebet kaptam. A legpusztítóbbat 8 éves koromban, amikor a tanítónénim kiközösíttetett az osztállyal. Sok-sok évvel később értettem meg, hogy akkor szinte meghalt a szívem, attól kezdve szerethetetlennek, értéktelennek, mindenki által elutasítottnak éltem meg magam.
Imre atya írása Stuttgartból
Sírsz… Nagyon szíven ütött és sebet ejtett rajtad az a levél, amit a minap kaptál egy baratodnak hitt valakitől… Tudom, hogy mit érzel, mert magam is voltam már hasonló helyzetben. Legjobb szándékkal azt hittem, hogy valamivel jót teszek, és egyesek – rosszat feltételezve – hátam mögött mégis megszóltak… Nekem is nagyon rosszul esett, de aztán elgondolkoztam a dolgon, és az Úr elé vittem az ügyet. Ő ezeket a gondolatokat adta nekem, amit most Neked is átadok.
Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője Sárospatak, Szent Erzsébet Ház, 2011. január
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta: „Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.” Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: „Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?”
„Tudod, mi okozza ezt?” „Húú, tele van a keze.” „Akkor ennyi, ugye?” „Maguk túlnépesítik a bolygót!” „Mindegyik a tiéd?” „Megengedheti magának, hogy ennyi legyen?”
Ez csak néhány dolog, amit akkor hallasz vadidegen emberektől, ha több gyereked van, mint a nemzeti szinten jóváhagyott átlagos 1,7 gyermek (USA, a szerk.). És ebben nincsenek benne a mocskos tekintetek és nevetések, melyek rád irányulnak.
Beszélgetés a 80 éves bíborossal (részlet, 1972) Forrás
A chicagói érsekség benyújtotta a John Henry Newman bíboros közbenjárásának tulajdonított második csoda bizonyítékait a Szentek Ügyeinek Kongregációjához.
Alapos kivizsgálás után a chicagói érsekség továbbította a John Henry Newman bíboros közbenjárásának tulajdonított második csodás gyógyulásról szóló dokumentumokat a Vatikánnak.
„Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.” (Iz 54,10)
Vajon milyen lenne az életünk, ha megélnénk az Isten szeretetébe vetett abszolút bizalmat? Keresztényként persze tudjuk, hogy Isten szeret minket. Erről éneklünk, idézünk a Bibliából, ezt írjuk ki pólókra, matricákra. Igen, Isten szeret.
Tudjuk, hogy Isten szeret, de most nem erről beszélek. Hanem arról, milyen lenne az életünk, ha valóban elhinnénk azt, amit tudunk.
Pontmain, 1871
A jelenés időpontjában, a porosz-francia háború idején Pontmain egy kis falucska volt. Lakói kemény munkához szokott, egyszerű és dolgos földművesek voltak. Plébánosuk Michel Guérin atya volt. A Barbadette család a következő tagokból állt: az apa, César, felesége, Victoire, s két fiuk, Joseph és Eugène, akik akkor 10, illetve 12 évesek voltak. 1871, január 17-nek estéjén a fiúk apjukkal a csűrben foglalatoskodtak. Eugène kilép a pajtából, hogy megnézze, mennyi időt mutat a templom toronyórája; fél hat van. Felnéz az égre, és felfigyel arra, hogy az ég egy darabkáján egyáltalán nincsenek csillagok.