Tanítás (atyák, tanító testvérek)
Amikor az ima hatékonynak bizonyult a járvány ellen
A koronavírussal foglalkozó állami tisztviselők elfelejtettek egy intézkedést – az imák fontosságát. Az ilyen megfontolást egy olyan világi társadalom elveti, amely nem hisz abban, hogy Isten képes cselekedni az általa teremtett természeten. Az ima így hatástalan.
A történelem az ellenkezőjét bizonyítja. Az Egyház számtalan olyan esetet jegyzett fel, amikor egyének és társadalmak az ima ereje által menekültek meg. A modernitás inkább a tudományt imádja, mint egy új istent, aki mindent megtehet. Két nagyon közismert személyiség közelmúltbeli nyilatkozatai is ezt a világi hozzáállást tükrözik.
8 Minute
„Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból.” – áll a közismert „Sárga könyv” borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: „Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás…” …tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne „a levegőbe” tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)
