Az író igenis nyissa ki a száját, ha rossz irányba mennek a dolgok
Róma, 2024. január 6-án, Urunk megjelenése – Vízkereszt ünnepén
Karácsonykor a Béke Fejedelme emberré lett értünk. Minden jóakaratú embernek elhozza a mennyből jövő békét. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27). A békesség, amelyet Jézus hoz nekünk, nem üres frázis, nem a világ békéje, amely gyakran csupán kétértelmű kompromisszum, amelyet az egyik vagy a másik fél érdekei és hazugságai szerint lepaktálva döntenek el. Isten békéje az igazság. „Az igazság a béke ereje, mert feltárja és megvalósítja az ember egységét Istennel, önmagával és másokkal. Az igazság erősíti és építi a békét” – tanította Szent János Pál [1]. Az Igazság, mely testté lett, eljött, hogy közöttünk lakjon. Az ő fénye nem homályos. Az ő igéje nem okoz zavart és rendetlenséget, hanem feltárja mindennek a valóságát. Ő MAGA az igazság, következésképpen „jel lesz, amelynek ellene mondanak”, „hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai” (Lk 2,34).
Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek nyilatkozott a Magyar Katolikus Rádiónak.
A megbocsátás Isten Országának életmódja itt a földön, hozzá tartozik az Ország életrendjéhez. Ezt az életrendet a legtömörebben a Szent Máté-féle Hegyi beszéd tartalmazza.
A megbocsátás célja, hogy az Isten Országának teljességében minden helyreálljon, amit a teremtés eredeti tervéből (boldogság) lepusztított az ördög. Mi az ördög egyik résztörekvése? Az emberek közötti kapcsolatok szétrombolása, a szeretet általi egység felrobbantása, Miért? Mert az Isten Országának mennyei élete egység, harmónia, békesség, szeretet, ünnepi öröm, stb., amit a sötétség ura nem tud elviselni. És mivel akarja elérni? Sértődés, elvetettség, lelki sebződés, széthúzás, gyűlölet, eltávolodás, bosszú, háborúskodás, megtorlás létrehozásával.
V. A SAROKKÖVEK ÉS A HAMIS ÉRTÉKEK
„Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedés, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, Egész folyamok sem tudnák elsodorni.” (Ézs 8,6-7)
NICOLAS DIÁT: Hogyan gondolja a helyes kapcsolatot a kereszténység és az erkölcs között? XVI. Benedek úgy látta, hogy nem kell összekeverni a kettőt, nehogy kiforgassuk természetüket. Elfogadja ezt az elemzést?
ROBERT SARAH bíboros: Igen, a Deus caritas estben XVI. Benedek azt írja, kezdetben az, hogy valaki kereszténnyé lett, nem erkölcsi döntés, filozófiai vagy erkölcsi meggondolás volt, hanem egy eseménnyel, egy személlyel való találkozás. Ez az ember, aki felénk jön, Krisztus, az életnek új horizontot ad, és ezáltal döntő irányulást.
1. Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki teljesen hitetlen és vallástalan. Erről alább még lesz szó.
2. Rendkívül fontos annak a megfigyelése, hogy a jelölt hogyan és miként viselkedik szüleivel szemben.
Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki mindenben engedi magát szüleitől kiszolgálni a nélkül, hogy ő is segítségükre lenne; aki szüleit szinte cselédként kezeli, parancsolgat nekik vagy hozzá még bosszantja őket, semmibe veszi óhajukat, velük szemben illetlen vagy éppen sértő modorú, visszafeleselgető, indulatos, makacsfejű vagy goromba.
(Részlet Nicolas Diat – Robert Sarah: Esteledik, a nap már lemenőben című könyvéből. SZIT. Budapest, 2019. Megrendelhető itt.)
NICOLAS DIAT:
Hogyan lehetne meghatározni azt a cinizmust, amelyről olyan gyakran beszél a „polisz” kormányzásával kapcsolatban?
ROBERT SARAH BÍBOROS:
A régi görög nyelvben a „cinikus” kifejezés a küon szóból származik, ami kutyát jelent. A cinizmus filozófiai irányzatát elméletben Anthisztenész, Gorgiasz hűséges tanítványa dolgozta ki. Felnőttként Szókratészhoz csatlakozott, akitől leginkább azt vette át, hogy a jellem szilárdsága a fontos. Ám ebben ő az ember egyfajta végső rendeltetését látta.
Nem sokkal karácsony előtt, december 18-án a katolikus világot megrázta a Fiducia supplicans, a Hitoktatási Dikasztérium (DDF) által kiadott, magas magiszteri rangú nyilatkozat. A dokumentumot Victor Manuel Fernández bíboros, a DDF új prefektusa írta alá, és Ferenc pápa ex audentia aláírta. Akár kedvezően, akár riadtan fogadták ezt a dokumentumot, amely lehetővé teszi a katolikus papok számára, hogy bizonyos nem liturgikus keretek között megáldják a keresztény házasságon kívül együtt élő párokat – beleértve a homoszexuális párokat is -, a karácsonyi hírekben nagy szerepet kapott. Már születtek éleslátó kommentárok (például Edward Feser és Roberto de Mattei), és kétségtelen, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban még több ilyen írás fog megjelenni, amint a dokumentum következményeit jobban megértjük.
Korántsem csak szakmai, hanem mindannyiunkat érintő kérdésről szólt május 28-án a 2003-ban alakult Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom által rendezett nemzetközi konferencia Budapesten. Mert – mi, keresztények különösen – nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy embereket árucikként, rabszolgaként kezeljenek országunkban. S mi is tehetünk annak érdekében, hogy ne olyanok alakítsák a prostitúció helyzetét Magyarországon, akiket kizárólag üzleti érdekeik vezérelnek.Tehetünk – és tennünk kell, amikor az Isten képére teremtett ember méltóságát semmibe veszik. Mindezekről a mozgalom egyik alapítójával, Morvai Krisztinával, az ELTE büntetőjogi docensével beszélgettünk.
Amikor az ördög megpróbál rábírni bennünket a bűnre, a velünk végrehajtatni tervezett gonosz cselekedet állítólagos javát hangsúlyozza, miközben elhomályosítja azokat a vonatkozásait, amelyek szükségszerűen ellentétesek Isten parancsolataival. Nem azt mondja nekünk, hogy ez bűn és sérti az Urat, aki a kereszten meghalt érted, mert tudja, hogy egy normális ember önmagától nem akar rosszat, hanem általában a jó leple alatt tesz gonoszságot.
Valami tizenkét esztendő óta nagyon elterjedt az alamizsnálkodás egy igen szép és üdvös módja. Ez a Szent Antal kenyere. Röviden szólva, abban áll ez, hogy a jámbor hívők Szent Antal pártfogását kérik valamely ügyükben, és megfogadják, hogy ha a nagy Csodatevő kieszközli kérésük teljesülését, akkor bizonyos számú kenyeret, vagy kenyérre való pénzt fognak adni a szegények számára.
Ez a különös tisztelete a Szentnek azonban nem is olyan új keletű, mert már régen, még a tizennegyedik században állott fönn egy szép szokás, mely egészen hasonló volt a Szent Antal kenyerének intézményéhez. Ugyanis akkori időben a vallásos szülők, hogy gyermekükre Isten áldását leesdjék, szintén Szent Antalhoz fordultak, és annyi gabonát adtak valamely jótékony célra, amilyen nehéz volt a gyermek. Vagyis, mikor a gyermeket fölajánlották Istennek, megmérték a gyermek súlyát, azután ezen súlynak megfelelő gabonát ajándékoztak a jó célokra.
„A szülők szentsége a legjobb nevelés Krisztusban”
„Lássuk meg Istent a gyermekek arcán, és adjuk Isten szeretetét a gyerekeknek! Tanuljanak meg ők is imádkozni! Ahhoz, hogy a gyerekek imádkozzanak, az kell, hogy imádságos szülők vére folyjon az ereikben. Néhányan elszámítják magukat, és azt mondják: mivel a szülők imádkoznak, istenfélők, olvassák a Szentírást, a gyerekeket is „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4) nevelték, mégis ennek az ellenkezőjét látjuk, éppen a nyomásgyakorlás miatt.
Nem elég, ha a szülők istenfélők. Arra van szükség, hogy ne kényszerítsék a gyerekeket, ne erővel akarják megnevelni őket. Akár el is fordíthatjuk a gyerekeket Krisztustól, ha önző módon követjük a vallást. A gyerekeknek nem nyomásgyakorlás kell.” /193.oldal/