Olvasnivaló

Pio atya gondolatai és imái

Ha az ördög mozgolódik, annak a jele, hogy nincs megelégedve. Inkább az nyugtalanítson bennünket, ha csendben van.

– Padre, én nem hiszek Istenben!
– Isten azonban hisz benned, fiam.

Olvasnivaló

P. Joseph Vadakkel – Michael Heinzen: Jézus az Eucharisztia lángja

Joseph Vadakkel indiai pap misszionárius, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós Rend (MCBS) papja. Lelkigyakorlatos központot alapított, 1977 óta Európában is tart lelkigyakorlatokat. E kötetben különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe.

A könyv szerkesztője, társszerzője Michaela Heinzen asszony, aki két könyvet szerkesztett, melyekben bemutatja Joseph atya lelkiségét. Ebben a kötetben az indiai misszionárius szerző különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, majd azt, hogyan találkozunk Jézussal és mit jelent az Eucharisztikus láng az életünkben – mindezt számos példa és bibliai esemény segítségével.

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (10)

Végszó

A hitélet kétezer éves történetének és a keleti és nyugati egyetemes Egyház hagyományának hátterében, de mindenek előtt a patrisztikus örökség szerves fejlődésére való tekintettel, a következő végkövetkeztetéseket vonhatjuk le:

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (9)

IX.

Az egyházatyák eucharisztia tiszteletének autentikus szellemi magatartása az ókor végére az egyetemes Egyházban (Keleten és Nyugaton) szervesen kifejlesztette a megfelelő gesztusokat, mint például az Oltáriszentség szájba történő vételét, miután a hívő meghajolt a földig (Keleten) vagy letérdelt (Nyugaton). Ebben az összefüggésben sok mindent megvilágít a protestáns közösségek áldozási rítusainak kifejlődésével való összehasonlítás. Az első lutheri gyülekezetekben az úrvacsorát szájba fogadták és térdelve, mivel Luther nem tagadta a valóságos jelenlétet. Ellenben Zwingli és Kálvin, valamint követőik tagadták a valóságos jelenlétet, ezért már a 16. században bevezették a kézbe és állva történő úrvacsorához járulást:

Olvasnivaló

Athanasius Schneider: Dominus est (8)

VIII

A latin rítusú egyház ma sok szempontból tanulhatna a keleti egyházaktól, hogyan kell kezelni az eucharisztikus Krisztust a szentáldozás kiosztása alatt. Legyen most elég felidézni csak egyet a számtalan csodaszép tanúságból:

„A Szent a paténán és a kehelyben fenségben és méltóságban ünnepi körmenetben kivonul, papoktól és diakónusoktól kisérve. Angyaloknak és a Lélek tüzes szolgáinak ezrei vonulnak a mi Urunk Teste előtt és magasztalják Őt.”[1]

Olvasnivaló

Szent őrzőangyalok

Október 2-án ünnepeltük a szent angyalokat. A  szerk.

Ma van az ünnepük. Amikor kisgyerek voltam és rosszalkodtam, Nagymamám mindig figyelmeztetett, hogy ilyenkor az őrzőangyalom sír. Egyszer megkérdeztem tőle, miért sír: „Mert azt szeretné, hogy olyan jó lennél, mint ő.” Tovább faggattam: „És hogy néz ki?” Rám mosolyogott és így felelt: „Úgy néz ki mint te. Szeret téged, veled kacag és veled sír. De ha rosszalkodsz, akkor sír.” Ma is bennem él ez a magyarázat.