„Erzsébet látta az ellentmondásokat a megvallott hit és a keresztény gyakorlat között” – mondta XVI Benedek. „Nem tudta elviselni a megalkuvást.”

Nemrégiben a szennyvíz lefolyóm úgy döntött, hogy megvalósítja az álmát, hogy gejzír legyen. Sajnos, ez nem túlzás, amit vízvezetékszerelőm azonnali „szent ég!” válasza is bizonyított, miután elküldtem neki egy videót a mosogatóm alatti csövekről, amint a legjobb Old Faithful-utánzatukat adják [a Yellowstone park híres gejzíre].

A padlóról felszippantva a vizet, miközben a pultról a kisgyerekek segítőkészen elmesélték az esti történéseket, kiváló lehetőségem nyílt arra, hogy felajánljam kis szerencsétlenségemet. Kihagytam a lehetőséget. Ehelyett, ahogy az gyakran megtörténik, amikor egy váratlan kellemetlenség felbukkan, gondolataim nagy részét a javítás lehetséges költségeinek kiszámítása kötötte le, és morogtam, miközben gondolatban átcsoportosítottam a tételeket a költségvetésünkben. Szerencsére, miután néhány pillanatig siránkoztam a költségek miatt, visszanyertem a józanságomat, még ha egy kicsit tovább is tartott, ahogy szeretném beismerni.

Maga Krisztus mondta, hogy könnyebben átfér egy teve a tű fokán, mint bejusson egy gazdag ember a mennybe. Lehet, hogy nem tartozok a jövedelmi ranglétra felsőbb fokán élők közé, de a tény sokatmondó, hogy a nagy dilemmám az volt, hogy milyen ünnepi luxust kell esetleg visszavennem annak érdekében, hogy megjavítsak egy olyan készüléket, amely nélkül az emberek évezredeket túléltek. Nagy anyagi áldás vesz körül, de mégis a legkisebb megingás is elég volt ahhoz, hogy bosszús és hálátlan legyek, még ha csak néhány pillanatra is.

Talán ezért tartom olyan csodálatos ajándéknak a szentté avatott uralkodókat. Ezeknél a szent férfiaknál és nőknél a szentség minden esélye ellenük szólt, és mégis valahogy Krisztusra szegezték tekintetüket, figyelmen kívül hagyva a mammont, és eljutottak a mennybe.

Szent Erzsébet (Magyarország), akinek ünnepét november 17-én ünnepeljük, ennek a csoportnak a tanúja a szentek közösségében. Szent Erzsébet, aki tizenéves korában ment feleségül Türingiai Lajos királyhoz, a XIII. században Európa gazdagságának központjában nőtt fel. Bár pénz és befolyás vette körül, Szent Erzsébet a szegények szolgálatának szentelte életét, gyakran figyelmen kívül hagyva saját kényelmét, még az udvar kritikáját és sógorainak haragját is magára vonta, akik helytelenítették önzetlenségét. Amikor szeretett férje 1227-ben meghalt, 20 évesen özvegyként és három kisgyermek édesanyjaként hagyta hátra, elszegényedve és száműzetésben találta magát. A szerencsétlenségek ellenére soha nem fordult el hitétől, hanem összegyűjtötte megmaradt világi javait, és egy kórház építésére fordította, ahol 24 éves korában bekövetkezett haláláig a szegényeket és a rokkantakat szolgálta.

XVI. Benedek pápa írta Szent Erzsébetről:

Erzsébet látta az ellentmondásokat a megvallott hit és a keresztény gyakorlat között. Nem tudta elviselni a megalkuvást. Egyszer, amikor Nagyboldogasszony ünnepén belépett egy templomba, levette koronáját, a feszület elé tette, és arcát eltakarva leborult a földre. Amikor anyósa megdorgálta ezért a gesztusért, Erzsébet így válaszolt: „Hogyan viselhetnék én, egy nyomorult teremtmény, továbbra is a földi méltóság koronáját, amikor látom, hogy királyom, Jézus Krisztus tövissel van megkoronázva?”

Tisztában vagyok vele, hogy manapság nem divat a „megalkuvásmentesség”. Olyan korban élünk, amikor állandóan azt mondják nekünk, hogy „tűrjünk”, „legyünk nyitottak”, és a lista folytatható. A kompromisszum valóban fontos, aki házas, tanúsíthatja ezt, de korunkban eltorzult ennek jelentése és a fontossága. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy kompromisszumot kössünk a hitünkkel. Nem arra vagyunk teremtve, hogy kompromisszumot kössünk az Igazzal vagy a Jóval. Arra vagyunk hivatottak, hogy keressük azt, függetlenül attól, hogy a körülményeink hogyan próbálnak megzavarni és elkedvetleníteni minket.

Szent Erzsébet megértette, hogy az Istennek való teljes átadás az, amire törekednünk kell, nem pedig a világgal való megalkuvás. Szembesülve a férje halála és saját pozíciójának elvesztése miatti nyomasztó gyásszal, mindent Istenre bízott. Szent Erzsébet figyelmen kívül hagyva kortársai ítéletét és gúnyolódását, a radikális szeretet és reménység életét élte.

Kétlem, hogy Szent Erzsébet sok mindent értene a XXI. század mechanizmusaiból. A szennyvíz lefolyók valószínűleg zavarba hoznák. De azt garantálhatom, hogy környezetétől függetlenül tekintete a Teremtőre szegeződne, szája mindig Őt dicsérné, és kezei soha nem szűnnének meg végezni azt a munkát, amelyre az örökkévalóságból elhívta őt.

Törekedjünk mindannyian ugyanerre.

Szent Erzsébet, imádkozz érettünk!

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. március 1.