Szent John Henry Newman bíboros és Barsi Balázs atya neve hívószónak számít a világban. Kikezdhetetlen logika, az igazság fényének kérlelhetetlen átragyogása a világ tompaságának szürke fátylán; sorsfordító sorok, mondatok, gondolatok. Valódi kincseket őrzünk. Könyvajánló Szent John Henry Newman: Keresztény lélek – és Barsi Balázs OFM: Nem vétkeztem a világosság ellen című könyvéhez.

Mikor elvállaltam a feladatot, hogy recenziót írjak erről a két könyvről, bevallom, naiv lelkesedéssel álltam a feladathoz. Két darab száz és egy pár oldalas könyv, általam igen kedvelt és tisztelt személyektől, ez nem okozhat gondot – gondoltam én.

Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor szokta gyakran hangoztatni: az Isten küld; folyamatosan bököd, nem hagy békén, lök, küld előre – menj! A keresztény létben van valami örökös nyugtalanság, és ennek az üdvös feszültsége nem hagyja nyugton az embert – és ez jó. 

Szent John Henry Newman gondolatait, prédikációit nem lehet olvasni. Vagyis nem úgy, mint bármi mást. Nem tudja ugyanis az ember nem sekélyesnek érezni magát, amikor lépten-nyomon, szinte minden sorral olyan cselekvésre késztet, amelyre egyetlen átlagpolgár se lehet felkészülve. Én legalábbis nem voltam. (Nem véletlenül írják Newmanről, hogy Szent Ágoston óta nem született hozzá hasonlóan „érdekes”, vallásos lángelme.) És hogyan is haladhatnék tovább a szöveg teljességének megismerésében (könyvrecenzió, ugye), ha folyamatosan azt érzem:

ezzel a gondolattal még nem végeztél! Cselekedj!

Newman „könyve” valójában nem is könyv, sőt – már puszta létezése is kisebb csoda. A Newman-breviáriumot is összeállító Salacz Gábor hatalmas munkáját dicséri a tulajdonképpeni gyűjtemény megléte.

A bíboros prédikációit, megnyilatkozásait összesen 28 különböző téma köré összegyűjtő Salacz már 1957-ben elkészült az írásművel. Akkor, Pécsett, egy egyébként igen szegényes borítóval, illetve a legnagyobb állami cenzúra mellett – amikor alig jelenhetett meg bármilyen egyházi kiadvány – sikerült ezt a művet 3000 példányban kiadnia. Azóta jobbára senki sem hallott erről a prédikációgyűjteményről.

Érdekes, hogy a különböző évekből – az anglikán és a katolikus időkből – összeválogatott prédikációrészletek milyen erős koherenciát mutatnak; Szent John Henry Newman – érezzük meg rögtön – azzal biztosan nem vádolható, hogy ne kereste volna végtelen kitartással az Igazságot. És valóban: Krisztus igazságának fénye tűnik elénk, akár 1843 előtti, akár azutáni évszámot látunk a lapokon.

Newman, nem érezvén magát az anglikán egyház elég jó fiának, ’43-ban mondott le plébániai szolgálatáról; két évvel később, 1845-ben tette le a katolikus hitvallást. Csakhogy nem érezni semmilyen „törést” vagy változást a beszédeiben.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. december 23.