A szerzetes valahol a nyugatinál szállt fel, csuhában. Méretes, régimódi hátizsákkal a vállán. Állítólag a budapesti 4-6-oson történt, a 90-es években

A szerzetes valahol a Nyugatinál szállt fel, csuhában. Méretes, régimódi hátizsákkal a vállán. Valószínűleg nemcsak az egyszerűsége, hanem kétméteres, vállas termete miatt is kitűnhetett a hétköznapi cicomában utazó tömegből.

Az emberek minden csodabogárnak kijáró, másodperc alatti szemvillanással mérték végig, majd rögtön megfeledkezve róla bámultak tovább a semmibe.

Nem úgy három, 17-18 éves, tesztoszterontúltengéstől szétfeszülő suhanc. Elég volt összenézniük és léptek is. Próbára akarván tenni a jámbor lelket, piszkálni kezdték. Előbb a csuháját húzogatták és megjegyzéseket tettek rá. Látva mélységes nyugalmát elkezdték felfedezni a redők és lebernyegek rejtekeit és egyre hangosabban gúnyolták Isten szolgáját. A villamoson utazó emberek pestiesen, a szemük sarkából már régóta követték a „műsort”.

Látva hogy a szerzetesünk egy szikla kibillenthetetlenségével emelkedik felül a provokációkon, a suhancok tovább próbálgatták a határaikat. Egyik a hátizsákját fogta, a másik meg pökhendi lendületében odáig merészkedett, hogy a kétméteres csuhás orrát megpöckölte.

A villamosban megfagyott a levegő. Talán lassított is egy kicsit. A tagbaszakadt óriás lassan eresztette le hátáról a zsákját és közben annyit mondott halkan, alig hallhatóan: „Eddig volt Jézus, most jövök én!”

Azzal akkurátusan, nem kapkodva úgy elkalapálta a három suhancot, hogy a következő megállóban alig találták meg az ajtót. A villamos utasai tapsoltak…

Forrás