Gratulálok! Kevesebb, mint egy hét múlva egy másik naptári évbe megyünk át. Készen állsz arra, hogy a 2018-as év elkezdődjön? Miket gondolsz az évről, ami hamarosan befejeződik? Ez a jobb éveid egyike volt, vagy talán ez volt az eddigi legjobb éved? Vagy inkább egy olyan év, amit jobb lenne elfelejteni és örülni annak, hogy túl vagyunk rajta?

Tulajdonképpen, az átmenet december 31-ből január 1-be, egyszerűen csak 24 óra. Mégis, sokunk számára ez sokkal többet jelent ennél. Vannak, akiknek reményt jelent, hogy a múlt egy pozitív pillanata folytatódni fog és beépül az új naptári évbe. Másoknak ez egy friss elindulást, új kezdéseket jelent, talán még “megújulást” is. Akárhogy is, a naptári év utolsó számát látva, növekszik bennünk a megújult remény és ezzel együtt a jövőbeni jó dolgok várása is.

Sokaknak ez az átmenet egyszerre jelenti az újraértékelését mindannak, ami az elmúlt 365 nap alatt történt és a várakozást arra, milyen lehetőségeket, kihívásokat és meglepetéseket tartogat az elkövetkezendő 365 nap.

Sajnos, sok esetben az átmenet az egyik évből a másikba sokkal többet igényel, mint a naptár egy lapjának átlapozása. Ez néha tartalmaz megbánásokat, sőt bűntudatot. Néhányan egyetértenének az író William Faulkner-rel, aki azt mondta: „A múlt soha nem halott. Még csak el sem múlt.” Tehát, miközben az eljövendő jó dolgokat reméljük, miként kell kezelnünk azokat a cselekedeteket vagy körülményeket, amelyekről azt kívánjuk, bárcsak meg se történtek volna, vagy legalábbis kitörölnénk az emlékezetünkből? A Biblia ajánl néhány hasznos elvet, amit érdemes megfontolni.

Ne engedjük, hogy a múlt leuraljon bennünket. Ismerjük fel, hogy még nem „érkeztünk meg”, és hogy még mindig vannak álmaink, amiket kergetünk és céljaink, amit el akarunk érni, mert nem tudunk tovább menni, ha a múltra koncentrálunk. Pál apostol azt írta: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Pál levele a filippiekhez 3,12-14)

Ismerjük fel, hogy nem szükségszerű, hogy a jövő megismétli a múltat. Értékes leckéket tanulhatunk meg a múltból, beleértve a hibáinkat is, de ügyelnünk kell arra, hogy ne „ragadjunk bele” azzal, hogy fölöslegesen koncentrálunk rá. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás próféta könyve 43,18-19)

Ne feledjük, Istennek hatalma van átváltoztatni. Az „Új és javított” kifejezés egy népszerű ígéret sok terméknél. Néha ez az, amit magunknak kívánunk, nem csak egy apró érintés vagy kisebb módosítások, hanem hogy képesek vagyunk lemondani a régi énünkről és tejesen új, figyelemre méltóan átalakult “én”-né válni….Jézus Krisztus követőinek ezt ígérte Isten: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (Pál második levele a korinthusiakhoz 5,17)….„A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Pál levele a rómaiakhoz 6,4)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday manna

Létrehozva 2017. december 27.