Teresa Musco áldozatos élete

Gabriel M. Roschini atya, Teresa Musco egyik életrajzírója és hősi életének tanúja így nyilatkozik könyve előszavában: „A Szenttéavatási Kongregációban eltöltött huszonkét év alatt alkalmam volt minden idők szentjeinek élettörténetét olvasni és elbírálni. Szerény megítélésem szerint azonban egyikük története sem hasonlítható Teresa Musco rendkívüli életéhez és a vele kapcsolatos eseményekhez.

Jézus mint a megváltott emberiség feje továbbra is átéli megváltó kereszthalála kínjait Titokzatos Testének tagjaiban (miután saját Testében elszenvedte õket), és egyesekben különösképpen; hiszen a szentek közösségében az egyes tagok lelki kincse mindegyik tag javára válik éppúgy, ahogy az egyes tagok baja is kihat a fizikai test minden tagjára. Ebben a hiteles isteni fényben kell szemlélnünk és értékelnünk Teresa Musco egész földi életét. Õ méltán mondhatta Szent Pállal, hogy keresztre vagyok feszítve a Keresztre Feszítettel.”

Teresa életrajzírói naplójának adataira támaszkodnak, amelyet égi felszólításra írt kislány korától kezdve és 2600 oldal terjedelmű.

Meglepő mondat naplójában: „Ötéves koromban már felnőtt személynek éreztem magam.” „Nyolc éves vagyok – írja – és elmondom, hogy 1943-ban születtem… A Szép Hölgy mindennap meglátogat és olyan nyelven szól hozzám, amit nem értek.” „Ebbe a füzetbe 12 éves koromban kezdtem írni… eddig csak alkalmanként írtam… ha testem nem akar többet szenvedni, újból elolvasom, amit Jézus tudtomra adott.”…. „Igen, igen, mindig csak igen!” – írja Teresa, és élete utolsó pillanatáig követte az „igen” útját. Fiatalabb volt a fatimai Jácintánál, amikor már megtanulta, hogy imádsággal és vezekléssel megmentheti testvéreit a kárhozattól.

Szüleit a mezei munka és a zöldségek eladása elszólítja otthonról, és Teresa szinte öt éves korától kezdve ellátja a háztartást. Szorgosan jár a hitoktatásra és jó előmenetele miatt a plébános úr azzal tünteti ki, hogy kortársainál egy évvel elõbb járulhat a szentáldozáshoz. Teresa boldog, de édesapja nem egyezik bele a korai áldozásba. A szép Hölgy és Jézus sokszor megüzenik apjának, hogy engedje õt áldozni, de apja makacs marad, sőt el is veri. „Felemészt a vágy, hogy Krisztust befogadjam” – írja naplójában. 1950 januárjában olyan beteg, hogy nem tud felkelni az ágyból, de Jézus feléje nyújtja a kezét, mondván: „Bátorság! Kelj fel!… Benned szeretnék lakozni és szeretnék egészen együtt lenni veled!” Késõbb, amikor apja füvet szedni küldi a határba, Jézus kis templomot mutat neki. „Egyik házam van itt!” Éppen esküvõi misét mondanak, gyóntatás is van. És Teresa Jézus hívására elindul, hogy befogadja Őt a szentáldozásban. „Ez volt életem legszebb napja!” – írja naplójában. A következő napokban is, amikor csak teheti, „nagy belső hevüléstõl, tűzhöz hasonló forróságtól hajtva” járul szentáldozáshoz.

A Musco család szinte állandó anyagi zavarban él. Az apa gyakran fojtja káromkodásba kétségbeesését, de felesége és a gyerekek sokat imádkoznak, és mindenekelőtt a kis Teresa, aki engesztelõ áldozatul ajánlja fel magát a bűnösökért, különösképpen pedig saját káromkodó apjáért. A Szűzanya sokszor kisegíti őket a bajból. Teresa tömött pénztárcát talál, amelynek nem jelentkezik tulajdonosa. Máskor őrangyala hoz élelemre valót, de ebből súlyos bajok keletkeznek, mert Teresa nem mondhatja el, honnan való a pénz. Apja avval gyanúsítja, hogy lopta, majd megveri és súlyos büntetéseket szab ki rá. „Kutya élet volt” –, írja Teresa.

1950 elején Pio atya, a tiszteletreméltó szerzetes látogatja meg őt bilokációban, Jézus küldi hozzá. Megmutatja Teresának stigmáit, és megmondja, hogy „Egyszer te is olyan leszel, mint én!”

A Szûzanyától is azt hallja, hogy „sokat kell majd szenvedned, kórházakba kerülsz, senki sem fogja felismerni betegségedet.” És valóban jelentkeznek a görcsös fájdalmak lázzal és szúró érzéssel. „A szomszédok fel akarnak jelenteni, mert nem bírják hallgatni jajgatásomat” – írja. Kórházi kezelések következnek. Az évek folyamán összesen 117 sebészeti beavatkozás lyuggatja át sebekkel és forradásokkal testét.

1952-ben egyszer „mély álomba merül”, és Jézus megkérdezi tőle: „Akarsz-e segíteni lelkeket menteni?” „Igen”-jére két „hóhér” megra-gadja és rászegezi egy keresztre. Amikor magához tér az „álomból”, fájdalmas kék foltokat talál kezén, lábán és oldalán.

1953-ban így szól hozzá a Szűzanya: „Beszélj a gyerekekkel, hogy hozzád hasonlóan õk is imádkozzanak, mert a kicsinyek imája többet ér, mint a felnőtteké. Te pedig imád és szenvedésed által sok kemény szívet megváltoztathatsz. Sokat imádkozz, különösen az én kedves fiaimért, a papokért, akiket Jézus nagyon szeret! Élő és valóságos buzgóságot kérek az imában, nemcsak betanult és szokásból mondott szöveget, különösen amikor az Oltáriszentség előtt imádkoztok!”

A Szűzanya 1954-ben csodálatos programot diktál neki a tökéletes életre, öt pontba szedve:

„Egyedül Isten a célom, Jézus a mintaképem, Szűz Mária a vezetõm, őrangyalom a segítőm, én magam meg szüntelen áldozat vagyok!”

Ez idő tájt kezd olyan idegen nyelven beszélni, amit senki sem ért, és csak később deríti ki egy tudós nyelvész, hogy a Názáretben beszélt arám nyelvről van szó.

1956-ban a Szűzanyát látja Teresa, amint kezével megsimogatja lázas homlokát, és a következõket súgja fülébe: „Leányom, azért vagyok itt, hogy mindinkább a keresztre igazítsalak… A te szíved lángolva ég Fiamért. Ezért szeretne a te szívedben bölcsőre, a lelkedben pedig vánkosra találni, hogy megpihenjen…”

Egy alkalommal így szólt hozzá Jézus: „…ha a családokban nem mondják állandóan a rózsafüzért és nem járulnak a szentségekhez, sem béke, sem szeretet nem lesz körükben. Ha majd felnőtt leszel és sok pappal találkozol, akik az én kedves fiaim, meghagyom, hogy mondd meg nekik, buzdítsák az embereket a szentségek gyakori vételére és a rózsafüzér imádkozására!”

1963-ban ismét meglátogatja őt bilokációban Pio atya, megáldoztatja, együtt imádkoznak, majd az atya megkérdezi: „Kislányom, oda akarod-e adni szüzességedet a Boldogságos Szûznek?” Teresa igennel felel és Pio atya lediktálja neki a felajánló imát.
Betegségei miatt Teresát apja nem hajlandó megtűrni házában, ezért 1968-ban Casertába kénytelen költözni. Ott egy jámbor nő fogadja magához, akit ő Antonietta néninek szólít. Nővére, Fortunata szerzetesrendjétől is többször kap segítséget kiszolgáltatott helyzetében. Részt vesz a betegek lourdes-i zarándoklatán, ahol két nagy, nyílt sebe begyógyul a csodálatos forrás vizétől. Kis idõre javulás áll be állapotában.

1969 nagycsütörtökén a Szűzanyát látja fekete ruhában, aki tudtára adja: „Teresa… szeretett Fiam örökre neked akarja ajándékozni Sebe-t.” Ezt követõen Jézussal felmegy a Kálváriára, ott két gonosz ember a keresztre dobja és megkötözi. Húsvét reggelén tér magához az elragadtatásból stigmákkal kezén és lábán. „Lábamat nem tudom letenni a földre, kezemet sem sikerül megmozdítanom, mert vér ömlik belõle. Mindkét kezemen egy szög fejéhez hasonló duzzanat látható, tenyerembõl pedig mintha kiszakítottak volna egy darab húst. Szívemet tűz hevíti, mintha meg akarna gyulladni.” Még azon a nyáron megkapja a töviskorona sebeit, és 1970-ben a szívsebet. „Keresztre szegezve… leírhatatlan kínok közt… hallottam a hús szakadását…”

Jézushoz könyörög e rendkívüli élethelyzetben: „Imádott Jézusom… ismertess össze lelkiatyámmal, aki segítené hordozni keresztemet!” Két hónappal ezután találkozhat Giuseppe Borra szaléziánus atyával, akirõl a Szent Szűz már beszélt neki. „Jézusom, szeretném mindenkinek odakiáltani, hogy nekem is van végre lelkiatyám!” – írja Teresa túláradó örömmel. Egy évvel később találkozik Franco Amico atyával, akit a Szűzanya „lelki testvérül” ad mellé.

Teresa 1972-ben tűz- és lángtrónuson látja Jézus Szívét, amint sugarait minden irányban szétárasztja, fénylőbb a Napnál és átlátszóbb a kristálynál. „Világosan lehetett látni a sebet, amit a katona lándzsája ütött rajta. Úgy láttam, hogy töviskorona veszi körül és kereszt magasodik a tetején. Első ízben beszélt nekem ekkor Jézus a szenvedése és nagy szeretete között lévő szoros kapcsolatról, és arról a hő vágyáról, hogy valóban szeressék Őt az emberek: »Megnyitom Szívemet, hogy ezekben a végső időkben az embereknek ajándékozzam, és ezzel szeretetem utolsó bizonyítékát adjam. Leányom, ez az a Szív, amelyet szeretned kell, és az embereknek meg kell mutatnod, hogy megérintsd szívüket! «”

Jézus újabb ajándékkal lepi meg Teresát 1972 októberében: „Minden csütörtökrõl péntekre virradó éjjel részt veszel majd nyomasztó szomorúságomban, amit az Olajfák hegyén éreztem…” E titokzatos szenvedésekhez még a betegség kínjai is hozzájárulnak, mert szervezete már nem tudja visszanyerni egyensúlyát. Ezt tetézi az ördög zaklatásán kívül, hogy övéi magára hagyják, bizalmatlanság veszi körül és rágalmakkal illetik.

Igen sokat szenved a papokért. A szentmise alatt Jézust látja a papban, látja, amint a pap arca „fényleni kezd”, látja az átváltoztatott Ostya ragyogását, és amint vér csordul belőle a kehelybe, amikor megtörik. Így ír erről naplójában: „Minden pap az élő és valóságos Krisztust képviseli: a pap maga csak eszköz, saját tagjait bocsátja Krisztus rendelkezésére; Ő pedig használja nyelvét, értelmét, mozdulatait, cselekedeteit…”

A Szűzanya mondta egyszer, aki anyai állhatatossággal akarta rábírni Teresát újabb és újabb áldozatokra a papokért: „Leányom, ha megmutatnám neked a papok lelkét, látnád, hogy mindegyikükben ott van szeretett Fiam, mert lelkükben is éppúgy viselik Fiam, Jézus jelét, miként testükben.”

Így panaszkodik 1973-ban a Szűzanya: „Azt mondják, hogy én, az Anya, elhomályosítom Fiam dicsőségét és tiszteletét! Vajon elhomályosíthatja-e Fiának dicsőségét az Anya?… Nem vetítődik-e rá teljesen Fiára az Anya dicsősége, és a Fiú dicsősége nem ragyoghatja-e be az Anyát? Aki szereti egyiket, a másikat is szereti.”

A szentmiséről visszatérve 1973 nyarán Teresa selyem suhogását hallja. Belép hálókamrájába, és vakító fényben ott látja a Szent Szüzet, amint két angyal tekercset nyit fel előtte. Így szól a Szűzanya: „Teresa, kisleányom, én, az Anya szólok hozzád. Mondd meg mindenkinek, hogy alázatos és bátor papokra van szükségem, akik készen állnak arra, hogy megöljék, kinevessék, lábbal tiporják õket, akik készek odaadni életüket, kiontani vérüket, hogy én ragyogóbbá váljak az Egyházban a nagy tisztulás után. Csak az ilyen alázatos, kigúnyolt, megtaposott papok szenvedése árán tudom hazahozni eltévelyedett kedves fiaimat és tudom bemutatni Fiamnak, Jézusnak a megpróbáltatásban megtisztult fiak megszámlálhatatlan sokaságát.”

1974 szeptemberében Teresa úgy érzi, hogy egy felette álló akarat elragadja őt és Szent Anna házába viszi. A kertben megpillantja a Szűzanyát, aki a Szívéhez szorítja őt, mondván: „Én vagyok a Szeplőtelen Szűz, a te Édesanyád. Fiam kiválasztott téged, hogy Vele hordozd a keresztet, és te elfogadtad… Élő edénnyé formálom szívedet, a szívedben élő Jézus számára. Leányom, egy nagy jel lesz még családodban és körülötted! Igénybe veszlek a lelkek megmentésére.”

Sok pap fordul Teresához, lelki tanácsát és imáját kérve. Különleges lelki vonzereje van ennek a teremtésnek, akit a falusi egyszerűség, a tartózkodás és az alázat jellemez.

Szentmise, szentáldozás, szentségimádás: Teresa életében jelen van az Oltáriszentség tiszteletének e három kincse, gyakran nagy erőfeszítések és áldozatok árán. És a Szent Szűz elválaszthatatlanul hozzá tartozik az Oltáriszentséghez.

Testi-lelki gyógyulásokért is gyakran kérik Teresa imáit és szenvedését. Õ könyörög és nagylelkűen szenved, de azt is tudja, hogy az Atyának szóló táviratot „legjobb a Szent Szűz kezébe tenni.”

Teresát egy igen nagy szenvedés gyötri életének utolsó évében: az ő lakásában és bátyja lakásában is könnyezik és vért ont több kis Jézus szobor, Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének több szobra és képe. Sír az Anya és sír a Fia, együtt ontja könnyeit a két Szent Szív. Megrendítő élmény. Vergődve kérdezi: „Mennyei Jegyesem, mi történik az én házamban? …Mindennap újabb csoda. Mindenki kételkedhet az itt történt csodás eseményekben, csak én nem, mert tudom, hogy Jézus már nem akar adni több üzenetet, hanem valami szembetűnőbbet…” A Szűzanya így szól hozzá: „Leányom, könnyeim életre keltik sok ember szívét, akik elutasítanak engem, valamint másokét is, akiknek gyenge az akarata.” Teresa megkérdezi: „Talán én vagyok az, aki miatt Jézus sír?… Mit tegyek, hogy ne sírjon? Mit tehetnénk, hogy enyhítsük Jézus és Mária szenvedését?”

Karácsony elõtt Jézus ismét felhívja Teresa figyelmét az Oltáriszentség engesztelésére és imádására: „Leányom, igyekezz, hogy az emberek vigasztalást és engesztelést nyújtsanak nekem Oltáriszentségemben! Azt kívánom, hogy töltsenek velem bensőséges egyesülésben mindennap egy órát! A mennyországot ígérem érte. Szeretetre vágyom Oltáriszentségem és Szent Sebeim (tisztelete) révén.”

1976 júniusában Teresának be kell feküdnie a casertai kórház urológiai osztályára, majd szükségessé válik a rendszeres művese kezelés. Halálának előestéjén, 1976 augusztus 18-án Teresa abban az örömben részesül, hogy találkozhat lelkiatyjával, Don Borrával, és beszélhet vele kedvenc gondolatáról, az ápolásra szoruló idős papok otthonának alapításáról.

Az utolsó vércsere alatt ijesztő jelek mutatkoznak, a szíve nem bírja tovább. Franco atyával együtt imádkozik az Isten akaratában való tökéletes megnyugvásért. Majd részesül a betegek szentségében, és az orvosok beleegyezésével hazaszállítják. Casertába érve még meleg a teste, de már halott.

Harminchárom éves, amikor meghal. Néhány órával halála előtt így fordul hozzá az egyik beteg: „Megtudhatnám-e, hogy miért hagy ennyit szenvedni engem az Úr?” „Nem tudja-e, – feleli Teresa – hogy Jézus Urunk azért halt meg a kereszten, hogy irántunk érzett szeretetét megmutassa?… Nem tudja-e, hogy bűneink által mi is ott álltunk és kiáltozva követeltük Jézus halálát?… Boldogok lehetünk, ha szenvedhetünk és mindent felajánlhatunk az Úrnak. Semmi sem vész el. Az Úr semmit sem tart meg magának, és képes lesz szenvedéseinkért kárpótolni bennünket.”

Teresa Musco holtteste két nap és két éjjel fekszik a ravatalon. Végtelennek tűnik az odasereglett emberek áradata. A casertai katedrálisban húsz pap koncelebrálja a temetési szentmisét. A gyászmenet Teresa kedves Mária-himnuszát énekli: „Egy napon majd meglátom Őt!”

És számára már fiatalkorában elérkezik az óra, hogy Istenhez térve eljusson az „Égi Édesanya” szemlélésére.

(Gabriele M. Roschini: Teresa Musco c. műve alapján)

Forrás: Tengernek Csillaga, 2000/3. szám

Létrehozva 2017. december 28.