Mindig vágytam arra, hogy szent legyek, de jaj, amikor a szentekhez hasonlítottam magam, megállapítottam, hogy oly nagy a különbség köztünk, mint az égbeveszõ hegycsúcs és a hitvány homokszem között…

Bár el is csüggedhettem volna, ezt mondtam magamnak: a jó Isten nem sugallhat megvalósíthatatlan vágyakat, ezért kicsinységem ellenére is törekedhetem az életszentségre. Nagyobbá lenni nem tudok, el kell hát viselnem magam olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de meg akarom keresni a módját, hogy az égbe jussak, éspedig egy kicsi, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen új kis úton keresztül…

Egy felvonót szeretnék találni, hogy Jézushoz emelkedjem, mert túlságosan kicsi vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség meredek lépcsõfokait járjam… És e szavakat olvastam le az Örök Bölcsesség ajkáról: „Ha valaki egészen kicsi, jöjjön hozzám!”…

És tudni akarván, hogyan bánsz az egészen kicsivel… íme ezt találtam: „Miként az anya ringatja gyermekét, úgy vigasztallak meg téged, a keblemen hordozlak és a térdemen ringatlak”… A felvonó tehát a Te két karod, Jézusom!

Ehhez nem kell nagyobbodnom, elég csupán egészen kicsinnyé válnom.

Létrehozva 2017. október 18.