„Munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2,12)

Az olaszországi Calabriából származó Natuzza Evolo a katolikus egyház egyik legnagyobb stigmatizált misztikusa különleges jele volt annak, hogy Krisztus itt van köztünk és minden embert üdvözíteni akar. 1944 őszén Natuzza észrevette, hogy áldott állapotban van. Férjével együtt örömmel várták első gyermekük megszületését.

1945. június 14 én megszületett fiuk, Salvatore. Nem sokkal ezután egy kicsit nagyobb házba költöztek. Natuzza nagy szeretettel gondoskodott férjéről és elsőszülött fiáról. Továbbra is voltak misztikus állapotai, elhunytakkal találkozott, megjelent neki Krisztus és Szűz Mária, a nagyböjti időszakban megnyíltak vérző sebei – a stigmák, melyek a Krisztussal egyesített szenvedéséről tanúskodtak. Mindezt igyekezett titokban tartani, de ez lehetetlen volt. Szegényes hajlékának ajtaján mindennap kopogtattak az Olaszország különböző részeiből és a külföldről érkező emberek. Mindenki, aki találkozott Natuzzával, érzékelte a láthatatlan Isten közelségét s a megtérésnek, a hit elmélyítésének, a Krisztussal való személyes kapcsolatnak a szükségességét.

1948 februárjában az orvos Silvio Scuteri meglátogatta Rómában élő ismerőseit. A meghívott vendégek között ott volt a La Tribuna újságírója is. Az összejövetelen Scuteri lelkesen beszélt a fiatal Natuzzi Evolo misztikusról és az ő rendkívüli természetfölötti ajándékairól. A La Tribuna újságírója minden információt felírt és nem sokkal ezután az újságban szenzációként közölte. Hamarosan az összes olasz napilap, többek között a Corriere della Sera és az Il Giornale d’Italia Natuzza Evolóról írt.

Az olasz tömegkommunikációs eszközökben élénk vita folyt az orvosok, pszichológusok, pszichiáterek és más szakemberek között, akik megpróbálták megmagyarázni a fiatal misztikus életében előforduló rendkívüli jelenségeket. Így Natuzzáról egész Olaszország tudomást szerzett. Ezzel nehéz időszak kezdődött az ő és a férje életében. Szegényes házuk előtt mindennap rengetegen gyűltek össze, hogy találkozhassanak Natuzzával. Újságírók és fotósok is jöttek különféle szerkesztőségekből, azon kívül a Vatikán képviselői is, természetesen inkognitóban.

Orvoscsoportok végeztek Natuzzán mindenféle vizsgálatokat. Az eredmények egyértelműen alátámasztották, hogy Natuzza nem szenved semmilyen lelki vagy idegrendszeri megbetegedésben. Natuzza a hét minden napján fogadta az embereket, leszámítva a pénteket és a nagyböjti időszakot, amikor a testén vérző sebek, stigmák voltak, és átélte Krisztus kínszenvedését és halálát.

A becslések szerint 1943 és 1970 között mintegy egymillió ember kereste Evolóék hajlékát. Voltak napok, amikor négyszázan is eljöttek. Sokan azt állították, hogy olyan helyeken találkoztak Natuzzával, ahova csak a bilokáció ajándékának segítségével juthatott el.

A misztikus legnagyobb vágya az volt hogy mindenki szeresse Jézust. Isten, aki rajta keresztül szólt, megtérésre szólította fel az embereket. Mindenki, aki csak találkozott vele, meggyőződhetett egyszerűségéről és nagy alázatáról. Bár szegény volt, nem fogadott el senkitől pénzt vagy ajándékokat. Teljesen embertársai szolgálatának szentelte magát, de közben soha nem hanyagolta el a férje iránti kötelességeit, sem öt gyermeke nevelését.

1947. november 27-én szülte meg második fiát, Antoniót, 1950. május 29-én pedig kislányát, Anna Máriát. Lányuk születése után Natuzza a férjével és gyermekeivel egy valamivel nagyobb házba költözött. Egy gazdag házaspár a Natuzzával való első találkozása után megvette az Evolóék szomszédságában lévő házat, és berendezett ott egy kis magánkápolnát, hogy a várakozó embereknek legyen hol imádkozniuk. Natuzza harmadik szülése után az orvosok kijelentették, hogy már nem lehet több gyermeke.

Istennek azonban semmi sem lehetetlen. Az orvosi vélemények ellenére Natuzza mégis fogant és 1954-ben megszülte lányát, Angélát, majd 1956-ban fiát, Francescót. 1982-ben a redemptorista Vicenzo atya egy rádiós közvetítésben így beszélt a misztikus Natuzzáról: „amikor találkoztam vele, éreztem, hogy Isten betölti a lelkét. Nem csoda, hogy Isten kegyelmének gazdagsága rendkívül jelekben nyilvánul meg. Ezek olyan jelek, melyeket Krisztus a vele szoros kapcsolatban lévő lelkeknek ad, hogy segítség őket az apostolkodásban, így mindazok, akik találkoznak velük, ráleljenek Krisztusra a szívükben. Ebben az asszonyban Krisztus fénye ragyog, nem csak beszédében, de mindennapi életében is. A házimunkákban, amelyeket reggeltől estig végez, amikor gyermekeiről és férjéről gondoskodik. Szüntelenül Jézus képét hordozza magában, tehát minden gesztusa és mozdulata Jézusnak a gesztusait és mozdulatait jeleníti meg.”

Natuzza kitűnt áldozatos szeretetével főleg férje és gyermekei, de más emberek iránt is. Felebaráti szeretete abban nyilvánult meg, hogy hősiesen segített mindenkinek, akinek lelki támaszra Isten akaratának megismerésére és megtérésre volt szüksége. Isten természetfölötti ajándékot adott Natuzzának, melynek köszönhetően mindenki, aki ellátogatott hozzá, megérezte, hogy egyedülálló és megismételhetetlen módon szeretik. Megadatott neki az a karizma is, hogy magára vehette mások szenvedését és ezáltal kegyelmeket esdett ki Istentől. A misztikus asszony soha nem ejtett ki kritikus vagy ítélkező szavakat. Ezt ismételgette: „a lélek nem ítéli meg a lelket.”

Natuzza szüntelenül buzdította látogatóit, hogy kérjék gyakran őrangyaluk segítségét, s hogy Márián keresztül szenteljék magukat Jézusnak.

Egy napon az őrangyala az alábbi az alábbi imát tanította neki: „Szűz Mária, szívemnek menedéke, add, hogy mindig az Üdvözítő szeplőtelen testével táplálkozzam a bűnösök megtéréséért.” Aztán megmagyarázta neki, hogy mit jelent az, amikor egy önmagát teljesen Jézusnak szentelő emberi emberi lélek „rejtekhelyet” nyújt neki. „Sokan harcolnak Isten ellen – magyarázta az angyal-, s ezzel sok rosszat okoznak a világban ezért Jézus végtelen szeretetében. Az önmagukat teljesen neki szentelő emberek tiszta szívében „rejtezik”, hogy így láthatóvá tegye az igazságot és megtérésre hívjon másokat. Akkor mindenki, aki meglátja, nem tagadhatja, amit lát. Sajnos, ahogy sokan nem ismerték fel a megtestesült Igét, amikor a világban élt, úgy sokakban most sincs meg a jó szándék, és nem akarják megismerni Krisztust, aki az egyházban működik és az emberek tiszta szívében rejtezik.”

Üzenet az égből

Szívének titkát Natuzzi csak a gyóntatója, Perduto atya és lelki vezetője, Tomaselli atya előtt fedte fel egészen. Capellupo atya 1946-tól részletesen feljegyzett minden természetfölötti jelenést, látomást és üzenetet, amelyről Natuzza beszélt neki. Egyszer a misztikus megkérdezte Szűz Máriát, mikor érnek véget az emberiséget sújtó szerencsétlenségek. Azt a választ kapta, hogy akkor történik meg, ha az emberiség megtér. Sokan úgy élnek, mintha Isten nem létezne, megmaradnak bűneik rabságában, s ezzel Jézust újra a keresztre szögezik. Szűz Mária állhatatos imára kért a bűnösök megtéréséért. Ha kitartunk ebben az imában, csoda történik, és ezek az emberek visszatérnek Istenhez.

„Adj nekem lelkeket! – mondta Jézus Notuzzának 1967-ben. Mindegyiket üdvözíteni akarom. Szívedben gondolj rám; soha ne feledkezz meg rólam! Benned élek. Mindig űzd el magadtól a haragot, a csüggedést és minden sérelmet! Sohase lázadj a szenvedés ellen! Mindig veled vagyok fájdalmadban. Mondd el az embereknek, hogy szeretettel és irgalommal teljes Isten vagyok, és hogy mindent látok. Használják ki irgalmam idejét, mert a halál pillanatában már késő lesz.

Földi életünk egyetlen értelme az, hogy megérjünk a mennyei örök életre. Ha Isten parancsainak útján fogunk járni és a szeretetben megnyilvánuló hit szerint fogunk élni, akkor megengedjük Krisztusnak, hogy szeretetével átváltoztasson, megistenítsen minket, és az isteni természet részeseivé tegyen (vö. 2Pt 1,4). Sokan sajnos Isten nélkül élnek, nem tisztelik és megszegik Isten parancsait, ezáltal hatalmába keríti őket a rossz, és ennek végső következménye az örök pokol.

„Jézus nagyon szenved, mert az egész világ újra a keresztre szögezi őt – mondta Szűz Mária Natuzzának. – Az emberek csak a földi dolgokkal törődnek, elhanyagolják a lelki életet és a lelküket. Nem tudatosítják, hogy milyen rövid a földi élet. Megnyerhetik bár a világot, de ha nincsenek Jézussal, elveszítik a lelküket. Jézus jó és irgalmas de figyelmeztet: „Ne éljetek vissza irgalmammal!” Imádkozz minden gyermekemért, aki a szakadék szélén áll, mert nem hallgatnak megtérésre hívó anyai intelmemre és megvetik Isten irgalmát.”

Jézus konkrét embereknek is üzent Natuzza által. Felszólította őket, hogy radikálisan szakítanak a rosszal. A halálos bűnben élt élet az oka a legnagyobb tragédiáknak. Ha az ember nem tér meg, ez az állapot az örök kárhozatba taszítja őt. Egyik üzenetében Jézus így figyelmeztet: „Az örök kárhozat felé tartasz, mert rendezetlen érzelmekkel viselkedsz olyasvalaki iránt, akit szeretett tanítványomul választottam. Jaj annak, aki botránkozást okoz, mert az más lelkek számára is kísértést jelent! Szállj magadba, leányom, át akarlak ölelni vérző kezeimmel! Egyedül én vagyok a boldogság forrása. Ne menekülj előlem, leányom! Ki szeretett téged nálam jobban? Ki ontott érted akár egyetlen csepp vért is? Nézz rám, ahogy a kereszten haldoklom, s akkor szívedben meghallod a lelkiismereted, mely visszaadja neked az alázatot és a bűnbánatot. Mielőtt bíróként eljövök, szélesre tárult irgalmam kapuját! Fogadd el felhívásomat, míg van időd, és térj meg!”

Natuzza Evolo teljes szívéből szerette a Katolikus Egyházat, és mindenben engedelmeskedett neki, mert tudta, hogy az Egyház Krisztus, aki magához hívja a bűnösöket, hogy bűneikből megszabadítsa és megszentelje őket. Jézus üzeneteiben nem csak a laikusokat szólította fel a megtérésre, hanem egyes papokat és szerzeteseket is 1970-ben ezekkel a szavakkal fordult Natuzzán keresztül egy paphoz: „Fiam, nagy szenvedést okozol nekem! Eltávoztál tőlem és engedtél az ördög kísértésének. Megfeledkeztél arról, hogy engem az örök Istent, megfosztottak ruháimtól, hogy megostoroztak, tövissel koronáztak, aztán a keresztre szegeztek. Minden sértést hallottam és megtapasztaltam a leg gyalázatosan halált. Mindezt a te üdvösségedért! Te pedig már nem elmélkedsz az én szenvedésem titkáról. Nagy, erős testi vágy lett úrrá rajtad és nem veszed komolyan a papsággal járó cölibátust. Szeretetem helyett az érzékiséget választottad. Minden nap ott állsz az oltárnál és magadhoz veszed a legtisztább feltámadt a testemet, de ezzel gyötörsz engem. Miért teszed ezt velem? Én vagyok a szeretet! Bízz irgalmamban, akkor megtapasztalod a megbocsátás a megtisztulás csodáját, visszakapod elvesztett szabadságotat, a tiszta szeretet örömét, szabad leszel és visszatérsz a szívembe. Szeretettel várlak.”

1968. június 27-én egy jelenés alatt Jézus Krisztus így szólt Natuzzához: „leányom, mennyi lélek kárhozik el örökre! Az emberek megvetik és meggyalázták a szenvedésemet és a véremet, melyet minden ember üdvösségéért ontottam a kereszten. Vigasztalj buzgó szereteteddel! Szeretem a nagylelkű szíveket, melyek mások iránti szeretetből megfeledkeznek magukról.”

Titokzatos feliratok

Antonio Magro, az Il Risorgimento című olasz napilap tudósítója tanúja volt Natuzza titokzatos vérzésének és látta, hogy vallási jelképek jelentek meg a zsebkendő, mellyel a misztikus vérét letörölték. Magro más újságírókkal együtt Evoloék szegényes házában volt, amikor Natuzza ölében tartotta a fiát, és az újságírók kérdéseire válaszolt. Egyszer csak észrevették, hogy az asszony nem érzi jól magát, és az arcán hirtelen vér jelent meg. Az egyik újságíró önkéntelenül is elővette a zsebkendőjét és megtörölte a nő arcát. Valamennyi jelenlévő szeme láttára, beleértve az interjút készítő filmstábot is, a zsebkendőn megjelent a legméltóságosabb Oltáriszentséget tartalmazó edényt képe, két angyallal és a latin felirattal: „Deus in Terra visus est” (Isten látható a földön).

1947-től Natuzza titokzatos vérzései egyre gyakoribbá váltak, főként a szentmisék alatt. A zsebkendőkön, melyekkel megtörölte magát, imák szövegei és különféle vallási jelképek jelentek meg.

Amikor Natuzza a szentáldozáshoz járult, a plébános Silly atya észrevette, hogy vér van az arcán. Számos tanúságtétel írt erről a szokatlan jelenségről, és megjegyezte, hogy Natuzza kellemetlenül érezte magát, amikor kíváncsi emberek tolongtak körülötte, hogy lássák a vérzést és a feliratok létrejöttét. ez a titokzatos vérzés előre jelezte a stigmákat – a nagy vérző és fájdalmas sebeket, a látható bizonyítékait, hogy Natuzza egyesült Krisztussal a kínszenvedés és kereszthalál titkában.

A zsebkendőkön többnyire Jézus és Szűz Mária szeplőtelen szíve jelent meg, kereszttel átszúrva vagy egy galamb – a szentlélek jelképe, továbbá különféle szentek és vértanúk, de a tisztítótűz jelképei is ezzel a felirattal: „ideiglenes büntetés”. Gallo atya leírta, hogy a nála lévő zsebkendőn mellyel Natuzza letörölte a vérét, ez a felirat olvasható: „Hiszen mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de elveszíti a lelkét és Istent?”

Egy másik alkalommal, amikor a misztikus letörölte vérző arcát, a zsebkendőn a következő ima vált láthatóvá: „Uram, tisztítsd meg szívünket, szenteld meg minden szándékunkat és add vissza a lelkünk Liliom fehérségét.”

A Francesco Mesiano és Francesco Lojacono (a catanzaroi feljebbviteli bíróság főügyésze) írta két tanúságtétel, melyeket az Il Giornale d’Italia közölt (1948 február negyedikén és hatodikán), alátámasztotta Natuzza karizmáinak hitelességét. Ezek a tanúságtételek új vitahullámot indítottak a sajtóban. A neuropatológus és endokrinológus Nicola Pende professzor kijelentette, hogy Natuzza titokzatos vérzése és az ezzel kapcsolatos feliratok és vallási jelképek megjelenése nem lehet a beteg emberi elme működésének eredménye.

Natuzza esete merőben különbözik a fakírok és jógamesterek eseteitől. A Natuzza testéből szivárgó vér úgy alakított ki feliratokat és képeket, mintha valamilyen intelligencia irányítaná. A tudomány nem képes megmagyarázni ezeket a jelenségeket.

1978-1979-ben Francesco Aragona professzor tudományosan megvizsgálta a Natuzza vérének letöltésére használt zsebkendőkön kialakult feliratokat és jelképeket. A vizsgálat bebizonyította, hogy a vizsgált anyagon lévő feliratok és vallási jelképek az asszony véréből jöttek létre. Amikor Dr. Mole zsebkendőt helyezett a Natuzza bal csuklóján lévő vérző sebre, a szemei előtt kirajzolódott egy vers az Énekek énekéből, és még 7 vallási jelkép. A tudós számára ez egyértelműen természetfölötti jel volt, mely megtérésre szólította őt.

A sebész Umberto Corapi leírta, amit 1977 nagypéntekén a saját szemével látott: „a halántékából kicsordult egy csepp vér, mely a vánkosra hullott és azonnal kirajzolódott a nagybetűs felirat: GYERTEK HOZZÁM MINDNYÁJAN. Ez a szemem előtt játszódott le hihetetlen sebességgel.”

A stigmák megjelenése

Pio atyához hasonlóan Natuzzának is megadatott a Krisztushoz való teljes hasonulás karizmája, mely abban rejlett, hogy átélte szíve misztikus keresztülszúrását és lelke megsebzését. A misztikában ezt a jelenséget transzverberációnak nevezik. Szent Pio atya így írta le misztikus tapasztalatát: „Miközben a fiúk gyónásait hallgattam ötödikén este, hirtelen megrettentem egy mennyei személy látványától, aki a lelki szemeim előtt megmutatta magát. Egy olyasféle fegyver volt a kezében, amely hasonlított egy nagyon hosszú éles fémkardra, és úgy tűnt, mintha tüzet bocsájtana ki. Ezután hirtelen ez az egész lejátszódott előttem: a személy teljes erejéből a lelkembe hajított a lándzsáját. Nehezen tudtam fel kiáltani, úgy éreztem hogy meghalok. Megkértem a fiút, hogy távozzon, mert rosszul éreztem magam és nem volt erőm tovább folytatni. A gyötrelem 7-e reggeléig megszakítás nélkül tartott. Attól a naptól kezdve halálosan meg lettem sebesítve. A lelkem mélyén érzem, hogy a seb még mindig nyílt, és ez további gyötrelmeket okoz.”

A transzverberáció célja, hogy a misztikust a megfeszített Krisztushoz tegye hasonlóvá. Sok szent megkapta ezt a rendkívüli ajándékot, pl. Assisi Szent Ferenc és Avilai Szent Teréz. Natuzza már 14 évesen megkapta a transzverberáció vagyis a lélek misztikus megsebzésének kegyelmét, amikor nagypénteken átélte Krisztus kínszenvedését, hirtelen erős fájdalmat érzett, mely a mellkas misztikus keresztülszúrásának, a szív megsebzésének következménye volt. A misztikus elmondta, hogy nagy testi fájdalmat, de ugyanakkor mély isteni örömet érzett, a szeretet élő lángját. Öt-tíz percen át a teste mintha a halál állapotában lett volna. Bár a legkisebb mozdulatra is képtelen volt, mégis teljesen eszméleténél volt. Az anatómiai vérző oldalseb csak 25 éves korában jelent meg Natuzza testén.

1955-től Natuzzi stigmái egyre nagyobbak és láthatóbbak lettek, főleg a lábain, kezein, térdein és az oldalán. A nagyböjtben nyíltak meg. Nagy, vérző sebek voltak, melyekből átható virágillat áradt. A hegek keresztet vagy más vallási jelképek formáztak. A stigmák húsvétvasárnapra mindig behegedtek és pár nap múlva eltűntek.

1955-től Natuzza a nagyböjti időben átélte Krisztus kínszenvedésének és halálának borzasztó gyötrelmét. Ez a nagyhéten volt a legerősebb. A sebei ugyanazokon a helyeken voltak, mint Krisztusé, tehát a csuklón és a lábain, mint ahogy Krisztust a keresztre szögezték. Látható volt a nagy vérző oldalseb is. A hátán, a hasán és a mellkasán olyan sebek voltak, amilyeneket az ostorozás okoz, a vállán pedig a kereszt hordozásától keletkezett sebek jelentek meg. Natuzza fején és homlokán a töviskorona tövisei okozta szúrt sebek voltak. A misztikus mindkét térde sebes volt, és a bal térdén Krisztus arcának körvonalai rajzolódtak ki. A Natuzzát kivizsgáló Rocco Mole sebész gondosan lefényképezte és leírta a misztikus összes stigmáját.

Az orvosok leginkább azon csodálkoztak, hogy a bőr a sebek között sértetlen volt: gyulladási gócok, duzzanatok gennyedzés és tályogok nyoma nélkül. Csak a hegek voltak. A sebek finoman illatoztak. Csodálatos és rendkívüli dolog volt ez. Natuzzának nem volt szüksége gyógyszerekre, mert húsvétvasárnapra az összes sebe magától begyógyult.

Jézus Natuzza stigmái által arra emlékezteti az embereket, hogy üdvözítő kínszenvedésének, halálának és feltámadásának titka szüntelenül jelen van, hiszen Istenben nincs idő – benne örök most van. Bűneinkkel mindannyian hozzájárulunk Jézus fájdalmas kínszenvedéseihez és halálához. Ezért Jézus mindnyájunkat arra szólít fel, hogy a bűnbánat és az Eucharisztia szentsége által részesüljön feltámadása titkában, a bűn a halál és az ördög felett aratott végső győzelemben.

Maga az Úr magyarázza meg Szent Fausztinához intézett szavaiban a Krisztussal megélt misztikus szenvedésnek, a kínszenvedése és halála átélésének legmélyebb értelmét: „mikor a kereszten haldokoltam, nem magamra gondoltam, hanem a szegény bűnösökre, s értük az Atyához imádkoztam. Azt akarom, hogy az utolsó pillanataid is teljesen hasonlóak legyenek az én utolsó pillanataimhoz a kereszten. Egyetlen ár van, amiért megvehetjük a lelkeket – ez az ár az én kereszthalálom szenvedéseivel egyesített szenvedés. A tiszta szeretet megérti ezeket a szavakat, a testi szeretet nem fogja fel őket soha.” (Napló, 324).

Az összeállítás korábban a Szeressétek Egymást Katolikus Magazinban jelent meg.

Létrehozva 2023. szeptember 15.