Levelet kaptunk egy házaspártól, akik szenvednek a gyermektelenségük miatt. Szeretettel ajánlják a tanúságtételüket a KV blog olvasói számára.

Hallgattassék meg a leginkább érintett katolikus fél is lombikbébi ügyben! Kik ők? Nagyon egyszerű. Azok a katolikus házaspárok, akik valóban be is tartják katolikus hitük tanításait, vagy legalábbis hajlandóságukat kifejezve minden testi-lelki erejükkel igyekeznek ezen lenni. Nem háborognak, hogy bezzeg az ő jogaikat ne kurtítsa senki sem, az ő életüket ne határozza meg senki sem, hanem hoztak egy döntést. Krisztus mellett döntöttek, elfogadták tanításait, amikor hitet tettek katolikusságuk mellett.

Az, hogy a mesterséges megtermékenyítés bűn, az nem egyik vagy másik pap különvéleménye, hanem az Egyház tanítása. Ebben semmi új nincs. Az élet védelme és a házasság szentségének védelme. Erről szól.

Nagyon jól tudjuk, hogy kevesen vagyunk olyan katolikus házaspárok, akik Krisztusért képesek vagyunk olyan áldozatot meghozni, ami valóban nehéz. A gyermektelenséggel együtt élni pedig kifejezetten az. Mert, ahogy bemegyünk a boltba és megvásárolhatunk kényünk-kedvünk szerint szinte mindent, mert van kínálat, úgy valóban, elmehetnénk a meddőségi klinikára is, hogy akkor most mi gyereket kérnénk, mutassák a lehetőségek kínálatát.  De hoztunk egy döntést. Krisztus mellett. A Katolikus Egyház mellett. Számunkra pont ezért érthetetlen, hogy miért ragaszkodnak egyesek ahhoz, hogy katolikusnak mondják magukat, amikor annak tanításából csak azt fogadják el, ami nekik kényelmes. Nem hiszem, hogy a kereszten olyan kényelmes volt meghalni. Nem hiszem, hogy a történelem folyamán és napjainkban is olyan kényelmes lenne Krisztusért vértanúhalált halni. Pedig napi szinten történik meg mindez a világban.

Mi nagyon hálásak vagyunk a papjainknak, akik kiállnak a Katolikus Egyház tanítása mellett – lombik ügyben is.  Akik vannak elég bátrak ahhoz, hogy felvállalják az ezzel járó támadások sokaságát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen érzés ez, hiszen sokszor voltunk úgy, hogy magunkra maradtunk a helytállásunkkal. Hiába voltak-vannak rendes, tisztességes papok körülöttünk, kellő bátorságot nem mertek tanúsítani ezügyben. Papi szempontból nem, de emberi szempontból teljesen érthetőnek tartjuk mindezt. Nem kis harc ez.

Kérdés, hogy az európai katolikusság meddig megy el az Egyház tanításának relativizálásában. Nyugaton már sok helyen kidobták a gyóntatószékeket, mert „ne akarja az egyház a titkaimat” stb., bulivá alakítják a szentmiséket, mert „végre rólunk szól” (nem pedig Istenről). De egy hitoktató barátunk elbeszélései alapján idehaza már akkor is konfliktusok alakulnak ki, amikor a szülő szeretné, ha gyermeke pl. elsőáldozó lenne. A konfliktus pedig abból adódik többek között, hogy nem érti meg a szülő, hogy a gyermeknek (de igazából neki is) vasárnaponként szentmisére kellene menni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2021. december 16.