Imre atya írása Stuttgartból

Mondod, de látom is, hogy új vagy a közösségben. A barátod ajánlotta Neked, hogy gyere el hozzánk, mert nálunk sok érdekes emberrel találkozhatsz…

Meg aztán arról is beszélt Neked – nem szívesen idézlek, mert öndicséretnek tűnhet –, hogy velem is nagyon jókat lehet beszélgetni…

Most itt ülünk, egymással szemben, és hirtelen kendőzetlenül s elég élesen azt kérded tőlem:

„Miért mondjam el az atyának életem dolgait?“

 Kissé meglepsz a kérdéseddel, de aztán egy szösszenetnyi idő után a következő választ adom Neked:

 „Azért beszélhetsz nekem nyugodtan az életedről, mert Isten embere vagyok, helyesebben igyekszem az lenni! És, ha feltárod előttem életedet, akkor én azokat nem csupán lélekgyógyászként minősítem, hanem – Isten embereként – segítek Neked abban, hogy bennük Isten lábnyomait is felfedezd!

Aztán ha elmúlt életedről nekem beszámolsz, akkor azért is teheted, mert én az életet jól ismerem. Hisz majd mindenki élettapasztalatát őrzöm lelkemben…

Ismerem az élet örömet és bánatait…

Ismerem az élet csillagóráit és buktatóit…

Ismerem az apályt és a dagályt, ismerem a nyugtalan tenger járását…

És tőlem megtanulhatod, hogy minden csillagtalan éjszakában valahol áll egy világítótorony, amely a Te életedet is bevilágítja…

Továbbá ha nekem életedről beszélsz, ha titkaidba beavatsz, akkor azért is teheted azt bizalommal, mert ismerem a szelek járását is…

Ismerem a szellőt, a szelet és a vihart…

Tehát segíthetek Neked abban, hogy a lelkedben dúló viharokat átvészeld, és Isten Szellőjének fuvallatát a Te egyéni – vagy mások – rossz sugallataitól meg tudd különböztetni…

Végül, ha nekem magadról beszélsz, akkor – az Istentől kapott talentumomnál fogva – segíthetek Neked abban, hogy önmagadat újra felfedezd.

Hogy ráébredj belső kincseidre.

Hogy észrevedd értékeidet, amelyek elrejtve hevernek benned, és amelyeket csak a velem való beszélgetésed hozhat felszínre.“

Az utolsó szavak után fürkészve néztelek, hogy megértetted-e szavaimat?

Aztán megnyugodtam, mert – hosszan elbeszélgettünk egymással – rólad…

Még sok ilyen beszélgetést adjon nekünk Isten!

Stuttgart, 2017-05-22

Forrás: Szilveszter atya blogja

Létrehozva 2017. június 12.