Nagyböjti lelkigyakorlat a sebzettségről, a bűnről, a bűnbánatról, a kiengesztelődésről, a gyógyulásról és a Szentlélek munkájáról

A karizmatikus megújulás ismert alakja, Margaritha Valappila, a Németországban élő, indiai származású szerzetesnővér, valamint az ugyancsak német Manfred Huber atya tartott nagyböjti lelkigyakorlatot a felsőmocsoládi Kacskovics-Bánó-kastélyban.

Az ötnapos „lelki welness” – amely Vizy Márton és felesége, Júlia bámulatos szervezőmunkáját dicséri – kiváló alkalom volt arra, hogy kinyíljon a lélek, hiszen nem lehet közömbös számunkra, hogy megkeresztelt emberek eltávolodjanak az Úrtól, és idegen isteneket imádjanak. A résztvevők – mintegy nyolcvanan sereglettek össze az ország különböző részeiről –, tapasztalhatták, óriási erő rejlik a zenés dicsőítésben, a szentségimádásban, a rózsafüzér-imában, a szentmisében, s azt is, hogy a bűnbánat tisztára mossa a lelket.
 
– Mindegyikünk Isten tulajdona, s az Úrak valamennyiünkkel terve van – mondta  nyolcvan felé közeledő Margaritha Margaritha nővér, aki huszonhat esztendeje járja a világot, hogy hirdesse Isten örömhírét. – Németországban fokozatosan kiürülnek a templomok, de Magyarországon azt tapasztalom, sokkal több a jámbor ember. A nyolcvan felé közeledő nővért egyébként tizennyolc évvel ezelőtt dr. Rumszauer Miklós plébános hívta meg először, amire a szerzetesnővér is emlékeztetett, és azóta többször is mesélt életéről, és példák, tanúságtételek sorával igazolhatta, miként igazítja lépteinket a Teremtő.

– Ha bennetek él a Szentlélek, akkor miért olyan szomorú az arcotok? – kérdezte a nővér, majd tovább fűzte a szót: – Ha Isten Szentlelkét hagyjuk magunkban működni, akkor nem követünk el bűnöket. Jézus mindent meg akar újítani bennünk. Isten a szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad.

Javasolta, Jézusnak kell az első helyet adni életünkben. Ő az egyetlen szabadító és megváltó. Isten nem követ el hibát, csupán lehetőséget ad arra, hogy megtérjünk. Nincs más dolgunk, mint Isten kezét szorosabban megfogni. Ha nem él bennünk Isten, belülről halottak vagyunk, és képtelenek a szeretetre, s ha az Urral hadakozunk, könnyedén bevonz-hatjuk életünkbe mások démonait. A gonosz lélek pedig képes uralni gondolatainkat…

A gyerekkora óta papnak készülő Huber atya – csakúgy, mint Margaritha nővér – bibliai igehelyek tucatjaival igazolta megállapításait, élettapasztalatait. A Szentírás ugyanis mindenre választ ad; Jézus és az apostolok pontosan fogalmaznak. Az atya beszélt a hitpróbákról is, amelyek által a lelkünk meggyógyul, ám akadnak szép számmal olyanok is, akik azt gondolják: a hit nem más, mint illúzió. Utalt Marxra is, aki a nép ópiumának tartotta a vallást, ami elbutítja az embereket. Mint megjegyezte, szerencsére ez az ideológia már rég halott.

Tanított az imáról is. Mint megjegyezte: az igazi imádság engedelmesség. A bűn pedig azzal kezdődik, hogy nem bízunk Istenben.
 
A félelem akadálya a bizalomnak. Kitért az igazságtalanságra is. János apostolnál is olvashatjuk: Minden igazságtalanság bűn. A kísértés is bűnre vezet, mondván: „nem eszik olyan forrón a kását”, vagy: „az isteni parancsok betarthatatlanok.” Így a ma emberének engedéllyel kell rendelkeznie a bűnhöz, pedig a Szentlélek erejével minden parancs betartható, ám ehhez elengedhetetlen a Lélekben való megújulás.

Azt már Margaritha nővér tanításában hallottuk: itt van a kegyelem ideje, melyből mindenki részesülhet. Istennek nincsenek mostohagyermekei. Annak azonban, aki szeretne e kegyelemből részesülni, meg kell nyitnia a szívét. Arról is szólt, hogy a mai, különösen kaotikus világban szinte önmagukat kínálják a zsákutcákba vezető tévutak, amelyekre – mivel nincsenek kellő ismeret birtokában – sokan rálépnek. A New Age térhódítása különös veszélyt jelent. Óvakodnunk kell egyebek mellett a jóslástól, a boszorkányok tanácsaitól, a reikiről, a kineziológiától, a sátáni zenéktől és filmektől, a fehér és a fekete mágiától, a törökszemtől, a horoszkóptól, s olyan könyvektől, mint a Harry Potter. (ld. dr. Gál Péter írását itt és itt. A szerk.) A dohányzás, a piercing és a tetoválás sem Isten óhaja.

A megbocsátásról, annak gyakran rögös útjáról is hallottunk, ám csak akkor tisztulhat meg a lelkünk, ha kiengesztelődünk. Ezért úgynevezett „vezetett” ima hangzott el, amely fogantatásunk pillanatától fogva napjainkig vette nagyító alá sebzettségünket – édesanyánkkal, édesapánkkal, testvérünkkel, rokonokkal, egykori barátokkal, munkatársakkal. A kapcsolatok gyógyulását látható, hallható jelek kísérték; a könnyes tekintet, a felfakadó, majd zokogássá fokozódó sírás vagy a mély múltbarévedés, némelyeknél a csönd, mindennél beszédesebb volt. Elhangzott: nem őrizhetjük sérelmeinket, mindenkivel ki kell békülnünk. Még azokkal is, akikre húsz éve gyűlölettel tekintünk. Ez azonban általában nem megy könnyen. Vagy azért, mert nem vagyunk képesek megbocsátani, vagy az illető nem képes nekünk megbocsátani. Az is gyakori, hogy önmagunkkal sem tudunk kiengesztelődni, haragszunk Istenre. Fontos momentum e folyamatban az is, hogy nem ismerjük őseink életét, nincs tudomásunk az általuk elkövetett bűnökről, amelyek – bármily hihetetlen – sokadíziglen hatnak ránk. Családunkra, életünkre, kapcsolatainkra, tetteinkre.

Ilyen „felvezetés” után tehettük le bűneinket. Dr. Rumszauer Miklós, Keczeli Károly, Rajkai István, Tomanek Péter, Nikli Zsolt plébánosok gyóntattak; a német nyelvterületről érkezők Huber atyát kereshették meg. Margaritha nővér meg is jegyezte az este folyamán: mennyivel szebb lett az arcotok!

A lelkigyakorlat utolsó napján a Szentlélekről esett a legtöbb szó, amely erős kötelékként megújít bennünket, szabaddá tesz, segít abban, hogy mindenkor a szabadságot képviseljük. Ezért fontos tudnunk: a Szentlélek akkor is aktív, amikor pihenünk. Ne zárkózzunk el ajándékai, adományai elől! Legyünk gyermeklelkűek, engedelmesek, rendeljük alá magunkat Istennek, s így nagyobb eséllyel lehetünk még nyitottabbak rá! Kapcsoljuk ki az intelligenciánkat, legyünk egyszerűek, és akkor valóban ajándékként élhetjük meg a Szentlélek működését! Megkaphatjuk a nyelvimát, látomások, sugallatok, szimbolikus képek segíthetnek abban, hogy még tökéletesebben teljesíthessük Isten akaratát. Ha megadjuk a Teremtőnek, hogy életünkben rendet tegyen, akkor minden rendben lesz. Bennünk és körülöttünk is. Az ima pedig lehetővé teszi számunkra, hogy ne gyengüljön, s ne vesszen el belőlünk az öröm, mert csak a sugár-zó ember tud másokat is örömre hangolni.

(forrás: Spiritus, 2017/április)

A közbenjáró ima során több személynek is javasolta a nővér, hogy cserélje ki a medálját, mert kereszt vagy csodásérme helyett például skorpió, kígyó, bagoly, netén ötágú csillag, halálfej, van a nyakában, amelyektől jobb, ha megszabadulnak. Az egyik részt-vevő pólóján – amelyet ajándékba kapott – egy hindu isten sziluettje volt. A szerzetesnővér azt tanácsolta: aprítsa miszlikre a pólót.

Létrehozva 2017. május 22.