Bouhouhorts-ék szobájában már összegyülekeztek a szomszédasszonyok, hogy régi szokás szerint megvarrják a gyermek halotti ingecskéjét, ha arra kerül a sor. És lehetséges, hogy már csakugyan odáig jutottak. A gyermek ott fekszik dermedten, gyorsan és hörögve lélegzik, szeme kifordult, csak a fehérje látszik. Ráncos kis arca a heves láz ellenére is barnássárga.

A kétségbeesett anya mellett ott áll Bouhouhorts, a palatörő munkás, aki rendszerint idegenben dolgozik és hetenként csak egyszer jön haza. Bouhourts, az apa a lelke mélyén örül, hogy ez a nyomorúságos kis féreg végre meghal, és ő megszabadul a keserves gondtól, lelki gyötrődéstől. Pedig távolról sem gonosz ember, és az, aki itt a szeme láttára haldoklik, a saját fia.

De végre is, mit jelent egy kétesztendős gyerek? Hiszen ő csak huszonnyolc éves, és annyi fia és lánya lehet még, ahányat akar, ha a jó Isten végre megszabadítja feleségét ettől a szerencsétlenségtől. De ilyenek az asszonyok. Valóságos oroszlánerővel kapaszkodnak bele az ilyen lidércnyomásba. Bouhouhourts gyengéden megveregeti Croisine vállát. Az asszony hajszoltan nyöszörög:

– Menj el még egyszer Dozous-hoz, Jean, vagy Peyrus-hoz, egyikük talán csak eljön…

– Mirevaló volna? – kérdi vállat vonva a férfi. – Peyrus nincsen a városban. Dozous-nak meg rendelőórája van. És úgyis láthatod, hogy már késő. A gyerek az utolsókat hörgi.

Françoinette Gozos, a mészáros lánya, a szomszédasszony, a szokásos vigasztalással áll elő:

– Mit jajgatsz annyira, kedves Croisine? Légy boldog inkább! Azt akarod, hogy gyermeked szegény nyomorékként vonszolja magát át az életen? Részesült a szent keresztségben és bűn nélkül való. Angyal lesz belőle és odafönn vár majd rád…

Az asszony gyermeke ágyához szorítja a fejét. Könnyen esik a vigasztalás az olyan asszonynak, mint Françoinette Gozos vagy Germaine Raval. Hiszen ő jobbat, többet kérni sem mer a magasságos égtől, mint hogy a gyermeke nyomorékként vonszolhassa magát az életen át. Ha csak életben maradna! Nem vágyódik arra, hogy egy angyal várjon rá odafenn a mennyországban. Vad álomképek nyargalnak lázas agyában. Egy kép ismétlődik újra meg újra: Bernadette, amint arcát a forrás medencéjébe meríti és megmosakszik. Bouhouhorts-né lelkébe egyszerre belehasít a felismerés villáma. Ez a megmerítés és mosakodás nem céltalan, szent játék, hanem nagyszerű útmutatás, amit a Hölgy Bernadette közvetítésével szüntelen az emberek lelkére köt…

Croisine hangos sikoltással ugrik talpra. Máris elhatározta magát. Kiragadja gyermekét az ágyul szolgáló nagy kosárból, betakarja kötényébe és rohan is ki a házból. A felismerés villáma olyan vakító, hogy még annyi időt sem enged magának, hogy meleg takaróba bugyolálja a gyermeket. Jean Bouhouhorts és a szomszédasszonyok kiáltozva szaladnak utána abban a meggyőződésben, hogy a fájdalom eszét vette Croisine-nak. Az amúgyis izgalomban élő városban nagy feltűnést kelt rohanása. Senki sem tartóztatja fel. Croisine versenyt fut a halállal és egyre nagyobb előnyt nyer a többiek elõtt. Még a férje sem tudja utolérni. Hatalmas embertömeg igyekszik utána a sziklabarlang felé.

A vízmedence elõtt az asszony a földre omlik. Éppen csak annyi ereje van, hogy a gyermeket nyakig megmerítse a vízben.

– Vedd el vagy add vissza nekem, Szűzanyám! – jajongja. Ügyet sem vet a többiekre.

– Megölöd a kicsikét, Croisine… Hiszen a víz jéghideg… Ki akar-ják tépni kezébõl a gyermeket, de végül hagyják, hogy csináljon, amit akar. Halálos csend lesz körös-körül. Csak a gyermek kurta agonizáló hörgése hallatszik. Azután a hörgés is elhallgat.

Egyszerre csak megszólal egyik asszony a vízmedence mellett:

– Szentséges Szűzanyám… a kicsike kiáltott…

Az emberek összenéznek és elsápadnak. Bouhouhorts-né újra kötényébe takarja a gyermeket, a szívéhez szorítja és hazafelé rohan. Amikor a nehezebben mozgó tömeg utoléri, az asszony már kitárt karral, védelmezőn áll az ajtóban és suttogva kéri:

– Legyetek csendben… Alszik… A gyermekem alszik…

A kisfiú átalussza az egész éjszakát. Reggel megiszik két teli pohár tejet. Croisine látja, amint a gyermek életében először felül a kosárban. A gyermek boldogan nevet. Az első gyógyulás, az első csoda megtörtént Lourdes-ban!

(F. Werfel: Bernadette c. műve nyomán)

Létrehozva 2022. február 2.