Zavar, ha beszélgetnek körülöttem. Fáj, hogy eljönnek misére, és nem tisztelik Isten jelenlétét és a csendben imádkozókat.

Először is érdemes megfontolni, vajon miért viselkednek így. Aki beszélget, talán azért teszi, mert
• kereső: nem tudja, mi történik a misén, miért szent hely a templom

• más a háttere: saját plébániáján vagy gyülekezetében mások a szokások, nem elvárás a csend
• magányát vagy feszengését oldja, amikor a másikhoz fordul
• nagyothall, és nem is sejti, milyen hangos
• tudja, hogy aki leült mellé a padba, nehézséggel küzd, és aggódik érte
• vagy más okból kezd beszélgetni; számos indoka lehet.

Mit tehetünk ilyenkor?
Legjobb, ha felajánljuk apró áldozatként. Hiszen bosszúságunk, fájdalmunk semmi ahhoz képest, amennyi fájdalmat okozunk Urunknak közömbösségünkkel és bűneinkkel. Ha pisszegünk, lesújtó pillantásokat vetünk a beszélgetőkre, vagy csendet kérünk, azzal nem segítjük őket közelebb Istenhez. Sőt akár el is távolíthatjuk, különösen ha most kezdenek templomba járni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. december 18.