Mindig csak rólam szól?

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a rendszeres imádságról, és ha egyszer-egyszer mégiscsak sort kerítünk rá, akkor is csak magunkkal, a saját problémáinkkal, kéréseinkkel vagyunk elfoglalva. Úgy látom, hogy meglehetősen rossz állapotban van az európai imádság-kultúra, sok mindent kellene újra-felfedeznünk ezzel kapcsolatban. Ezúttal a közbenjáró imádságról szeretnék írni, amely az egyik legjobb lehetőség az Istennel való találkozásra.

Emlékeztek arra a történetre, amikor egy béna embert a barátai visznek Jézushoz, de a sokaságtól nem férnek hozzá? Kibontják a tetőt és onnan eresztik le, egészen Jézus elé. Ezt írja Lukács: „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Később pedig: „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig a szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és azt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!” (Lk 5,17-26 részletek)

Na már most: mi lett volna ezzel az emberrel, ha nincsenek ott a barátai, akik elvitték Jézushoz? Valószínűleg a bűneiben és bénán hal meg. Egyedül képtelen lett volna elvánszorogni a házhoz is, ahol a Mester tanított és gyógyított, nemhogy Jézus elé jutni… A barátok tették lehetővé ezt a mindent megváltoztató találkozást. És ami nagyon érdekes, hogy nem is csak a tettük kellett ennek az embernek a gyógyulásához. A Szentírás ezt írja: „Ő pedig látva hitüket”. A barátok hitéről (is) beszél, egyértelműen nem (csak) a beteg emberéről.

Csodálatos lehetett annak idején átélni ezt az egészet. Vajon mi az, ami ebből ma is megvalósulhat, és milyen módon? Hiszen Jézus már nincs itt emberként a földön.

Jakab levele az egyik kedvenc könyvem a Bibliában, egészen zseniálisan ír nagyon fontos kérdésekről. A könyv végén a másokért való ima is előkerül:

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jk 5,13-16)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. július 12.