Az egyik legnagyobb baj az, hogy a témáról folytatott vitákban sokszor az érzelmek, és nem az érvek dominálnak, így az érdemi diskurzus gyakran elsikkad, a végletekben gondolkodók a kritikus hozzászólót azonnal valamelyik “lobbi” tagjai közé lökik. A következőkben megkísérlem, hogy összefoglaljam magánbejáratú érveimet a homeopátia ellenében és mellett.

Elsődleges fontosságú, hogy definiáljuk miről is beszélünk. A homeopátia a hómoion (hasonló) és a páthos (szenvedés) görög szavakból ered, középpontjában a „hasonlót a hasonlóval gyógyítani” alapelve áll. Ez azt jelenti, hogy a beteg olyan homeopátiás eljárással készült gyógyszeranyagot kap, amely egészséges emberben ugyanazokat a tüneteket váltja ki, mint amelyek a betegre is jellemzőek. Ahhoz, hogy a homeopátiás szer ne megbetegítsen, hanem gyógyítson, a módszer művelői a készítményeket sok lépésben hígítják (potenciálják). A homeopaták a betegek egyedi tünetei alapján egyedi összetételű kezelést javasolnak.

Legalábbis régen így volt – ma már nem feltétlenül. Két alapvető változás történt: a homeopátiás szerek napjainkban már nem feltétlenül hosszas kikérdezés után kerülnek a beteghez, ugyanis ma jellemzően egy konkrét tünetre kér a beteg szert a patikában. A kikérdezés és az ezzel összefüggő pozitív pszichés hatás (placebóhatás) ilyenkor elmarad. A másik jelentős változás a termékek összetételében történt. Számos szer gyakorlatilag hígítatlanul tartalmaz hatóanyagot (nincs semmiféle potenciálás), ráadásul egyre több a kombinációs, a beteg egyedi tüneteire fittyet hányó kombinációs gyógyszer.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. március 30.