Nagyon becsülöm azokat, akik az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a hazai gasztronómia kijusson több évtizedes hullámvölgyéből. Munkájuk eredményeként nemcsak a Michelin-csillagos éttermek száma gyarapszik, hanem az ehető ebédet szolgáltató menzáké is.

A magyar konyha megújításán munkálkodók egyik fóruma a Magyar Konyha Gasztromagazin, amelyben gyógyszerészeket megszégyenítő precizitással leírt ételreceptek találhatóak. A felhasználandó alapanyagok, konyhatechnikai műveletek – kívülállók számára néha szinte érthetetlenül – aprólékosan vannak definiálva, leírva. Nem vitás, a minőségre és szakszerűségre törekvés a szerkesztők ars poeticája.

Mindezzel együtt előfordulhat, hogy a legnagyobb jószándék mellett is irtózatos khm, tévedések jelennek meg a lapban. Ha az ember saját területén kívülre téved, a vékony jég könnyen beszakadhat. Ez jutott eszembe, amikor a lap 2015 márciusi számában a csírákról szóló egyik cikket olvastam. “Tömény életerő” címmel egy “csíragazdaságról” szóló írásban jelent meg néhány olyan állítás az interjúalany szájából és az írást jegyző újságírótól, amelyek mellett nem tudtam elmenni szó nélkül.

A cikk szerint

• a csírák immunrendszerünk működését stabilizálják
• fiatalító, regeneráló hatással bírnak, amit kapnak tőlük, az nem más mint tömény életenergia
• a lucernacsíra bajnok az immunerősítésben
• a másik nagy ász a retekcsíra: a retek antiszeptikus, antibakteriális hatású, csak nem szabad belőle túl sokat enni, mert erős méregtelenítő hatása miatt akár meg is hajthat
• vírusölésre a mustár is nagyon alkalmas
• a mustár-retek-bíborhere elegynek olyan a hatása, mint egy vírusölő kommandónak
• a brokkolinak magas vas-, az antioxidáns- és a B17-vitamintartalma, utóbbi kettő rákellenes hatású
• a mungóbab magas inzulinartalma miatt különleges.

Nem vagyok táplálkozástudós, így nem kezdenék mélyebb elemzésbe, de abban talán megegyezhetünk, hogy a csírák az étrend ízletes és hasznos részei lehetnek. Azt viszont nem értem, miért kell mindenféle zöldséget is összehordani róluk? A fentiek egy részét tekinthetjük némileg túlzó marketingdumának, de azért azt leszögezhetjük, hogy az immunrendszerünk stabilizálása előbb-utóbb végzetes következménnyel járna; ha van is bajnok az immunerősítésben, akkor nem a lucernacsíra az; a baktérium- és vírusellenes hatású csírák, bár egészségesek, de nem képesek bakteriális vagy vírusos eredetű betegségeket gyógyítani; a méregtelenítés úgy kamu, ahogy van; a brokkoliban állítólag előforduló B17-vitamin valójában nem is vitamin és egyáltalán nem rákellenes hatású; a mungóbabban nincs inzulin, de ha lenne is, akkor sem érnénk vele semmit, mert az inzulin a gyomor-bélrendszerből nem szívódik fel.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. március 26.