A tízezer órás szabály

Nemrégiben rendezői munkát vállaltam a Kauffman Művészeti Központban (Kauffman Center for the  Performing Arts) Kansas City-ben (Missouri, U.S.A.). A díszvendég Joshua Bell volt, aki az egyik legkiválóbb – ha nem a legkiválóbb – hegedűművész, világszinten. Sokan azt mondják, hogy életre szóló élmény őt hallgatni (angolban: “az életben egyszer” élmény – ford.). Ezt akkor mondták, amikor legutóbb hallgattam őt, így számomra ez “az életben kétszer” élménnyé vált.

Ez olyan, mint az “évszázad áradása”, mely úgy tűnik, néhány évente megismétlődik. De nem azért mondom, hogy kisebbítsem Joshua zenei tehetségét és szaktudását. Végül is a párhuzam egyáltalán nem túlzó, mert virtuozitása olyan hatást gyakorol közönségére, mint egy elsöprő hullám az érzékekre.

Joshua  előadását  hallgatva,  eszembe  jutott  az  ún.  “10.000 órás  szabály”.  E  szabály  szerint  ahhoz, hogy  hivatásodban  szakértővé  válj,  kb.  10.000  órai  gyakorlásra,  tapasztalatra  van  szükség.  Persze  a gyakorlás minősége, és a veleszületett adottság is meghatározó tényező az elérhető szint tekintetében. 

De  ez  a  szám  nagyjából  helyesnek  tűnik.  A  legtöbb  orvos  legalább  10.000  órát  tölt  az  orvosi egyetemen,  egy  profi  vízvezeték  szerelő,  vagy  műszerész  kb.  10.000  órányi  tapasztalatot  gyűjt  össze pályafutása  során.  Akik  megszerzik  az  MBA  fokozatot  (Az  MBA  a  világ  legrangosabb,  legismertebb  és legelterjedtebb  egyetemi  fokozatú  végzettsége  a  menedzsment  területén  –  ford.)  lehet,  hogy  nagyon
képzettek,  de  még  sok-sok  órai  munka  és  tapasztalat  kell  ahhoz,  hogy  szakmailag  igazi  kiválóságra tegyenek szert. 

Hogy is néz ki a 10.000 órás szabály? Ha öt éven keresztül, heti 40 órát dolgozol, az kb. 10.000 óra. Ha valaki napi egy órát gyakorol gitáron, több mint 27 év alatt jön össze a 10.000 óra. Saját  tapasztalatom,  bármely  szakterületről  legyen  is  szó,  úgy  tűnik,  alátámasztja  ezt  a  teóriát.  A
legkiválóbb  szakemberek  még  ennél  több  időt  is  befektetnek  a  szakmájukba.  Az  adottság,  a  talentum túlbecsülhető;  ha  nem  fejleszted,  nem  leszel  benne  kiváló.  A  tanulásra,  a  szakmai  tudás  csiszolására fordított idő fontosságát gyakran alábecsüljük, pedig a kemény munka és a céltudatosság messzire vihet. 

Azt hallottam, hogy egy énekesnek, vagy zenésznek százszor kell előadnia egy darabot, hogy igazán tudja. Az én szakmámban, a fényképészetben, már több mint egy millió képet készítettem, és kb. 70.000 órát  töltöttem  különféle  fotós  munkákkal.  Remélem,  ez  egy  elfogadható  szintű  szaktudást eredményezett.  Persze  lehet  egy  millió  silány  minőségű  képet  is  készíteni,  vagy  százszor  rosszul elénekelni  egy  dalt.  De  általában  elmondható,  hogy  semmi  sem  helyettesíti  a  tapasztalatot,  és  a gyakorlást. A Bibliában a Példabeszédek könyve sokat beszél erről.
Hosszútávra kötelezd el magad. Olyan korban élünk, amikor azonnali eredményeket várnak el, sőt követelnek. De van néhány dolog, ami nem rövidíthető le, ilyen a szakmai fejlődés is. “Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen” (Példabeszédek könyve 12,11).
Értékeld a munkádat. Ha azt akarod, hogy a minőségi munkádról ismerjenek, akkor hajlandónak kell lenned  mennyiségi  munkát  is  végezni,  jelentős  időráfordítással.  “Aki  munkájában  hanyag,  az  testvére annak,  aki  tönkretesz”  (Példabeszédek  könyve  18,9).  “Minden  munkának  megvan  a  maga  haszna,  de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut” (Példabeszédek könyve 14,23).

Forrás: Monday Manna – A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

 

 

Létrehozva 2014. május 21.