Férfi agy, női agy – gondolatok a párkapcsolatról
Mark Gungor előadásai rendkívül szemléletesek és kifejezetten humorosak. Azonban mindannyian tudjuk – a nézőket is beleértve –, hogy a valóságban ugyanez elég “vérfagyasztó” tud lenni
A képalkotó diagnosztikai műszerek fejlődésének köszönhetően az utóbbi évtizedekben rendkívüli módon megnövekedtek ismereteink az idegrendszerünkben működés közben végbemenő folyamatokról, feltárva ezzel a viselkedésünket – ezen belül a férfi és női viselkedés különbözőségét – alapvetően maghatározó neurológiai hátteret.
Természetesen – miként Gungor előadásaiban többször is hangsúlyozza – ezek nem egy az egyben alkalmazhatók minden esetre, hiszen nem automaták vagyunk. A nemek közti markáns neurológiai különbözőségek jelenlétét ugyanakkor nem hogy nem tagadhatjuk, de számtalan esetben magunk is tetten érhetjük.
Ezeknek a felfedezéseknek van még egy fontos aspektusa. Az ember mélységeit és működését kutatva ismét beigazolódott: futhatjuk tudományos köreinket, de végül a megszerzett ismerettel visszaérünk az Igében már olvasottakhoz: „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, mint Krisztus is szerette az egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje. Ragyogó tisztává akarta tenni az egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.” (Ef 5,22–28)
Vagyis: a férfinak a nő megbecsülésére van szüksége – a nőnek pedig a férfi szeretetére ahhoz, hogy mindegyik jól érezze magát a saját bőrében. Egyik sem követelheti vagy zsarolhatja ki ezt magának, nem kényszerítheti ki ezt a másikból!
Csakis a szeretetből fakadó tisztelet és szeretet képes beteljesíteni a másik boldogságát, átlépve az önzés korlátait. Elég körbenézni magunk körül, hogy ezen felismerés nélkül hova jutottunk a párkapcsolatok terén: a szeretet nélküli praktikák és játszmák miként vezetnek egyre távolabb a harmonikus párkapcsolattól, és miként gabalyodunk bele egyre mélyebben saját fájdalmaink, megbántottságaink és igazságunk poklába. (Ez alól sok esetben sajnos a keresztény párkapcsolatok sem kivételek…)
Ha ezt nem tudatosítjuk önmagunkban, és nem kezdjük el a rendrakást – ugyanúgy, ahogy az egyéb praktikus dolgok (pl. az idő, az anyagiak beosztása, az összeszedettség, az odaszánás, a prioritások meghatározása, stb.) terén –, akkor pusztán a megtérés vagy a lelki megújulás sem fogja önmagában ezt megoldani! (Ha nem tanulok meg autót vezetni, akkor hiába vagyok jó keresztény, telve szeretettel és lelkesedéssel, az első kellemetlenebb – esetleg jeges – kanyarban össze fogom törni az autómat, rosszabb esetben magamat és/vagy másokat is…) Az alaphelyzet és a megoldás kulcsa adott.
A kérdés csupán annyi, hogy van-e bennünk kellő elszántság és bátorság, hogy elrugaszkodva önmagunktól, nekiálljunk és krisztusivá formáljuk legszűkebb környezetünket – hogy az Isten teremtő szándékának megfelelően „örömünk teljes legyen”.
Mark Gungor magyar nyelven is elérhető további előadásai – Templom Kata oldaláról
Létrehozva 2022. március 9.