avagy nyelvi lelemény egy széthulló világban

A hagyományos házasság- és családmodellt romboló újítások újabb fejezete lehet a következő svéd javaslat: Ma már ugyan egynemű párok is összeházasodhatnak, de miért csak ketten? Milyen alapon szabályozza az állam, hogy hány ember és milyen nemi összetételben házasodhat össze? Miért csak egyetlen – ellentétes vagy azonos nemű emberrel – kötheti össze az életét valaki?

A szónak, amelyet használnak nincs magyar megfelelője, hiszen nem azonos sem a többnejűséggel sem a többférjűséggel, amelyek történelem letűnt korszakaihoz tartoznak. Amiről itt szó van, azt magyarul leginkább a „többesházasság“ (esetleg csoportházasság) szóösszetétel fedné le. Ez az új kifejezés egyre gyakrabban bukkan fel a sajtóban. Új kifejezés kellett, hogy leírhassanak egy korábban soha nem létezett együttélési formát, amelyben több ember házassága bármilyen nemi felállásban és létszámkorlátozás nélkül jönne létre. A homoszexuálisok házasságát az arról szóla vita idején „nemileg-semleges“ házasság szóval illették. Most ezt a fogalmat szeretnék továbbfejleszteni a „létszám-semleges“ házasság irányába. A „semleges“-tag ezekben az összetételekben arra utal, hogy olyan törvények kellenek, amelyek a nemi vagy a létszám szerinti összetétel alapján nem diszkriminálnak a különböző házasságtípusok között.

2009-ben, a homoszexuálisok házasságáról szóló vitában, Alf Svensson, a svéd kereszténydemokraták nagy öregje, még az abszurditások abszurditásaként említette kettőnél több személy házasságát. Azt mondta, ha a parlament megszavazza a homoszexuálisok házasságát, akkor nem lehet majd érvet felhozni a három vagy négy személy egyidejű házassága ellen sem.

Nem kellett négy év, hogy az ötlet életre keljen és támogatókra találjon méghozzá az egyik legrégibb svéd politikai párt berkein belül, akik 2013. márciusi kongresszusukra tervezték annak végleges eldöntést, hogy a javaslat bekerüljön-e a hivatalos programjukba is. A vagy százéves múltra visszatekintő Centrum Párt valaha a mi néhai Kisgazdapártunknak megfelelő konzervativ parasztpárt volt, mára a liberális kormánypártok egyike. A párt berkeiben felmerült másik érdekes javaslat a tankötelezettség megszüntetése volt. (Talán, hogy még könnyebb legyen a visszaút a kőkorszak horda-viszonyaihoz?)

Szó szerinti idézet a tervezetből: „Az embernek lehetősége kell legyen, hogy a magánélete, kapcsolatai és vagyona felől maga döntsön. A politikának nem szabad meghatároznia, hogy az ember hány másik emberrel élhessen együtt és házasodhasson össze és ki örökölhesse a vagyonát.“

A Centrumpárt azonban folyamatosan zuhan a közvéleménykutatási adatokban. Ma már szinte biztos kieső-helyen, a parlamenti küszöb alatt áll. A vezetés így visszavonta mindkét javaslatát. Vannak azonban egyéb támogatók, többek között radikális feminista csoportok, akiknek jó a sajtó-támogatottságuk, tehát az ötlet egyenlőre terítéken marad.

Ennek jegyében rendeztek egy vitaműsort a közszolgálati televízió 1-es csatornáján (2013.01.17.). Itt olyanok szólaltak meg, akik máris többszemélyes kapcsolatban élnek, vagy legalábbis ezt el tudnák képzelni. Az ellentábort egy pünkösdista irányultságú keresztény lap újságírónője képviselte, szelíden és meglehetősen hatástalanul. A vita azonban mégis az ultraliberálisok teljes vereségével végződött. Érdekes, hogy hogyan: egy magát feminista muzulmánnak nevező, közelkeleti származású hölgy hengerelt le mindenkit, hiányos nyelvtudása ellenére is, a maga szenvedélyes érvelésével. Szerinte a többes házasság engedélyezése csak oda vezetne, hogy a nyugat-európai fundamentalista muzulmánok, a maguk körein belül visszavezetnék a négy-feleség rendszert, ami a muzulmán nők helyzetét visszavetné a középkorba.

Az Evangéliumi Szövetség nevű pünkösdista-újpünkösdista összefogás vezetője hosszabb cikkben tiltakozott. Érvelése szerint a szerelem lényege, hogy „Te vagy az egyetlen“ továbbá, hogy a poligámia valamikori eltörlése volt a nemi egyenjogúság felé tett első lépés. Hivatkozik még tudományos igényű angol nyelvű tanulmányra is, amely világosan kifejti, milyen pszichés sérülésekkel járhatnak a poligám kapcsolatok, mind a benne résztvevő felnőttek, mind pedig a gyermeik számára:

A Svéd Evangélikus Egyház Ifjúsági Szövetsége éves nagygyűléséhez pedig máris készül egy javaslat, amely a többesházasság felkarolására szólit fel: a szerző magát „poliamoriás keresztény“-nek nevezi, aki egész életében azzal küzdött, hogy egyszerre tud többekbe szerelmes lenni, de a kizárólagos kapcsolatokat megkövetelő társadalmi normarendszer nyomása miatt sorra mentek tönkre a kapcsolatai. Ezt ő ellentétesnek tartja Jézus szeretet-parancsával: szerinte ugyanis a szeretben növekedni kell.

Láthatjuk tehát, egyes ultraliberális követelések a nyelvészeket is komoly feladat elé állítják, hiszen bizonyos új jelenségek leírásához egyszerűen nincsenek szavaink. A gender-elmélet szélsőségeseinek ugyanis az összes indoeurópai nyelvvel problémája támad, az egyes szám harmadik személyű névmások esetében, ahol hím és nőnemű variánsok vannak. Jól ismert az angol: he/she kettőssége, de ugyanez megvan az összes germán, latin és szláv nyelvben is. A svédek szeretnének most ettől a problémától szabadulni. Egyesek csodálattal tekintenek a magyar és finn nyelvekre ahol ez a probléma nem létezik: a magyar ő egyaránt lehet férfi és nő. Márpedig ma már nem feltétlenül politikailag korrekt egy nőre azt mondani, hogy nő, illetve egy férfira, hogy férfi. A korábbi években azt gondolták, hogy probléma kulcsa, ha engedik az embereket, hogy megválasszák a maguk nemét. A nagy kórházakban általában van „Nemet változtatók szakrendelése“, ahol minden ezzel kapcsolatos probléma intézhető. A baj ott kezdődik, hogy a nemváltoztatás is egyfajta döntést és abban való kitartást követel. Megjelentek azok a személyek, akik bonyolult műtétek sorával nemet változtattak, és most kérvényezik, hogy az egészet visszacsinálhassák. Ezért a nemhez való tartozás szempontjából ma egy másfajta szabadságjog a kívánatos: az, hogy ne kelljen eldöntenem ki/mi vagyok, illetve, hogy döntéseimet folyamatosan szabadon változtathassam. Tehát valós az igény, hogy az angol típusú he/she helyett egy magyar/finn típusú univerzális ő vegye át a terepet. Ez a reform a modern svédben meg is tette az első lépéseit. A nyelvben eddig létezett han/hon helyét napjainkban kezdi felváltani a mesterségesen kreált hen.

Ez a ne kelljen dönteni magatartás lehet az egyik kulcsa annak, hogy a homoszexuális házasság után a többes-házasság követelése lett a következő lépés. A svéd evangélikus egyház néhány évvel ezelőtt azt a teológiai érvet találta a homoszexuálisok egyházi házassága mellett, hogy esetükben a Biblia csak a partnerváltogató kapcsolatokat veti el, a hűségben, kettesben megélt szerelmet azonban nem. Most olyan házasságtípusra merül fel az igény, ahol több különböző nemű partner között az ember napról-napra változtathatja, hogy férfi vagy női szerepben kíván-e élni. Ez alátámaszthatja azt a vélekedést is, hogy nem annyira a homoszexualitás problémája, hanem sokkal általánosabban és mélyebben maga az identitás kérdése jelenti korunk és sok kortársunk számára az igazán nagy problémát.

Létrehozva 2013. február 19.