A Kivonulás Könyvében olvassuk (Kiv 15,26): „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.“

Az embert Isten teremtette, és szellemből, lélekből és testből áll, ahogy Szent Pál apostol áldásából megtudjuk (1Tessz 5,23-24): „A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.”

Ha ezeknek a területeknek valamelyike nincs rendben, ha valahol zavart tapasztalunk, akkor betegnek érezzük magunkat. Fontos, hogy ez a három terület az életünkben egységben legyen, mert függenek egymástól. Ha például belső sebeket kapunk, az egész test beteg lesz. Sok betegség pszichoszomatikus, ami azt jelenti, hogy ezek a pszichében keletkeznek belső sebek, traumatikus élmények hatására, és aztán kihatnak az egész testre. Ha a lélek a bűntől beteg, akkor egyszerre a test is beteg lesz.

Ha az emberek bűnben élnek, tehát nem tartják meg Isten parancsait, Isten nélkül akarnak élni, akkor nem találnak békét. Sötétségben és félelmek között élnek.

Ádám és Éva boldogok voltak a Paradicsomban. Még sétálhattak is a Jóistennel, míg nem jött a kígyó, és nem csábította őket bűnre. Miután ettek a tiltott gyümölcsből, felnyílt a szemük, és rájöttek, hogy áthágták Isten parancsát. Megijedtek, és elrejtőztek Isten elől.

Ma is sok ember él bűnben. A bűn következményeképp boldogtalanok, és félelemben élnek. Istenről és az egyházról sokan nem akarnak többet hallani. Újra és újra jönnek hozzánk emberek a Rafael Házba, akik nem találnak kiutat az életükben. A beszélgetés során nagyon gyakran megállapítjuk, hogy évtizedek óta nem éltek a kiengesztelődés szentségével.

Egyszer egy házaspár volt nálam beszélgetésen. A férjnek különböző panaszai és fájdalmai voltak. Elmesélték, hogy már mindketten sokat imádkoztak ezért az ügyért – és mégsem történt gyógyulás. Mialatt ezt elmesélték, az jutott eszembe, meg kell kérdeznem a hatvan fölött járó férfit, mikor gyónt utoljára. Nem emlékezett. Ezt követően a Rafael Házban meggyónt, az irgalmas Isten minden vétkét megbocsátotta, és amikor utána együtt imádkoztunk, eltűntek a fájdalmai, Jézus meggyógyította.

Jakab levelében olvassuk (Jak 5,15): „A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. 16Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Föl kell ismernünk, milyen fontos a gyónás. De sok olyan ember van, aki azt mondja, nincsen bűne. Már ez maga is nagy hazugság. Nincs olyan ember a földön, aki bűn nélkül való volna.

János levelében ez így áll (1Jn 1,8-10): „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. ⁹Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. 10Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.”

Újra és újra hallunk emberekről, akik azt mondják: „Igen, mi elmegyünk a bűnbánati áhítatra. De a bűnbánati áhítat csak előkészület a gyónásra! Csak a személyes gyónás során a pap által lehet feloldozást kapni a bűnökre! Olyan fontos, hogy a bűneinket beismerjük, és ezáltal szabadok legyünk. Isten csak akkor tud meggyógyítani, ha a bűntől szabadok vagyunk. Ahol nincs megbocsátás, ott nincs üdvösség, nincs gyógyulás. A bűn beteggé tesz minket, szomorúvá és sebzetté.

Margaritha Valappila nővér könyvének részlete letölthető itt.

Megvásárolható a Marana Tha Kiadónál.

Létrehozva 2017. február 7.