Hogy Szent Antalnak Istenhez való könyörgése csakugyan igen hathatós, hatalmas: azt legjobban bizonyítják azon csodás dolgok, melyeket Szent Antal közbenjárására tett az Isten. Ilyen valóságos csodás események már Szent Antal életében is fordultak elő, de később halála után is számos csoda történt pártfogása által. Itt tehát föl fogunk említeni néhányat azon csodaesemények közül oly célból, hogy tisztelőinek iránta való bizalma erősödjön, ami csak lelki üdvökre szolgálhat.

Az igaztalan vád ellen megoltalmaz

Amit itt majd elmondunk, még Szent Antal életében történt. Lisszabonban, ahol Szent Antal atyja élt, történt egyszer, hogy egy éjjel meggyilkoltak egy ifjút, és a holttestet a gyilkosok általdobták a kerítésen Szent Antal édesatyja kertjébe. Ezt csak azért tették, hogy a gyanakodást Szent Antal atyjára irányítsák.

A meggyilkolt ifjú családja nem volt valami barátságos viszonyban a Builloniakkal, vagyis Szent Antal szüleivel. Azért is igen könnyen hihették a bírák, hogy csakugyan Szent Antal atyja volna a gyilkos. Pörbe fogták tehát, be is börtönözték és ki is mondották volna fölötte még a halálos ítéletet is, ha Szent Antal csodálatosan nem deríti föl atyja ártatlanságát.

Szent Antal akkor Páduában tartózkodott, amely város nagyon is messze van Lisszabontól. Amint Szent Antal buzgón imádkozott, egyszerre fényesség vette őt körül és ő látta lelkében édesatyját, amint a börtönben szomorkodik. Buzgón kérte tehát Istent, hogy szabadítsa ki atyját a börtönből. Azután megkérte elüljáróit, hogy engednék haza atyja látogatására, amit meg is engedtek neki. Útjában megint csak imádkozott, de alig ért ki Pádua városából, Isten csodát tett vele, mert egy pillanat alatt ott találta magát Lisszabon város kapui előtt. Azonnal sietett most a törvényszék elé, s édesatyját védeni kezdette.

A bírák igen csodálkoztak az ő hirtelen eljövetelén, meg hogy honnan tudhatta meg atyja sorsát, de nem hajlottak a szavára. Ekkor Szent Antal bizodalommal fohászkodott Istenhez, azután határozottan követelte, hogy a meggyilkolt ifjú holttestét ássák ki a sírból. Ezt meg is engedték, mert a bírák is, meg a nép is igen kíváncsiak voltak a halottnak tanúskodására.

Mikor kiemelték a koporsót, Szent Antal hangos szóval parancsolá a halottnak, hogy nyilatkozzék, vajon Buillon Márton volt-e a gyilkosa. Erre a halott lassan fölemelkedett félig s jobb kezét föltartva, mindenek hallatára kimondotta azt az egy szót, hogy: „Nem!” – Míg a jelenlevők a legnagyobb álmélkodásba estének, a halott visszadőlve újból elszenderült, Szent Antal pedig észrevétlenül eltűnt a bírák és a nép szemei elől, s erre valamennyien hangosan kiáltanak föl: „Csoda, csoda, nagy csoda!” Buillon Mártont természetesen azonnal szabadon bocsátották, mert ártatlanságát maga Isten bizonyította, s így élete és becsülete meg volt mentve.

Ezen és több hasonló csodák miatt tisztelik Szent Antalt azok, kiknek valami igazságos ügyük van a törvény előtt, s benne legjobb ügyvédjüket találják.

A betegeket meggyógyítja

Szent Antal csodatevő hatalmát legfényesebben bizonyítja azon számos gyógyulás, melyet az ő közbenjárására nyertek igen sokan a szerencsétlen szenvedők közül. Valamint egykor az édes Üdvözítő jót cselekedve járt körül és mindeneket meggyógyított, azonképpen Szent Antalt is ehhez hasonló csodatevő hatalommal ruházta föl. Szent Antal igen sokakat gyógyított meg már földi életében is, de nem kevés azoknak a száma sem, kik még mai nap is megszabadulnak nyavalyáiktól az ő pártfogása útján.

Egyszer nagy sokaság előtt prédikált Szent Antal s a prédikáció elmondása után hazafelé iparkodott kedves zárdájába, mert nem akarta a nép dicséretét hallgatni. Egy Péter nevű ember azonban útját állotta, úgyhogy sehogysem tudott neki kitérni. Ez a Péter egy négyesztendős leánykát tartott a karján, s nagyon panaszkodott Szentünknek, hogy a kis Padovana – így hívták a gyermeket – nyavalyatörős, és már annyira tönkre ment, hogy járni sem tud, hanem csak négykézláb tud elmászni a földön. A szerencsétlen apa ezután térdre esett a Szent előtt s égre-földre kérte őt, adja áldását beteg gyermekére. Szent Antalnak nagyon megesett a szíve, és szívesen teljesítette a szegény apa kívánságát.

Amikor azután Péter hazaért, a kis lánykát letette a földre egy pad mellé, és íme, a gyermek fölegyenesedik, s a padba fogódzkodva lépni kezd. Majd amikor botot adtak kezébe, azzal is szépen eljárt a szobában, de csak igen rövid ideig, mert csakhamar félredobta a botot is, s örvendezve kezdett a szobában szaladgálni. A kis Padovana valóban teljesen meggyógyult, úgyhogy még nyoma sem maradt rajta sem a bénultságnak, sem a nyavalyatörésnek, és egészséges is maradt azontúl is mindig.

Amint mondottuk, sok hasonló gyógyulás történt még Szent Antal életében s történnek az ő közbenjárására napjainkban is. Nagyon üdvös dolog tehát az, ha a betegek bizalommal fordulnak ezen mennyei orvosukhoz egészségük visszanyeréséért.

A hitvestársak békéjét helyreállítja

Nem egy családi szentélyt forgat fel az úgynevezett féltékenység ördöge. Nincs is ennél nagyobb csapása a házaséletnek.

Szent Antal már földi életében is helyreállította a földúlt családi békét. – Egy jámbor asszony gyakran szokott imádkozni a szent ferenciek templomában, s ha ideje volt, szívesen dolgozott, takarított a templomban, a zárda kertjében, vagy pedig, ha szükség volt rá, elment bevásárolni is a zárda számára.

Egy alkalommal alkonyat után érkezett csak haza a jámbor nő. Emiatt férje féltékeny lett, szidalmazta, majd verni kezdte feleségét, miközben haját majdnem egészen kitépte. A nő nem mert többé a zárdába menni, de magához kérette Szent Antalt, hogy elpanaszolja ártatlanul elviselt szenvedéseit, s egyszersmind kérte őt, hogy imádkozzék érette, hogy ártatlansága napfényre derüljön s visszanyerhesse kitépett haját.

Szent Antal mélyen megindulva ment haza, ahol is elmondván rendtársainak a történteket, fölszólította őket, hogy közösen imádkozzanak ártatlanul gyanúsított és bántalmazott jótevőjükért. Isten meg is hallgatta buzgó imájukat. A nőnek azonnal megszűntek fájdalmai, s minden haja a fejére nőtt. Ez a csoda annyira meglepte a nő férjét is, hogy kegyetlenségét szívből megbánta, s azontúl maga lett a legnagyobb jótevője a szerzeteseknek.

Ennél még csodálatosabb eset fordult elő Szent Antallal Ferrarában. Lakott Ferrarában egy előkelő házaspár, de boldogságukat megzavarta a férj féltékenysége. A nő különös testi és szellemi szépséggel volt megáldva, és éppen ez volt oka férje féltékenységének. Életük csupa keserűség volt. Midőn pedig a nő egy kedves kicsi gyermeknek adott életet, a férj újabb gyanútól kínoztatva, el akarta a szerencsétlen anyát kicsi gyermekével együtt veszteni.

Éppen ez időtájban érkezett a városba Szent Antal missziókat tartani. Nagy szerencsétlenségében hozzá fordult a nő, elpanaszolta családi élete boldogtalanságát és kérte az ő imáját, hogy Isten szüntesse meg eddigi sokszoros szenvedéseit s hozzon békét féltékeny ura szívébe.

És Szent Antal imája csakugyan hathatós volt. Ami nemsokára történt, hangosan bizonyítja Szent Antal csodatevő hatalmát.

Ugyanis néhány nap múlva Szent Antal a nyílt utcán több úri emberrel beszélgetett, s közöttük volt ama szerencsétlen anyának férje is. Egyszer csak észreveszik, hogy ezen úr hirtelen haragos lett; ugyanis az történt, hogy ama nőnek dajkája éppen arra járt a kis gyermekkel a friss levegőn. Szent Antal csakhamar megértette a féltékeny férj haragos fölindulásának okát, és Istenben bízva, meg akarta az oktalanul gyanakvót téríteni. Odament tehát a dajkához, karjaiba vette a gyermeket, s az urak közé lépvén vele, szólni kezd enyelegve a gyermekhez: „Mondd meg csak, édes gyermekem, melyik ezen urak közül a te atyád?”

Az urak mosolyogtak a nagy Szentnek ezen vonzalmán a gyermekekhez, de csakhamar igen meglepődtek! Mert Szent Antal nem csupa enyelgésből szólt ám az alig pár hónapos gyermekhez, hiszen íme, a gyermek megértette őt, mosolygó arcát a nemes úr felé fordítá s felelt is, mondván tisztán érthető szavakkal: „Ez az én atyám.” Az urak elhültek a bámulattól, de a boldog apa örömmel telt el, mire Szent Antal így szólt hozzá: „Most már vedd e gyermeket s ne kételkedjél, hogy a te fiad, hisz önmaga tett tanúságot róla.” Az atya ölébe kapta most kis fiát, s boldogan sietett vele otthonába, ahová a béke és boldogság angyala is beköltözött, és örökre száműzte onnét a féltékenység ördögét.

Íme, méltán mondjuk Szent Antalról, hogy a családi békét helyreállítja.

A szüzeket megoltalmazza

Az alább elmondandó csodás esemény 1649-ben történt Nápoly városában. Ez időtájt ez a gazdag kereskedőváros meglehetősen híres volt erkölcstelenségéről. Egy szegény anyának volt egy szép leánya. A szerencsétlen anya végső nyomorában azon bűnös gondolatra vetemedett, hogy ínségének enyhítése végett föláldozza egyetlen leányának becsületét a bűnnek. A szegény leány, midőn ezt a gyalázatos szándékot megértette, halálra rémülve futott a szent ferencrendiek templomába, ahol is Szent Antal szobra elé borulva, keservesen zokogni kezdett, s lelke buzgóságából könyörgött a Szentnek, hogy védelmezze meg lelke ártatlanságát és becsületét.

Ekkor történt a nagy csoda. A szobor mintegy megelevenült, kinyújtotta kezét, és egy papírlapot adott át a leányzónak, mondván: „Menj az én nevemben a püspöki kincstárnokhoz és mondd neki, hogy menyasszonyi hozományul fizessen ki neked annyi pénzt, amennyit ez a papírszelet nyom.”

A leány első ijedtségéből kijózanodva csakhamar örvendezve sietett a püspöki kincstárnokhoz, és átadta neki a levelet. Itt eleinte nevettek a szegény leány beszédjén, de midőn a papírdarabkát mégis a mérlegre tették, ekkor vették csak észre, hogy a leány igazat mond, mert íme, a könnyű papírdarab 200 ezüst koronát nyomott. Most aztán eszébe jutott a püspöki kincstárnoknak, hogy még a múlt évben megígérte Szent Antalnak, hogy egy szegény leányt ellát menyasszonyi hozománnyal. A leánynak azonnal átadta a megfelelő összeget, s így megmenekült a szegény leány a gyalázattól, egyszersmind a kincstárnok is megnyugtatta lelkiismeretét, hogy teljesítette ígéretét.

A kísértések ellen íme hatalmas pártfogójuk van a szüzeknek Szent Antalban.

Az ellopott vagy elveszett tárgyakat visszaszerzi

1664-ben történt, hogy egy gazdag ágostai kereskedő, Morelli Antal, elküldé szolgáját Bozen városába egy vásárra és 230 forint készpénzt, valamint értékpapírokat is, mégpedig több ezer forint értékben adott át neki. Mindezt egy utazó-táskába tették. A szolga, kifáradva a hosszú úttól, Tramin mellett egy kis pihenőt tartott, miközben mély álomba merült. Valami ismeretlen tolvaj levágta róla a táskát, s eltűnt vele úgy, hogy semmiképpen sem lehetett nyomát találni. A megrabolt szegény ember november 23-án érkezett Kalternbe, ahol azonnal fölkereste a szent ferencrendiek gvárdiánját, elpanaszolván neki mindent, egyszersmind három szentmisét mondatott a Szent Antal oltáránál azon szándékra, hogy az elveszett pénz visszakerüljön, – azután, bízva Szent Antal segítségében, tovább utazott Bozen felé.

A szerzetesek pedig naponkint imádkoztak ezután is Szent Antalhoz a mondott szándékra. Így imádkoztak december 16-án éjfélkor is, amidőn egyszerre szokatlan zajt hallottak a templomajtó előtt s ez annyira fokozódott, hogy néhány testvért leküldöttek a zaj okának földerítésére. Ekkor minden nyugodt lett, az ajtót azonban tárva-nyitva találták, mely előtt a padlón sok irat volt szétszórva, valamint két zacskó, egy pár vászonharisnya és egy öreg nyakkendő is volt ugyanott. Ezt az egész jószágot elküldötték a barátok Bozenbe, ahol éppen akkor még Morelli is tartózkodott. Morelli pénzéből csak 41 forint 33 krajcár hiányzott, A fogadalmi táblán látható, amint a felpattant ajtón berepül egy táska.

Már szinte általános szokássá vált a mi időnkben is, hogy akik valamit elvesztettek, Szent Antalhoz folyamodnak az elveszett tárgy gyorsabb megtalálásáért. Igen üdvös és hálás szokás ez, melyet mindenkinek lehet ajánlani.

A mértékletlenség ellen pártfogó

Franciaország Toulon városában lakik Bouffier kisasszony, a „Szent Antal kenyerének” hatalmas terjesztője.

Valami touloni asszonynak igen részeges volt az ura. A szegény asszony Szentünkhöz folyamodott segítségért, és minden napra ígért néhány fillért a szegények kenyerére, ha Szent Antal kigyógyítja férjét a mértékletlenség bűnéből. A férfi nemsokára csakugyan javulni kezdett, sőt egészen abban is hagyta az ivást, kivéve a vasárnapot, amikor rendesen ittas állapotban került haza.

Az asszony elment Bouffier kisasszonyhoz, s elpanaszolta, hogy férje bár abbahagyta a részegeskedést, vasárnaponkint mégis visszaesik bűnébe. A kisasszony ezt a kérdést tette föl a nőnek: „Mindennap megadja az ígért néhány krajcárt, még vasárnap is?” Az asszony mentegetődzött, hogy mindennap teljesíti ígéretét, de vasárnap azt nem teheti, mert – úgymond – a kisasszony üzlete vasárnap nincs nyitva, s így nem juthat a perselyhez. A kisasszony erre figyelmeztette, hogy próbálja csak vasárnapra is megadni a néhány fillért, mégpedig úgy, hogy előtte való szombaton kétszer annyit ad. Az asszony megfogadta ezt a tanácsot és ezentúl szombatonkint mindig a vasárnapra való filléreket is belecsúsztatta a perselybe. És íme, Szent Antal meghálálta az asszony áldozatkészségét, mert férje abbahagyta teljesen az ivást, és buzgón szentelte meg a vasárnapokat.

Szent Antal hű és kitartó, tisztelői bizalommal fordulhatnak tehát pártfogójukhoz, hogy őket vagy hozzátartozóikat kiragadja a mértékletlenség csúnya bűnéből.

A halottakat föltámasztja

Egy főhercegi leány meghalt Spanyolországban, s az egész királyi udvar nagy pompával készült temetésére. Anyja, a királyné, azonban mozdulni sem akart az ő drága halottjától, és nem szűnt meg sírva imádkozni, azt mondván, hogy a Megváltónak, ki a négynapos halott Lázárt föltámasztotta, semmi fáradságába sem kerül az ő gyermekét is életre kelteni. A jámbor királyné különös tisztelője volt Szent Antalnak. Nagy rémülés, de utána még nagyobb öröm lett a királyi udvarban, mikor a halott leány csakugyan életre kelt.

De ezt a nagy csodát csak akkor értették meg igazán, mikor a föltámadt leány a következőket monda el anyjának: „Drága anyám! Mikor te érettem Szent Antalhoz imádkoztál, én a paradicsomban voltam a szent szüzek társaságában. És mert ezen boldog helyzetemben igen jól láttam be e világ javainak hiábavalóságát, forró vággyal könyörögtem Uramnak, Istenemnek, hogy ne hallgasson meg téged. De az Úr felelte nekem, hogy elhatározta magában, miszerint szolgájától sohasem vonja meg kegyelmét, és a te élő hited és állhatatos imádságod kiérdemelte ama vigaszt, hogy a világra visszatérjek, szomorúságtokat örömre változtassam, és nektek jó hírt hozzak boldogságomról. A jó Isten azonban engem is meghallgatott, és 15 nap múlva ismét magához hív, és visszaadja helyemet az üdvözültek lakosai közt.” Úgy is történt. Az előre mondott napon csendesen elszenderült az Úrban a szent hercegleány, hogy elvegye örök jutalmát.

Keresztény lélek! ha felejthetetlen halottaid miatt gyötör a fájdalom, Szent Antalban biztos megvigasztalódat találhatod.

Forrás P. Özséb: Páduai Szent Antal kis imakönyve – PPEK

Ajánljuk még:

Imák Szent Antalhoz különféle szükségleteinkben és életviszonyainkban

Létrehozva 2024. április 28.