„Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” (Jn 8,47)

Kitöltöttem a kávémat, s bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem egy barátnőm Facebook oldalát.

Szerettem volna látni a legújabb képeit, de mikor beírtam a nevét a keresőbe, nem jelent meg. Nem értettem a dolgot. Eddig mindig működött. Aztán mikor a képernyő tetejére pillantottam, megértettem, mi történt. Nem voltam bejelentkezve. A fiam elfelejtett kilépni, ezért az ő nevében léptem be a Facebookra.

Nem jutottam el oda, ahova akartam, mert nem én voltam én. Egy-két egérkattintással váltottam, és elkezdhettem facebookozni saját nevemben. Amikor magam voltam, már hozzáfértem a képekhez, megjegyzéseket küldhettem, s bárhova eljutottam, ahova akartam.

Néha a valós életben is így járunk. Nem vesszük észre, hogy nem vagyunk mi magunk. Bejelentkezünk a mai napunkba, és téves ösvényen indulunk el, ami elfeledteti velünk, ki is vagyunk valójában. Olyankor történik ez meg, ha egy emlék vagy a negatív hangvételű belső párbeszédünk eltérít attól a valóságunktól, aki Krisztusban vagyunk. Ha ez megtörténik, különféle kételyek meggátolják, hogy eljussunk oda, ahova Isten hív: az Ő gondolataiban gyökerezve élt biztonságunkba, értékes életünkbe.

Ehelyett mit hallunk:

„Úgysem tudom megcsinálni. Alkalmatlan vagyok.”

„Képtelen vagyok megváltozni.”

„Bár olyan lennék, mint…”

„Nem vagyok elég okos/ügyes/szép/bölcs…, sőt.”

Ha belesüvít lelkünkbe a kishitűség önmagunkkal szembe, ha kezdünk elcsüggedni, gyorsan jelentkezzünk ki a hazugságokból, s lépjünk be Isten igazságába. Csak itt élhetünk igazi önmagunkként, csak itt lépkedhetünk szabadon az Isten igéje által kijelölt utunkon.

Itt ezt halljuk:

„A Magasságos Isten szeretett gyermeke vagyok.”

„ Meg vagyok váltva, újjá születtem.”

„Kiválasztott vagyok, tisztára mosott, szent.”

„Nagy árat fizettek értem.”

„Isten tökéletesen ismer, mégis tökéletesen szeret.”

„Terve van számomra, ami a javamra szolgál, nem a romlásomra, reménységre, nem kárhozatra.”

„Hozzá tartozom.”

Ezt olvassuk a Jn 8,47-ben: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Csak oda kell figyelnem Igéjére, hagynom kell, hogy gyökeret verjen bennem, s elfoglalja a hamis, destruktív gondolkodási minták helyét. Ha bátorító szentírási részletekkel helyettesítem a negatív belső párbeszédet, azok szelíden, de határozottan beléptetnek az istengyermekség valóságába.

Igen, ha Istenhez tartozunk, ha „Tőle vagyunk”, meghalljuk, amit mond. Ha naponta bejelentkezünk az Ő igazságába, nem fogjuk összekeverni az identitásokat. Magabiztosságot kapunk, ha azt a valónkat éljük, aki Krisztusban vagyunk.

Kérlek, Uram, emlékeztess mindig, hogy ki vagyok, és Kihez tartozom, amikor megkísértenek az önmagammal kapcsolatos hamis, ártó gondolatok. Jézus nevében, Ámen.

Létrehozva 2012. augusztus 11.