„Ezek a nők nem is tekintik ezt áldozatnak. Szolgálatnak tekintik. Én pedig ugyanazokat a lépéseket látom, amelyeket Krisztus tett meg a keresztútján.”

A templomi közösségben végzett való munka csodálatos ajándék. Olyan dolgokat látok, melyeket az átlagos plébániai tag nem lát meg.

Zeneigazgatóként nagyszerű önkéntesekkel töltöm az időmet, fiatalokkal és idősekkel egyaránt.

Ha szeretnétek látni olyan embert, aki idejét, tehetségét és kincseit adja oda, nézzetek fel a kórus karzatra.

Tudom, hogy elfogult vagyok a zenészekkel szemben. Tudom azt is, hogy sokféle önkéntes létezik, és mindannyiuknak hálás vagyok.

Néhány történetet osztok meg veletek a kórus karzatról.

A templomban, ahol korábban dolgoztam, a Ladies Auxiliary nevű női csoport tagjai „Dead Choir” (Holt kórus) néven emlegették magukat. Ha hallották volna őket énekelni a „How Great Thou Art” című dalt, biztosan el voltak ragadtatva.

Az éneklés nem a legmeghatóbb dolog ezekben a nőkben. Legtöbbjük nyugdíjas, és a lépcsőház nem lesz rövidebb az életkor előrehaladtával. A lépcső közepén két pihenő volt.

Csodálkozva álltam a lépcső tetején.

A legidősebb tagok lassan másztak fel a lépcsőn, hogy elhunyt barátaiknak énekeljenek. Lélegzetvisszafojtva megálltak minden pihenőn. Megkérdeztem őket, biztosan meg akarják-e kockáztatni a lépcsőn való mászást. Ezek a nők nem akartak máshol lenni. Nem lehetett őket megállítani.

Manapság sokszor használjuk az „áldozat” szót.

Ezek a nők nem is tekintik ezt áldozatnak. Szolgálatnak tekintik. Én ugyanazokat a lépéseket látom, melyeket Krisztus tett a Keresztútján.

A gyermekeim kórusa nemrég ugyanolyan büszkévé tett.

Karácsonyi éneklésre mentünk egy idősek otthonába. Énekeltünk az étkezőben, végigmentünk a folyosókon, és énekeltünk a személyzetnek a hallban.

Amikor befejeztük, az egyik gyerek azt mondta: „Énekeljünk nekik még egyszer!”

Egy másik azt mondta: „Menjünk a Walmart áruházba énekelni.”

Egy másik azt mondta: „Menjünk haza, és énekeljünk az út mentén a házak előtt.” Ez több mint tizenöt kilométernyi ház!

Ez eszembe juttatta ezt a bibliai verset:

„A király pedig így felel nekik: Bizony mondom néktek, amit e legkisebb testvéreim közül egynek tettetek, nekem tettétek.” (Máté 25:40)

Ők tényleg Isten munkáját akarták végezni.

Amikor belépünk a rendes időbe, a zenészek mindenhol lecsillapodnak a húsvét után.

A húsvéti virrasztási miséktől a Corpus Christi felvonulásokig a húsvét nehéz időszak a templomi kórusok számára. Annyi értékes időt áldoznak fel a családjukkal töltött időből.

Kérek mindenkit, hogy tegyen meg nekem egy szívességet.

Mint egyházi alkalmazott, általában önkénteseket keresek.

Ezúttal arra kérek mindenkit, hogy mondjanak köszönetet egy kórustagnak. Találjanak egyet. Bármelyiket vagy mindet. Köszönjék meg nekik az időt, amit önöknek és Istennek szentelnek.

Nagyon keményen dolgoznak, hogy ezt az ajándékot megadhassák önöknek. Tudom, hogy ők is értékelni fogják.

Ami engem illet, köszönöm minden zenésznek, fiatalnak és idősnek egyaránt. Az egyház hiányolja önöket, amikor nyaralni mennek, és önök teszik élvezetesebbé az Istennel töltött időnket. Önök valóban dicsőséges kiegészítői közösségeinknek.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. december 22.