Cordes püspök 1995 -től a Cor Unum Pápai Tanácsának az elnöke, ettől kezdve látogatta a karizmatikus csoportokat szerte a világon. Részt vett a Malines-i Dokumentum megfogalmazásában. Munkatársi közösséggel közös írása.

Sok hívő pasztorális és lelki tapasztalata miatt a Megújulásnak meg kell fontolnia a következőket:

1.     A ‘Lélek-keresztséggel’ olykor együtt jelentkező intenzív élmény átgondolásra szorul.  Minden tapasztalat, még ha hiteles is, ez az új, élő és intenzív megtapasztalása az Élő Istennek, mivoltánál fogva korlátozott.  Isten kegyelme lelki utunk bizonyos pontján adatik bátorításként, a megújult keresztény élet reményeként.  Tapinthatóvá válik a kegyelem, de ez nem meríti ki sem a kegyelmek gazdagságát, sem az Élő Istent, aki ennek forrása. Ez a tény rámutat a veszélyekre.

Feltámadhat a kísértés, hogy az egyszeri tapasztalatot a saját és mások lelkiéletének normájává tegyük.

Fennáll a veszély, hogy a lelki tapasztalatot ne olyan teológiai összefüggésben vizsgáljuk, mely hitelesen kapcsolódik az egész keresztény misztériumhoz és az egyénnek a saját életében megtapasztalt kegyelmekhez.  Még ha a karizmatikus megújulás mélyen kapcsolódik sok nem-katolikus keresztény hit-élményéhez, a katolikus keresztényeknek a “Lélek kiáradásának” tapasztalatát saját katolikus tradíciójukból kiindulva kell értelmezniük, s nem más egyházak vagy egyházias közösségek alapján. Az Egyháztörténelem egészen napjainkig tele van férfiak és nők példájával, akik mélyen és igen sokféle módon megtapasztalták Isten valóságát, és akik erről írásaikban világos és felelősségteljes módon tanúságot tettek. Ezeknek a lelki vezetőknek a tanácsai megbízható kritériumokat nyújt a megkülönböztetéshez, és segítség lehet a Megújulás jelenségivel kapcsolatban.

2.     Fontos, hogy ne korlátozzuk a Lélek kimeríthetetlen szabadságát arra, amit az értelmünk fel tud fogni.  Sőt, szükséges, hogy a megkülönböztetést a Lélek műveire figyelve gyakoroljuk (Jn 3,8). A Szentlélekben való élethez és a tanács ajándékához (Iz.1,2) tartozik, hogyha valaki újjászületik Istenből, kéri Isten bölcsességét is.  Mégis, megtörténhet, hogy miközben kialakul az Istenbe kapcsolt élet, elhatalmasodik a kísértés, hogy az ember a maga útját járja anélkül, hogy mélyen megértené a Szentlélek vezetését. A tanács és bölcsesség adománya gyakran másokon keresztül működik.  Még Szt. Pál is ezt tapasztalta meg, a damaszkuszi esemény után, Ananiáshoz kellett mennie, aki megmondta, mit kell tennie.

3.     Az individualizmus és önállóság lelkülete könnyen szellemi kevélységre vezet és, a saját elképzeléshez való merev ragaszkodáshoz, ez pedig tévedésbe és csődbe. Ezért fontos, hogy a vezetők bölcs és okos tanácsokat kapjanak lelki vezetőktől és az Egyház vezetőitől.

Tudunk példákat arra, hogy azért mentek tévútra vezetők, mivel akár még hiteles inspirációjukra hallgattak csupán, anélkül, hogy alávetették volna mások korrigálásának, megkülönböztetésének. Megint Szent Pál a példa: “Tizennégy évvel később felment Jeruzsálembe… egy kinyilatkoztatástól indíttatva.  Fel akarta tárni ezt a vezetők előtt, akiknek feladatuk az evangélium hirdetése, hogy hogyan hirdette ő az evangéliumot a pogányok között. ” Egészen egyértelmű az indoka. Bár már sok tapasztalata volt az Evangélium hirdetésében, s kinyilatkoztatásokat kapott, mégis feltárta a kinyilatkoztatásokat és a tapasztalatait az Egyház vezetői előtt, hogy különböztessék meg…” -hogy bebizonyosodjék, nem volt hiábavaló a munkám” (Gal.2.2.)

4.     A lelki tapasztalatnak emocionális, pszichés és testi dimenziója is lehet. Az ember egész lényét különböző mélységben és módon érinti. Ezt nem kell abnormális jelenségnek tekinteni, s nem is kell megkísérelni, hogy felállítsunk egy határt, meddig normális. Különösen egy olyan korban, amikor a pszichológiára nagy hangsúly tevődik, nagy a kísértés, hogy a lelki tapasztalatot kizárólag pszichológiai kategóriákkal értelmezzük. A pszichológia segíthet, s nem kell ignorálni, azonban nem elegendő a lelkiélet misztériumának a magyarázatához. Másrészt a benső életnek megvannak a maga (lélektani) törvényei és Isten kegyelme általában tiszteletben tartja ezeket, s ezeken keresztül fejti ki hatását.

5.     Az intenzív emocionális reakcióknak, a misztikus és eksztatikus tapasztalatoknak, még ha a testi szinten nyilvánulnak is meg (könnyek, nevetés) szabadító és gyógyító hatása lehet a lélekben.

Bár átcsaphatnak puszta érzelgősségbe, emocionalizmusba, sőt pszichés aberrációvá is válhatnak.  Az egészséges gondolkodás és illő megkülönböztetés segítség és szükség, hogy kiegyensúlyozzuk ezeket a lehetséges gyenge pontokat.

Az elesés jelensége, melyről sokszor mint Lélekben nyugvásról beszélnek, s az ehhez hasonló jelenségek, melyek úgy tűnhetnek fel, mint az értelem racionális síkjának az elhagyása,  azt  eredményezheti, hogy egyesek nem tekintik elég fontosnak az Istennel való találkozás sajátos értelmi és megvilágosító aspektusát.

6.     Az Isten kegyelmének szuverén működése és annak tapasztalati megjelenése közötti kapcsolat  miatt nem lehet negligálni Isten szuverén szabadságának a szempontját. Isten szabad kegyelmi ajándéka nem kényszeríthető ki fizikális mechanizmusokkal. Különösen a szokatlan és erős fizikális és pszichológiai jelenségek, amilyen az eksztatikus tánc és ének, a hisztérikus üvöltés és levetés, vagy eszméletvesztéshez hasonló állapotban földre esés) ellenkezőjére fordíthatja Isten kegyelmének hatását és annak testi/pszichés következményeit. Az Isten munkálkodásának lehetséges, természetes, tapasztalati következményeinek a provokálása ilyenkor összekeveredhet magával a kegyelemmel.  S ilyenkor felébred az a gyanú, hogy itt visszaéltek a hiszékenységgel és manipulálták, félrevezették a naivokat, akik vágytak a rendkívüli, szokatlan vallási tapasztalat után.  A vallási élmény után való telhetetlen és önkereső szomjúság akadályozhatja a valódi lelki növekedést, sőt pszichés károkat okozhat.

Nagy Szent Teréz, misztikus és egyháztanító erőteljesen szembeszállt minden módszerrel, mellyel eksztázis akartak elérni. Rámutatott arra, hogy mennyire veszélyes természetfeletti és lelki adományokra törekedni, mielőtt az Úr megadná az ahhoz szükséges kegyelmeket… Azt állítja, hogy a szemlélődés annak a számára biztonságos út, aki nem irányítja a lelkét fenséges dolgokra, amíg az Úr maga nem irányítja arrafele. Valóban nem habozik ironizálni azért, hogy érthetővé tegye, amit mond:  Aki azt gondolja, hogy képes bizonyos trükkökkel elérni az eksztázist, azt reméli, hogy a béke önerőből repülni tud. Isten nagyon is tudja, hogyan mutatkozzék meg akkor, amikor Ő akar, s ő nem szereti ezeket a kis trükköket.

Ugyanez a figyelmeztetés szól azoknak is, akik a kiüresedő transz-szerű állapotot ajánlják.  Ők azt ajánlják, hogy minden fizikális képet vessünk el, és figyelmünket az istenség szemlélésére fordítsuk.” Nagy Szent Teréz az ellenkezőre tanít:  “A  szemlélődés legmagasztosabb útja Krisztus emberségének szemlélése.”  Ez kell, hogy a kontemplatív ima tárgya legyen, s nem pusztán az eksztázis ideje alatt,  vagy eksztatikus állapotban, hanem a tökéletes szemlélődésben is.

7.     Az ilyen jelenségek nem feltételei a komoly keresztény életnek.  Fontos tudomásul venni, hogy ezeket utánozhatja a gonoszlélek, azért, hogy lelki kárt okozzon.  Az ilyen jelenségeket soha nem szabad keresni önmagukért vagy szenzációéhségből. Az ilyen jelenségek önös keresése ellentétes a valódi misztikával, ahogyan azt az Egyház nagy szentjei és az egyháztanítók kifejtették.  A hiteles misztika kezdeményezője és fókusza maga az Úr, és soha nem a saját-élmény, nem a személy önkiteljesedése.

A jelenségek megkülönböztetésében figyelembe kell venni Suenens bíboros tanácsát a Hatodik Malines-i Dokumentumban:  “A jelenséget természetesnek kell addig tekinteni, amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője.  Annak kötelessége bebizonyítani az ellenkezőjét, aki a természetfelettiség igényével lép fel.  Az ilyen okos elvárás nem a hit hiánya, nem az öntudatlan racionalizmus jele, hanem  az Egyháznak, a kegyelem és a természet viszonyáról szóló,  hagyományos tanításának  alkalmazása.

8.     Végül meg kell fontolni  kapcsolatunkat Isten családjával, különösen a Szűzanyával, a szentekkel és az angyalokkal. A kereszténységnek századokon végighúzódó meggyőződése és tapasztalata, hogy a Mennynek ezek a polgárai aktívan részt vesznek az egyéni és az egyetemes üdvösségtörténetben.  Különösen Mária, a Szentlélek jegyese, akit a katolikusok a megváltott emberiség nagyszerű képének tekintenek.  Ő fogadta be először Jézus Krisztust az életébe, s attól kezdve alázatosan és szelíden szolgálta Őt és a megváltás művét.  Mária ezért az Egyház anyja és modellje lett, hiszen az Egyháznak egyetemes küldetése minden teremtménynek hirdetni az Örömhírt. A Megújulás időnként és sok helyen tagadta illetve minimalizálta a katolikus lelkiségnek ezt az aspektusát. Ez időnként azt eredményezte, hogy ennek az igazságnak az újrafelfedezése szélsőséges lelkiségi formákat öltött, melyek túlhangsúlyozzák a magán-kinyilatkoztatásokat és a keresztény hitélet marginális, kevésbé fontos aspektusait.

9.     Magán-kinyilatkoztatások

Még ha az Egyház hitelesnek ismer is el egy magán-kinyilatkoztatást,  a többi karizmához hasonlóan kell fogadni  nem a hitnek, az életnek a normái ezek, inkább arra bátorítanak, hogy hűségesebben kövessük keresztény hivatásunkat  az életszentségre vezető úton. Ez a valós veszély ne akadályozza meg a katolikusokat abban, hogy újra felfedezzék a katolikus hitnek ezt az igen fontos aspektusát.

A mondottak világossá teszik, hogy a lelkiéletet nem lehet pusztán szubjektív megfontolások alapján beszabályozni vagy megítélni.  A keresztény benső, rejtett énjének a Szentlélek hatására növekednie kell, s ez igen sokféle módon történhet, úgy, hogy Isten kinyilatkoztatja misztériumát, vagy részesít a hit ajándékban, vagy az Egyház élő hitű tagjain keresztül, vagy akár a szentségek objektív megünneplése által.

Így – mondja Szent Pál, “fel tudjátok majd fogni az összes szentekkel együtt, mit jelent Krisztus szeretetének a szélesség és hosszúság, a magasság és a mélység, és  megtapasztaljátok, mit jelent azt a szeretetet, mely felülmúl minden megismerést, és eljuttok az Isten teljességére.” (Ef 3,18)

Létrehozva 2024. február 17.