A „Három Üdvözlégy Mária” imádság igen hatásos ájtatossági gyakorlat.

Naponta három Üdvözlégy Máriát kell elimádkozni, majd a következő röpimát is hozzátesszük: „Ó, Édesanyám, őrizz meg engem a mai napon (illetve ezen az éjszakán) a halálos bűntől!” vagy Liguori Szent Alfonz imáját: „A te tiszta, szeplőtelen fogantatásod kedvéért, ó Mária, tartsd tisztán testemet és mentsd meg lelkemet!” 

Hackeborn-i Szent Mechtildnek, egy 13. században élt bencés apácának (†1299), nyilatkoztatta ki a Szűzanya a Három Üdvözlégy Mária imádságot. Szent Mechtild élete vége felé félelemmel telve gondolt a szent arra a nagy pillanatra, amikor lelke elhagyja majd testét, hogy az örökkévalóságba menjen. Ezért Isten Anyjának irgalmas segítségét kérte élete utolsó órájára. A Szűzanya, aki hűséges szolgálóleányának korábban már több ízben is megjelent, meghallgatta a könyörgést, majd ezt mondta: 

„Igen, biztosan teljesítem kérésedet, leányom, de ennek fejében azt kérem tőled, hogy kedvemért naponta imádkozzál három Üdvözlégy Máriát: 

1. Az elsőt az Atya tiszteletére, aki csodálatos teljhatalmában lelkemet úgy kitüntette, hogyIsten után én vagyok a leghatalmasabb az égen és a földön.
2. A másodikat a Fiú tiszteletére, aki az Ő kifürkészhetetlen bölcsességének nagyságában engem a tudomány és a bölcsesség akkora ajándékával ékesített fel és töltött el engem, hogy minden más szentnél bensőségesebbena legszentebb Szentháromságot. Ezen felül olyan fénnyel árasztott el, hogy sugárzó napként világítom meg az egész mennyországot. 
3. A harmadikat a Szentlélek tiszteletére, aki szeretetének édes teljességét öntötte szívembe, és engem olyan jónak és irgalmasnak teremtett, hogy Isten én vagyok a legszelídebb és legjóságosabb lény.” 

Az ígéretek, melyeket a legszentebb Szűz a Három Üdvözlégy Mária imádsághoz kötött

• „Melletted leszek halálod óráján, vigasztalni foglak és az ördög minden hatalmát távol fogom tőled tartani.
• Beléd öntöm a hit és a felismerés minden fényét, hogy hitedet a tudatlanság vagy tévtan ne kísérthesse meg.
• Halálod óráján a közeledben leszek és lelkedet elárasztatom az Isten szeretetének gyönyörével, hogy mindenekfelett álló hatalma által minden halál minden félelme és keserűsége a szeretet által boldogsággá változzon.”

Ez az imaforma tehát nem emberi akaratból és igyekezetből keletkezett, hanem Mária egyik kifejezett kinyilatkoztatásának gyümölcse volt, és ezért olyan vigasztaló ígéreteket tartalmaz, melyeket csak a mennyország királynője adhatott. És a Szűz állja a szavát. Anyai, láthatatlan jelenlétét a Három Üdvözlégy Mária  hűséges imádkozóinak halálos órájukban érezhetővé teszi. 

 A nagy csodatevő egyháztanító, Páduai Szent Antal (1195-1231) már a Szent Mechtildnek adott kinyilatkoztatás előtt ismerte és gyakorolta a háromszoros szűz Istenanya tiszteletére a Három Üdvözlégy Máriát. Ezen kegyelmi eszköz által akarta saját lelke, szíve és teste háromszoros szűziességét megőrizni. 

 Porto Maurizio-i Leonardo, a vezeklést hirdető szent pap a 18. század első felében, jól beszélni tudó ferences pap járta Itália útjait. A hit tavaszát lobbantotta fel mindenütt, tömegeket térített meg és csodákat művelt. Miben állt apostoli sikereinek titka? Buzgó Mária-tisztelő volt. Missziós útjain elsősorban Mária-prédikációkat tartott, mivel ettől remélte a legnagyobb eredményt. Szinte apostola volt a Három Üdvözlégy Mária imádságnak. Egy nap az erkölcstelenség vétkéről prédikált és eközben példaként a következő történetet mesélte el: Egy fiatal római férfinak, aki ennek a csúnya véteknek hódolt, gyóntatóatyja, egy jezsuita parancsára a Három Üdvözlégy Máriát kellett elimádkoznia. Gyóntatója az e bűnbe való későbbi visszaeséseinél mindig ezt a jóvátételt írta elő számára. Egyszer nagy veszély fenyegetett: a fiatalember világkörüli utazásra szánta el magát. Gyóntatója, akinek nem tetszett ez a dolog, búcsúzáskor a lelkére kötötte, hogy soha ne mulassza el a Három Üdvözlégy Mária imát, és minden visszaesésékor a bűnbánatot, a vezeklést és az erős fogadás felkeltését. Így múlt el néhány év.

A világutazó visszatért Rómába és meglátogatta a papot. Ekkor kiderült, hogy a javíthatatlan bűnös egészen más emberré vált. A korábbi szorongattatásoknak nyoma sem maradt. A meglepett gyóntatónak a fiatalember ezt mesélte el: „Nem emlékszik, páter, azokra a szép ajánlásokra, melyeket útravalónak adott nekem? Minden reggel és este Három Üdvözlégy Máriát kellett imádkoznom a Szeplőtelen tiszteletére. Nos, ennek a jámbor ájtatosságnak a kedvéért a legszentebb Szűz végül megmentett engem.” Erről a nagy kegyelmi csodáról a páter természetesen kellő óvatossággal prédikált. Hallgatói között volt egy tiszt, aki évek óta nem-megengedett kapcsolatot tartott fenn egy nővel. Úgy gondolta, hogy ezzel az imával ő is alkalmas szert talált ahhoz, hogy végre tisztázza dolgát. Ezért ő is gyakorolni kezdte ezt az imádsági formát, mire néhány hónap múlva jó elhatározását teljesíteni tudta. Nem sokkal ezután újabb csábító alkalom kínálkozott a régi bűnbe való visszaesésre. De a Szűzanya megerősítette a feddhetetlen élet utáni vágyát, és így segített neki, hogy imádkozását folytathassa. Porto Maurizio-i Szent Leonardo azok közé a szentek közé tartozott, akik különös módon hozzájárultak a Három Üdvözlégy Mária imádság elterjedéséhez. A hadseregben szolgáló papoknak is figyelmébe ajánlotta a katonák lelki ápolására. Legbensőbb meggyőződéssel nyilatkozott így egy vallási oktatáskor: „Ah, kedveseim, barátkozzatok meg mindannyian ezzel az oly szép és oly jámbor ájtatossággal, és életetek végéig gyakoroljátok. Igen, én még a gyóntatókat is felszólítom arra, hogy ezt az imát elégtételként adják, mivel ez egyedül több gyümölcsöt hoz, mint minden más elégtétel.” 

 Liguori Szent Alfonz, aki ugyanabban az évszázadban élt, a máriás apostolság szükségességéről és hatásosságáról ugyanezen a véleményen volt. Prédikálóként, gyóntatóként és íróként fáradhatatlanul síkra szállt a Három Üdvözlégy Mária szép imagyakorlat terjedéséért. Mindenkit meg akart nyerni: papokat, szerzeteseket, bűnösöket és igazakat, gyermekeket, felnőtteket és öregeket. Ez az ájtatosság volt misszióinak fő témája, és műveiben több mint húszszor tért ki rá. Más szerzőkkel együtt azon a véleményen volt, hogy sokan vannak, akik egyedül a Három Üdvözlégy Mária állhatatos imádkozása miatt menekültek meg. 

Róma 18. századi apostola, Szent Giovanni Battista de Rossi, ezen imagyakorlat révén számos megtérést ért el. Ha megátalkodott, állandó és valódi javulásra látszólag képtelen bűnös jött gyóntatószékébe, nem talált alaposabb üdveszközt megtérítéséhez, mint a legszentebb Szűz tiszteletét, különösen a Három Üdvözlégy Mária reggeli és esti áhítatos elimádkozását. Egy jámbor lélek 11 éve volt a leghevesebb érzéki kísértéseknek kitéve. E kísértéseknek többször áldozatul is esett, mivel olyan állandó izgalmi állapotban volt, mely teljesen lehetetlenné tette számára, hogy nyomorúságától saját erejéből megszabaduljon. Ekkor elhatározta, hogy de Rossi kanonokhoz megy el gyónni.

A szent szívélyesen hallgatta meg bűnvallomását és utána ezt mondta: „Isten megbízásából ellenállásra szólítom Önt fel eme kísértéssel szemben, különben nem fog Isten büntető karjától megszabadulni. Imádkozzon ezért minden este a legtisztább és legszentebb Szűzhöz, és én biztosítom Önt, hogy megszabadul a bűntől. Ettől fogva személyesen fogok Önért imádkozni. Őrizkedjen azonban attól, hogy a jövőben beleegyezzen a bűnbe, ahogy ezt a múltban tette.” Ettől a naptól fogva ez a gyónó nemcsak a visszaesésektől lett mentes, hanem a szokásos kísértésektől sem szenvedett többé, és ezután nagy lelki nyugalomban élt. A szent saját magán is megtapasztalta a Három Üdvözlégy Mária hatásosságát. Mivel gyakran kellett egyetlen napon előkészület nélkül öt-hat prédikációt tartania, nagyon rövid belső koncentrálással kellett megelégednie. Eközben a Szentlélekhez fohászkodott és elimádkozta a szokásos Három Üdvözlégy Máriát. Éppen ezek a prédikációi sikerültek olyan jól, hogy mindenki azt hitte, hogy alaposan betanulta őket. 

Lelkes Mária-tisztelők közé tartozik, akik a Három Üdvözlégy Máriát terjesztették, az Ars-i szent plébános, a Fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gábor, Szent Julien Eymard (az Eucharisztia-rend megalapítója), Szent Claret, Bosco Szent János és Galgani Szent Gemma. 

Bosco Szent János tette fel egyszer a kérdést egy klerikusnak, aki bár sok éve szerzetes volt, életvitelével megcsúfolta hivatását: 

 – Hagyjuk most a teológiát, a morálist, a misztikát és az aszkézist, azt mondd meg nekem teljes őszinteséggel: Mária-tisztelő vagy-e?

 – Nyíltan bevallom – felelte a szerzetes Don Bosco beszámolója szerint, – erre soha nem gondoltam komolyan.

 – Akkor imádkozz el reggel és este három Üdvözlégy Máriát, és tedd hozáá gyakran, különösen ha veszélyben vagy, ezt a röpimát: Mária, Keresztények segítsége, könyörögj értem!

Ezt meg is ígéret nekem, mielőtt elváltunk volna – számol be Don Bosco. Egy év után véletlenül találkoztunk, és ez az ember ennél a viszontlátásnál csak úgy sugárzott az örömtől. Elárulta nekem, hogy utolsó beszélgetésünk óta már nyugodt a lelkiismerete, és hozzátette: – Ön egy csodálatos gyógyszerrel rendelkezik! Ajánlja csak mindenkinek a Mária-tiszteletet! Különösen azoknak kell a lelkére kötni, akik kezdők a lelki életben, hogy ajánlják fel magukat Máriának, nehogy veszélybe kerüljenek. (Terrone, Lo spirito di San Giovanni Bosco, 41. oldal, Turin, 1934.)

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. június 28.