Megfordítani a szemléletet

A helyett, hogy megígérjük: „Majd, ha megvan minden, amire szükségem yan, adok” – ezt sohasem tesszük, mert a földi dolgok sürgetése felemészti legjobb szándékainkat is – e helyett érdemesebb azt mondani: „költségvetésem ennyi százalékát az Istennek szentelem.”

E követelmény alól senki sincs felmentve. Benoit Josephe Labre, egy XVIII. századi szent zarándok, aki misztikus vagabundus életét Róma utcáin fejezi be, megosztotta alamizsnáit a koldus testvéreivel. Nevelhetjük a javaik megosztására a gyermekeinket, úgy, hogy bátorítjuk őket, hogy zsebpénzük egy részét, mihelyt megkapták, ajándékozzák oda valami szociális műre, vagy szokjanak hozzá, a konkrét szeretet cselekedeteihez. A cölibátusban élők és a megszentelt életűek sem kivételek az adás törvénye alól. Az Ószövetség a papoktól azt kéri, hogy adják oda a tized tizedét (Szám 18,28-29). Lehet keveset birtokolni és mégis görcsösen ragaszkodni féltett kis vagyonkánkhoz, de lehet tehetősnek lenni és mégis nagylelkűen és bizalommal teljen élni.

A kísértésnek ellenállni, mindezt meg kell tanulni

Hogyan neveljük úgy a gyermeket, hogy ne akarjon „mindent, mindjárt” és így féken tartsuk kívánságait? Mindehhez türelem és bátorság kell.

Két kisgyerek (3 és5 évesek) a nagyrnamájukra vannak bízva néhány napra. Elmennek vele egy nagy bevásárlóközpontba: „Mami vedd meg nekem ezt! Mami vedd meg nekem azt! – nem

feleli határozottan a nagymama – Nem vagy kedves velem. Anyu, amikor nagyáruházba megyünk, ő mindig vesz nekünk valamit. – Nem tudom, hogy mit csinál az anyukátok, de azt tudom, hogy én mit csinálok: én nem veszek most játékot. Szóval nektek kell dönteni: ha holnap is el akartok jönni velem, nem szabad állandóan nyavajognotok, hogy ezt, meg azt kértek. No, most mehettek és megnézhetitek a játékokat, ha akarjátok. De tudjátok, hogy nem veszünk most semmit. –

Köszönjük, Mami!” És a gyerekek másnap is eljöttek vele, és nem nyavajogtak többé.

A kérdéses ”Mami” ránevelte az unokáit, hogy álljanak ellen a kapzsiság kísértésének úgy, hogy közben elkerült három csapdát: azt, hogy enged a gyerekek kérésének attól félve, hogy akkor nem fog tetszeni nekik; elkerülte, hogy beleálljon a gyerekek manipulációjába azáItal, hogy összehasonlítja magát az édesanyával és elítéli őt; elkerülte, hogy bekeményítve ne engedje többé, hogy a gyerekek vele jöjjenek, így megfosztva őket ettől az örömtől. A gyerekek „köszönöm”-je és, hogy másnap visszatérnek vele az áruházba, azt mutatják, hogy helyesen értették a nagymama viselkedését is.

Elmélkedni a kereszten

A passio folyamatos, egyre nagyobb elszegényedés. Jézus beleegyezik, hogy elvegyék a ruháit, hogy megfosszák a köntösétől, amely egy darabból volt szőve (Jn 19,23), Elhagy minden öltözködésbeli méltóságot, és még azt az összehasonlíthatatlan gazdagságot is, amely az emberi barátság támasza: Péter, Jakab és János alszanak, míg a Getszemáni kertben agonizál (Mt 26,36-46). Es az apostolok elmenekülnek (Mk 14,50). Jézus még Atyja vigasztalásától is megfosztódik, miként arról szívszaggató kiáltása tanúskodik: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk

15,34),

A kereszt meggyógyít bennünket a földi javakhoz való túlzott ragaszkodásainkból és megment minden méltatlan kapzsiságból. Jézus végtelen nagylelkűségérőI tanúskodik: azáltal, hogy életét adta értünk, mindent odaadott (vö,: Jn 15,13). Ő, aki gazdagvolt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénységével minket gazdaggá tegyen (vö.2 Kor 8,9).

Összefoglalásul

„A pénz jó szolga, de rossz úr”, mondja Francois Sagan. Vagy, ha még természet-fölöttibb referenciára vágyunk: ne legyetek olyanok mint a farizeusok, „a pénz barátai” (Lk16,I4), hanem inkább, a pénzzel”, „szerezzetek magatoknak barátokat” (Lk 1 6,9).

Miután fölsorolta a pénz szenvedélyének pusztító hatásait, Climacosi Szent János egy jó

gyógymódot javasol: „egy kis tűz elég ahhoz, hogy sok fát elégessen; egyetlen egy erény
segítségével elkerülhetjük az összes szenvedélyt, amelyről beszéltünk. Ezt az erényt pedig „elszakadásnak, szabadságnak” hívják. Az Isten megtapasztalásábóI és az Isten iránti érzékenységből születik meg és abból a gondolatból, hogy halálunk óráján majd számot kell adnunk.” Ha szembenézünk a végtelennel, észrevesszük, hogy a halál minden számlát lenulláz.

Az ördög t@ktikája

„Szóval, euro? Unokaöcsém, köszönöm mindazokat a híreket, amelyeket a Banco-nál, és devizaügynökeinknél töltött gyakorlatodról adtál… jó megtévesztők nem? Már az első befektetésük is mindjárt jövedelmező: arról van szó, mint az összes többi bűn esetében is, hogy jól meg kell keverni a határokat, ruganyossá kell tenni a határvonalakat… és kitágítani őket. Hát csak kavarj a pénzzel! A kapzsiságot, fösvénységet ma csak a nagylelkűség homályos hiányára lehet leszűkíteni? Na. Egyáltalán nem súlyos dolog az. A legtöbb katolikusnak ezen a téren elég könnyen kitágítható a lelkiismerete. És vajon melyik plébános figyelmeztetné a híveit arra, hogy a pénzen való gyötrődés azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket A.L.K.R főbűnöknek nevez?

Főbűn? Kapitális? Hosszútávon fektess be, unokaöcsém! Tedd, hogy kliensed a jövőjén izguljon! És lehetőleg érd el, hogy senki se merészelje fölhívni a figyelmét arra, hogy egész eddig soha semmiben nem volt igazából hiánya és, hogy A.L.K.R mindig gondoskodott róla. Ha mégis egy hívő a környezetében a Gondviselésbe vetett bizalomróI beszél neki, akkor a józan eszéből merítve feleljen: „Az, hogy keresztények vagyunk azt jelenti, hogy sem nem vagyunk optimisták, sem nem vagyunk pesszimisták, hanem realisták vagyunk!” Vagy sugalld neki a következő választ: „Tudod, én nagyon emberi vagyok, én nem pályázok életszentségre!” Ráadásul, még azt fogja hinni, hogy milyen alázatosan viselkedett!

Intézd úgy, hogy a bankárja, vagy anyagi tanácsadója aggódó, szorongó ember legyen, vagy olyan valaki, aki nem ébreszt benne bizalmat maga iránt. A többi már mindennapos dolog.

Ügyfeled így majd értékes időt és tetemes energiát fog arra fordítani, hogy a tőzsdei információit egyeztesse, ellenőrizze a birtokában lévő összeget, izguljon a számlái miatt, rágja a körmét. Es majd a szárnyai, amelyekkel a pénzét kezeli és óvja, majd megakadályozzák abban, hogy tovább tudjon menni… A.L.K.R felé. Zavard össze, amint össze merészeli hasonlítani az időt, amelyet az üzleteivel tölt, azzal az idővel, amelyet a családra fordít, vagy az imádságra. „Az állapotbeli feladatom, gazdáIkodnom kell a pénzünkkel.”, feleli majd a feleségének, amikor az egy kis ráfigyelést kér tőle. Gazdálkodni a pénzzel! Nagyon szeretem ezt a kifejezést!

Ne felejtkezz meg ebben az egészben a gyerekekről sem! Beszéljenek a pénzrőI az asztalnáI, pénzügyi mozgásokról, közgazdaságról, spekulációról, értékekrőI, a „jövő építésének” gondjáról.

Hamarosan jobban fogják ismerni a piac törvényeit, mint a katekizmust, és a kötvényeket, mint a tízparancsolatot. A tőzsde lesz az életük. Az egyetlen egy megtérés, változás, ami érdekelni fogja őket, az csak a pénznemek átváltása. A.L.K.R azt mondta: „Én vagyok, aki vagyok.” Az ügyfeled majd azt mondja „én vagyok, aki birtoklok”.

Légy ravasz! Nem túl nagy baj, ha adott esetben még adakozik is a kis pártfogoltad. Ellenkezőleg, ez legalább elveszi a bűntudatát. Ám igyekezz azon, hogy mindezt dobra is verje, és hogy csak a hálával teli közvetlen hozzátartozóknak adjon, vagy a barátainak, akik nagyon megköszönik. Nehogy, rájöjjön, hogy ezzel már megszerezte magának a fizetséget is érte. Így legalább majd egy képzelt nagylelkűség teljes illúzióját tartod fönn nála.

Tégy hozzá egy kis réteg irigységet. Nincs ennél jobb, ahhoz, hogy növeljük benne mindannak rögeszmés keresését, ami még hiányzik neki. Az irigy vágynak gyökere az összehasonlítgatás. Ha a munkájának köszönhetően, vagy a gyermekek iskolája révén, vagy akár a plébániájához kapcsolódóan taláIkozhat tehetős emberekkel, akik fitogtatják jómódjukat, végül úgy fogja gondolni: „Hihetetlen, az élet mennyivel kellemesebb lenne, ha több anyagi lehetőségünk lenne.” Ügyfeled így majd szépen pénz-bulimiás lesz. Felhalmoz egy csomó pénzt, amit majd nem is fog fölhasználni… mondván „sose lehet tudni”. Nagyon szeretem ezt a kis mondatot, amely oly könnyen befagyasztja a szivéket és a bankszámlákat.
Öregen és őszen, majd még mindig csak a befektetésein fog izgulni. Természetesen a pénz, a gyermekek számára van – mintha ők nem lennének képesek rá, hogy az életüket kezükbe vegyék – de végső soron ő maga kötődik titokban annyira a pénzéhez. Ráadásul, ha jól dolgozol, majd unokaöcsém, majd meghallod ezt a csodálatos zsarolást is: „Mindazzal, amit örököltök – kemény munkám gyümölcse – bizony jogom van arra, hogy kicsit gyakrabban jöjjetek majd haza…” Erre az örökség szóra, gondolom hirtelen mindjárt fölfigyeltél, és igazad is van. Kitűnő pillanat ez arta, hogy jó keresztény családokat láthass szétszakadni néhány ezüstkanál és vagy pár hold föld miatt.

Ha véletlenül elfelejtenéd, hogy a suska mozgatja a világot – bár ez elég nehéz volna, még a bűn noviciusa számára is – emlékezz arra, hogy ennek a pénzsóvárságnak köszönhetően vitte végbe legügyesebb tettünket az én Iskarióti Júdás barátom is. A hülye, eladta a Krisztust harminc dénárért…Már jóval mielőtt a kötelet a nyakába kötötte volna, már rég megfojtotta a szívét. Ezt

nevezem én annak, hogy nyitni egy pokol-számlát!”

E-mailzebul

Létrehozva 2022. szeptember 22.