„Sem a test, sem a lélek nem lehet boldog önmagában.” (Roger Garaudy)

„Uram, tégy engem tisztává! De ne most rögtön!” (Szent Ágoston)

Az embereknek nagy gondot okoz a nemiség. A puritanizmus és a liberalizmus két véglete között csapongunk. Űzze csak el az ember a szexualitást, biztos, hogy annál nagyobb vágtában fog visszatérni. A bujaság ma nagy erővel van jelen.

A concupiscens: buján vágyakozó parázna ember, akinek már a neve maga is egy program, a másik személyt leredukálja a testére, amelyet aztán a fölszeletel a kívánatos részekre. Ez a főbűn rendkívül csalfa, és megtévesztő. Kitör, és aztán egyre jobban megkötöz, egészen a reménytelenségig. Hogyan lehet kimászni az élvezet zsarnokságából?

(Jean-Claude Guillebau d, La tyrartnie du plaisir, S euil, 1 998).

1. Mi a bujaság l tisztátalanság / luxuria?

Mindjárt előre bocsátjuk, hogy nem a szexualitással van a baj – ezt az Isten teremtette és áldotta meg – sem pedig a szexuális élvezettel. A bűn valahol az éIvezetnek a szexualitásba való igen kényes beilleszkedésénél helyezkedik el. Ez az a terület, ahol az alantas sérül, és a fennkölt eltévelyedik. „Összekeverni a bujaságot és a vágyat, amely közel hozza egymáshoz a két nemet, olyan, mintha ugyanazzal a névvel illetnénk a tumort és a szervet, amelyet megtámadott”, írja Bernanos (Egy falusi plébános naplója).

Próbáljunk meg egy nem túl népszerű, de a dolgokat mégis helyére tevő definíciót: (2351) „A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik” – magyarázza a KEK.

Ez a rendetlen vágy ott kezdődik, amikor a szexualitás elfordul a céljától – ami az ajándékozás – és nem lesz más, csak birtoklás.

A szexuális élvezet négy jellegzetességgel bír:

-ez a legnagyobb testi öröm, mert ez koronázza a legnagyobb jót, az élet ajándékozását és a házastársi szeretetet. „Az ember számára a földi örömök között a szexuális kapcsolat az első.

Különös módon, mégis sokszor kizárja őket a paradicsombóI”, írja meglepetten Mark Twain. –Összetett. Míg az ízlelés öröme az ízlelőbimbókra redukálódik, addig a szexuális élvezet nem limitáIható az orgazmusra. A többi érzékszerv öröme is társul hozzá; „a látás öröme, a láthatóság öröme, a tapintásé etc.

-Nem az orgazmus a szexuális aktus végcélja. Ez is az önátadásnak van alárendelve: amelyben egy szeméIy ajándékozza magát egy másik nemű személynek, és amelyben életet ajándékoznak. A szexuális élvezet egy többlet, egy megkoronázása az aktusnak, amelyre szabad vágyni, de mégsem alapvető alkotóelem. Mellesleg ez mindenféle élvezetre, örömre ígaz. Az ízlelés öröme nem alapvető alkotóeleme a táplálkozásnak. Vannak emberek, akik elvesztették az ízlelő képességüket. Annak ellenére, hogy nem érzik többé az íz örömét, mégis továbbra is táplálkoznak.

Az ízlelés élvezete egy többlet, amely aláhúzza a táplálkozás cselekedetének tökéletességét. Hasonlóképpen az orgazmus nem végcél, hanem gyümölcs. Egy nagyon jó gyümölcs, ha a személyek közösségéhez és az életre való nyitottsághoz kapcsolódik, mert ezek adják az értelmét.

Tehát, a házasság keretében.

-Végül pedig, a szexuális öröm egy folyamatba, történetbe épül bele. A gyermek, majd a serdülő, arra van meghívva, hogy fölfedezze szexualitásának kettős jelentőségét: egyesülést, egységet és az éIet továbbadását. Az eredeti bűn óta, ez a szexualitás, amelyet Isten arra rendelt, hogy az egységünket fejezze ki, rendetlenné, anarchikussá vált, ez azonban nem azt jelenti, hogy egészen rossz dolog lett. Lassanként, az igazi tisztaságra való nevelés által, az emberi gyermek megtanulja szexuális energiáit igazi végső céljai felé irányítani. Lehet, hogy elbotlások árán, de azzal a biztos reménységgel, hogy ami jó, az lehetséges is. És azzal a bizonyossággal, hogy a beteljesedésének az iránya erre van.

Állandó kísértés az ember számára, hogy szétválassza az éIvezetet attól a cselekedettől, amelynek megkoronázása ez az öröm. A tisztaságunkért való türelmes munka abban áll, hogy harmonizáljuk a szexualitás összetevőit. A tisztátalanság útja ezzel éppen ellentétes, szétszedi, darabjaira hullasztja szét ezeket az összetevőket. Nagy hazugság ennek a felszíne, mert egy birtoklás vágy, amely önátadásnak álcázza magát, Minden alkalommal hiányzik belőle a másik személy és az élet továbbadására való nyitottság.

Íme, ezért nem tartja tiszteletben a tisztátalanság a szexualitás mély természetét: illúzió, amely hosszútávon csak szomorúságot okozhat; csak az orgazmusra van kihegyezve és más nem is érdekli, csak a szerv. A bujaság bűn, mert elfordítja a szexualitást annak céljától, amely cél szorosan kötődik a szabadsághoz. (Szabadon csak az elköteleződésben tudod ajándékozni magadat).

Az éIvezet csak magunknak

A Rómaiak a vomitorium-ot azért találták ki, hogy részesedhessenek az étkezés élvezeteiből anélkül, hogy az a túltáplálkozás nehézségét vonná maga után… Az ember kezdettől fogva, úgy szeretné megkaparintani az élvezetet, hogy közben egészen lefokozza a cselekedetet, amelynek a beteljesedése lenne ez az öröm.

A maszturbáció – és általában véve a tisztátalanság – az orgazmust keresi úgy, hogy közbenl leválasztja a személyek közösségétől és az élet továbbadásától. A kémiai fogamzásgátlás azáltal, hogy különváIasztja az erotikus élvezetet, a szexuális aktust az élet továbbadásara irányuló céltól, nemde ugyanebből a ”vomitorium”-os logikából részesedik?

Ez a szétváIasztás, amely egyfajta hedonista túlnövekedést szolgál, nem korlátozódik csupán

a testi élvezetekre. Korunkat sok területen kísérti ez a receptünk: Hogyan lehet megtanulni portugálul négy lecke alatt? Hogyan áIlhat egyetlen egy műben a rendelkezésünkre minden elérhető tudás? Hogyan lehet legyőzni a bennünk lévő főbűnöket három hét alatt? Stb. Minden alkalommal „kielégülést”, vágyunk beteljesedését akarjuk, erőfeszítés, munka nélkül.

Nemde a New Age is ezek közé a metódusok közé sorolható, amelyek különválasztják a cselekedettől az éIvezetet, örömet? Ez _a ködös psycho-spiritualitás különböző technikákat javasol arra, hogy megszerezzük – vélt – gyümölcseit az imádságnak, a bűnbocsánatnak anélkül, hogy valójában bármit is tennünk kéne. Különféle metódusok segítségével, meghallgatjuk a testünket, belépünk önmagunkba, elérjük a szellem nyugalmát és a lélek békéjét. Ez az egész keresés azonban önző marad. Nem jövünk az Egyészen-Más elé, nem keressük már az Isten arcát.

Nem csak arról van szó, hogy elveszítettük az erőfeszítés értelmét, mint azt néha megállapítják. A gond az embernek magát a cselekvését érinti (erről újra lesz szó, mikor a lustaság főbűnét elemezzük). Röviden, a világ egy olyan éIvezetrőI, örömről álmodik, amely végtelenül valóságos, és amelyet mégis végtelenül látszólagos (virtuális) cselekvéssel lehet elérni.

(folyt.)

Létrehozva 2022. május 29.