Ha egy vezetővel beszélgetek a sebezhetőség és a vezető kapcsolatáról, szinte mindig az az első reakció, hogy a kettő nem igazán fér meg egymás mellett. A vezetőnek erősnek, biztosnak kell lennie, egyébként nem fogják őt követni, sőt, visszaélnek gyengeségével. Itt mindjárt érdemes is megállni: miért van az, hogy a sebezhetőség hallatán a döntő többség a gyengeségre asszociál?

Brené Brown mentál higiénés szakember és egyetemi kutató 2010-ben egy olyan TED előadással rukkolt elő, amelynek a címe „A sebezhetőség ereje”¹ volt. Közel tíz éves kutatás eredményeit osztotta meg és ahogy a címben is szerepel, arra jutott, hogy a sebezhetőség erő és nem gyengeség.

A kutatás egyik érdekes következtetése, hogy alapvetően két embertípust azonosít: magukat értékesnek tartók – hiszik, hogy érdemesek a szeretetre és másokhoz való tartozásra és magukat értéktelennek tartók – nem hiszik, hogy érdemesek a másokhoz való tartozásra. Az első csoportba tartozók jellegzetessége, hogy mernek tökéletlenek lenni, kedvesek önmagukkal, hogy másokkal is azok tudjanak lenni, készek elsőként szeretni – olyan kapcsolatba befektetni, amelyben nem garantált a siker és hiszik, hogy sebezhetőségük teszi őket széppé. A sebezhetőség Brown szerint szükségszerűség, a dolgok feletti teljes kontroll elengedése. Vele járhat a szégyen, félelem és érdemességgel való küzdelem, de forrása lehet az örömnek, kreativitásnak, összetartozásnak és szeretetnek.

Patrick Lencioni “Kell egy csapat” című könyvében azt az öt akadályt vizsgálja, ami leginkább nehézzé teszi a munkahelyi együttműködést.

Ennek kiinduló pontja a bizalom hiánya, ami visszavezethető arra, hogy a csapattagok nem mernek sebezhetővé válni egymás előtt, megakadályozva az őszinte és építő eszmecserét, az ügyre és nem személyre összpontosító vitát és a közös célok melletti elköteleződést. Lencioni azt is hangsúlyozza, hogy a sebezhetőségen alapuló bizalom kultúrájának kialakulása egy folyamat eredménye, nem érhető el varázsütésre, de a vezetőnek meghatározó szerepe van ebben a kezdeményezéssel és példamutatással. Ennek természetes velejárója az, hogy visszaélhetnek egy ilyen vezetői magatartással és akár gyengeségnek is tarthatják. Személyes tapasztalatom ugyanakkor, hogy a vezetői hitelesség megteremtésének egyetlen jó eszköze a Brown kutatásában is leírt sebezhetőség felvállalása, mert csak ez eredményezhet egy olyan bizalmi szintet, mely egy szervezet tartósan eredményes működéséhez nélkülözhetetlen.

Jézus ebben is kiváló példát mutatott nekünk, hiszen nem élt vissza isteni hatalmával, megmosta tanítványai lábát (még azét is, akiről tudta, hogy elárulja) és a kereszten ténylegesen és halálosan is sebezhetővé tette magát. Ezékiel próféta könyvének 34. fejezetében beszél a hűtlen pásztorokról (rossz vezetők), majd a 11-16. versekben ír a Jó Pásztorról. Hiszem, hogy ez egy keresztény vezetőnek akár hitvallása is lehet, szerepeljen most itt a 15-16. vers: 

„Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”

1 – Az előadás a következő linken érhető el, a cikknek nem szándéka annak teljes részletességgel való közlése: The power of vulnerability

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2022. május 5.