Szakmai pályafutásom során számos olyan emberrel találkoztam, akit egyszerűen csak „főnöknek” lehet emlegetni. Ők voltak azok, akiknek dolgoztam, akik felvettek, és akiknek – ha nem végeztem kielégítően a munkámat – jogukban állt kirúgni. Szerencsére a legtöbb esetben a „főnökeim” jó vezetők is voltak. De az üzleti világban ez nem mindig van így.
BoxxRichard Blackaby, író és előadó elmesélte egy üzletember a történetét, aki csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy Isten hallgatott, amikor bölcsességet kért arról, hogy elfogadjon-e egy új állásajánlatot. Ez a férfi azt állította, hogy azért fogadta el az állást, mert nem hallotta Istentől az ellenkezőjét. Kiderült, hogy ez egy szörnyű döntés volt.
Blackaby elmondta, hogy miközben beszélgetett az illetővel, elkezdett feltáró kérdéseket feltenni neki: „Mit gondolt a felesége a munkáról?”. „Ó, neki sosem tetszett az ötlet” – válaszolta az üzletember.
A Szentlélek egészen különleges módon működik az életünkben. Ilyenkor, pünkösdkor imádkozunk a Szentlélekhez, hogy töltsön el bennünket ajándékaival. Hoztam neked 3 hétköznapi történetet, amely mindegyike azt bizonyítja, hogy ha a Szentlélekre hagyatkozunk a mindennapokban, sokkal gyümölcsözőbb, tartalmasabb, szebb lesz az életünk.
Ha hagyjuk, a Szentlélek képes működni az életünkben, képes átformálni, jobbá tenni. Lássuk akkor a 3 történetet.
Ismersz valakit, aki valóban alázatos? Esetleg olyan valakit, aki felettébb sikeres lett, ennek ellenére még mindig alázatos? Eszedbe jut valaki?
Hallgattam egy rádióműsort nemrég, amelyben a műsorvezetők az alázatról beszélgettek, és arról, hogy az hogyan kapcsolódik a sikerhez. Az egyik műsorvezető nézőpontja az volt, hogy az alázat akadály lehet abban, hogy valaki sikeres legyen. Kifelé mutathatja valaki, hogy alázatos – mondta, de belül arrogánsnak és nagyon magabiztosnak kell lennie, hogy sikert érjen el.
Az üzleti világban csodáljuk azokat a vezetőket, akik erősek és bátrak. A vállalatok jellemzően büszke, vezetőket keresnek szervezeteik élére, akiknek bátorsága, magabiztossága és elszántsága megingathatatlannak tűnik. Jézus a Hegyi beszédében kijelentette: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté evangéliuma 5, 5) Ugyanakkor a vállalati igazgatótanácsok nem ilyen embereket keresnek vezető szerepre.
Mégis, a megtörtség olyan tulajdonság, amely gyakran segít átformálni az erős vezetők jellemét. Azok, akik nagy csapásokon, kudarcokon mentek át, de kitartottak, ellenállóbb, alázatosabb egyéniségekként lépnek elő. Mi a haszna a megtörtségnek? Segít az embereknek együttérzéssel, érzékenységgel és megértéssel vezetni. Felismerik saját gyengeségeiket és hiányosságaikat, ami lehetővé teszi számukra, hogy bízzanak a maguk köré gyűjtött csapat tagjaiban, és támaszkodjanak rájuk.
Barnabás életéből megérthetjük, hogy az igazán bizalomra méltó ember képes újabb esélyt adni valakinek, akit mások, akár tekintélyes keresztény emberek is megbízhatatlannak tartanak. „Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamenynyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.” (Apostolok cselekedetei 15,36–39)
Az őszinte (nem látszat) bizalom egyik fontos jellemzője, hogy nem lehet kierőszakolni, vagy parancsba adni. Sok vezető úgy áll a kérdéshez, hogy megköveteli munkatársaitól a teljes bizalmat anélkül, hogy ő maga valamit tenne is azért. Az ilyen kapcsolatnak az egyik legfontosabb próbája az, amikor a szervezet, vagy csapat egy fontos próbatétel előtt áll, vagy erős külső negatív hatás éri: vajon kiállnak-e a munkatársak a vezető mellett, vagy passzívan szemlélik az eseményeket, esetleg szét is futnak.
Fredmund Malik roppant találóan fogalmaz: „Ha egy menedzsernek sikerült a környezetének, munkatársainak és kollégáinak a bizalmát megnyernie és megőriznie, akkor a vállalati kultúra is alapvetően rendben volt. Ezzel szemben, ha nem volt bizalmi bázis, akkor a számos erőfeszítés mit sem ért.” Malik nem kevesebbet állít, mint hogy csak akkor beszélhetünk egy szervezet jó kultúrájáról, ha a vezetőnek sikerült kialakítania és fenntartania a kultúra bizalmi bázisát.
Ha egy vezetővel beszélgetek a sebezhetőség és a vezető kapcsolatáról, szinte mindig az az első reakció, hogy a kettő nem igazán fér meg egymás mellett. A vezetőnek erősnek, biztosnak kell lennie, egyébként nem fogják őt követni, sőt, visszaélnek gyengeségével. Itt mindjárt érdemes is megállni: miért van az, hogy a sebezhetőség hallatán a döntő többség a gyengeségre asszociál?
Brené Brown mentál higiénés szakember és egyetemi kutató 2010-ben egy olyan TED előadással rukkolt elő, amelynek a címe „A sebezhetőség ereje”1 volt. Közel tíz éves kutatás eredményeit osztotta meg és ahogy a címben is szerepel, arra jutott, hogy a sebezhetőség erő és nem gyengeség.
Ha nem számítjuk a gyerekkoromban eladott üdvözlőlapokat, jégkaparókat vagy újságokat, az első vállalkozásom egy autókölcsönző volt. Miután felszámoltam ezt a céget, elhatároztam, hogy soha nem indítok újabb vállalkozást. Ekkor kezdtem megtanulni, hogy ha meg akarjuk nevettetni Istent, csak el kell mondanunk neki a terveinket – az Ő tervei nagyon különböznek a mieinktől. Az elhatározásom időpontjától mostanáig legalább hét vállalkozás elindításában volt részem!
A piaci trendeket nyomon követő szakemberek arról számolnak be, hogy a COVID-járvány kezdete óta több mint egymillió vállalkozás indult el, így helyénvalónak tűnik egy „Monday Manna”, amely azt vizsgálja, hogy mit tanít a Biblia az „Isten elvei alapján működő üzlet beindításáról”.