A fordítás alapjául szolgáló mű: 
Pacale lde, Luc Adrian: Les 7 péchéscapitaux, ou ce mal qui nous tient en téte, Paris, 2002.

Bevezetés

,,Századunk bűne, hogy elvesztette a bűn iránti érzékenységét.” (XII. Piusz, 1946)

,,Ez a veszteség együttjár az Isten iránti érzékenység ‘elvesztésével” (II. János-Pál, 1986)

Beleesett abba kísértésbe, hogy kinyissa ezt a könyvet? Nem fogja megbánni, hacsak… … még soha nem esett meg önnel, hogy háromszor vett a habcsókból, és a csoki-öntetből; ha még soha sem érezte, hogy a harag mint valami gombóc jön fol a torkán, vagy a vágy langja még sohasem okozott szenvedést némely teremtmények természet adta előnyeinek láttán; ha még sohasem tapasztalta az irigység keserű marását egy felebarát sikere vagy a barátnő szépsége láttán; ha még sohasem akart egy kicsivel is több pénzt keresni, egy kicsivel többet, csak egy egészen kicsivel többet; ha még sohasem volt, hogy szívesebben nézett volna egy tévéstúdiót, minthogy egy ima-vimasztáson vegyen részt…, ebben az esetben sajnálom, ezeket az olda|akat nem önnek írták.

Fogadja legőszintébb gratulációinkat: ön tökéletes, vagy legalább is majdnem tökéletes. Azért mégse hajítsa ki ezt a könyvet! Ajándékozza oda valakinek, hiszen ön nem önző. Adja oda a házastársának, a gyermekeinek, a barátainak, a kollegáinak, és mindazoknak a tökéletlen teremtményeknek, akik önt körülveszik. Leginkább pedig ajándékozza a legnagyobb ellenségeinek, mert nekik nagy hasznukra lesz.

A könyv szerzői a főbűnökben igen jártas, ismert szakértők. Régóta gyakorolják már ezeket, széltében-hosszában letesztelték őket (némelyik még kicsit keresztben rajtuk is maradt). Céljuk nem az, hogy egy fájdalmas küzdelemnek belső gyakorlatát megosszák – mindez kereskedelmi szempontból biztosan sokkal jobban jövedelmezne – _, hanem hogy a tapasztalataikból tanácsokat és utakat adjanak, amelyek segítenek, hogy egyre szabadabbak és egyre boldogabbak legyünk. Mert ez a könyv elsősorban egy belső szabadságra jutásnak a kézikönyve.

Minek beszéljünk ma még a bűnről? Nem idejétmúlt, elavult dolog, mint a Teremtés? Vagy talán egy újfajta janzenizmus üti fel a fejét? A ,,morális rend” van visszatérőben? Nem csak a már most is túl nyomasztő bűntudatot növeljük ebben avilágban, amelyet az jellemez, hogy ,,belefáradt abba, hogy önmaga legyen”?

Nem lenne-e jobb inkább az Isten jóságáról beszélni, mint az ember rosszaságáról?

Tisztázzuk: a szerzőknek nem az a szándéka, hogy egy teológiai fogalomról történeti értekezést adjanak, sem pedig az, hogy moralizáIjanak – ebben az esetben magukon kellene, kezdjék, egyetértésben La Rochefoucauld azon meggyőződésével, hogy ,,könnyebb jó tanácsot adni, mint jó példát”. A szerzőknek egyetlen célja, hogy a nagy lelki mesterek segítségével kiszorítsák azokat a hamis isteneket, akik kezdettől fogva kísértik az embert és amelyeknek a vonzását ők is fölismerik magukban.

Ezek között a nagy bálványok között, amelyeket a kísértő emel az emberek szívében, hogy saját boldogságukkal ámítsa őket, a bölcs öregek hetet számláItak: a gőgöt, a torkosságot, a paráznaságot, a fösvénységet, az irigységet, a haragot és a lustaságot, A hét legfőbb kísértésnek megfelelően a hét legfőbb bűn. A léleknek hét betegsége, amelyekről azt mondjuk ,,fők”, mert további más betegségeket szülnek. Gyökereik mélyek ésrejtettek.

“Miről beszélt ma a lelkész?
– A bűnről.
– És mit mondott?
– Ellenezte.”

Párbeszéd Gladstone és felesége között

Nehéz őket észrevenni, azonban ha gondozzuk őket nagy belső szabadság jelenik meg bennünk. A következő oldalaknak ez a célja. Ez a mediko-teológikus fejtegetés a főbűnökről, két megállapításból született.

Az első: Nagyon nehezünkre esik megkülönböztetni, észrevenni a bűneinket. Sokszor nem látjuk már őket. Vagy éppenséggel túlságosan is csak őket látjuk, és túl nagynak látjuk őket. Vagy azt nem látjuk, hogy valójában hol is van a gyökerük.

A leggyakoribb kísértés az életünkben, hogy elbagatellizáljuk a benne megjelenő bűnt. Szívesen mondjuk Istennek, a kis ,,misztikus” öregasszonnyal, aki ott gömyed egy térdeplőn Sempé rajzán: „Mint tudod, a bűn sző a latin peccatumból ered, amely minden bizonnyal a ’hibácska’ szónak is a gyökere. Ezentul inkább ezt a szót fogom hasznáIni.”

Természetesen vannak nyilvánvaló hibáink. Azt nem nehéz észrevenni, hogy öltünk, hazudtunk, loptunk, vagy megcsaltuk a házastársunkat (noha valaki szerint nincs olyan, hogy ,,megcsalás”, hanem csak _,,hűségünk megváItoztatása”). Ha azonban csak ezeket a bűnöket vesszük észre, akkor körbe-körbe járunk. Ezeket valljuk be a gyónáskor, ha még egyáltalán igénybe vesszük ezt a szentséget: mindig ugyanazokat ismételjük!

És így tápláljuk magunkban azt a reménytelen érzést, hogy semmit sem fejlődtünk.

Nem is beszélve sokszor azoktőI az ismétlődő, minket rabjaikká tevő bűnökről (gyakran testi bűnök), amelyek aztán elfoglalják a lelkiismeretünkben a helyet, és nem engedik, hogy észrevegyünk esetleg más sokkal súlyosabb bűnöket is. Az embernek az az érzése, hogy a hétfejű sárkánnyal küzd, amelynek hiába vágjuk le a fejeit, újra visszanőnek, és a sárkányt magát nem tudjuk megölni. Innen aztán már csak egy lépés van hátra ahhoz, hogy fel is adjuk a harcot és elhagyjuk a kiengesztelődés szentségét, amely egészen ,,hatástalannak” és eredménytelennek tűnik, és ezt a lépést gyakran meg is tesszük.

Pedig egy bűn mögött ott lehet a másik. Az általános, megszokott bűnöknek a serege mögött, a kis gonoszságok mögött ott bújnak a ,,befektetőik”, „támogatóik”; a sokkal mélyebben lévő, belsőbb bűnök, amelyek sokkal kifinomultabbak és rejtőzködőbbek; a nagyfejesek, jól elrejtve, akik meg tudják magukat védeni; a gonosz és hatalmas nagyfőnökök, maffiavezérek, egy szóval a főbűnök. Őket vesszük most üldözőbe.

Második megállapítás: míg nagyszerű könyvek léteznek a bűnbocsánat szentségéről, nincs újkeletű és praktikus könyv a bűnről – különösképpen pedig a főbűnökről. Mintha valóban sikerült volna elfeledtetni a bűnt.

Ennek a műnek a célja lényegét tekintve egészen konkrét: segítséget nyújtani mindenkinek, hogy fölfedezhesse a legfőbb bűnét – azt a „kedvelt kis” bűnét, amely a legtöbb esetben nem az, amit hiszünk -, hogy gyökerestül tudjuk kiirtani őket, és így megtérjünk. A segítségek lehetővé teszik, hogy a bűnökkel való mindennapi küzdelmeink mellett jobban meg tudjuk élni a bűnbocsánat szentségét is.

Mert ha bűnbocsánat kegyelem, még annál is nagyobb kegyelem, ha tudhatjuk, hogy miből nyertünk bocsánatot.

Pedagógiai törekvésünknek megfelelően, pontosan megjelöltük az idézetek referenciáit és a könyv végén egy bibliográfiát is javaslunk.

Mindegyik főbűnt majdnem teljesen ugyanolyan vázlat szerint fogjuk boncolgatni. Ez a vázlat kicsit iskolainak tűnhet, de segít az átláthatóságban.

– Miben áIl az adott főbűn?

– Mitől főbűn az adott bűn, tehát mik a következményei, milyen más bűnöket szül még?

– Hogyan rejtőzködik el? Hogyan lehet felismerni?

– Hogyan lehet segíteni rajta, tehát mik azok a konkrét eszközök, amelyekkel véget lehet vetni a lelkünk rossz bejáratódásainak?

A fejezetek végén, az egyes főbűnöket illusztrálandó egy kis mozi-jegyzet találhatő, amely kellemes formában mélyebb reflexiót indíthat el egy nem túl régi film kapcsán – családban, barátokkal, lelkészségeken… A sok vázlatpont finomítja majd az elemzést, hogy megnyissa a továbbgondolás útját, csak úgy mint „az ördög taktikája”. Ez a stílusgyakorlat az angol író, C. S. Lewis ízes ötletén alapszik, amelyet a ,,Csűrcsavar levelei” című könyvében alkalmazott.

Némelyek meglepődhetnek azon, hogy néha egészen humoros hangon taglaljuk ezt az oly súlyos, sőt drámai valóságot, ami a bűn. A humor azonban nem azonos az iróniával. Az irónia rombolóan nevet, míg a humor építően. „Nincs nagyobb butaság annáI, minthogy az ember a léha dolgokról komolyan gondolkozzék. Ugyanakkor semmi sem lelkibb dolog, mint a léhaságokat a komoly dolgok szolgálatába áIlítani” állította Erasmus „A bolondság dicsérete” című művében. Az igazi humor ott kezdődik, ahol a gőg leköszön: viszonylagossá téve mindazt, amit túl könnyen abszolutizálnánk, a humor lehetővé teszi, hogy komolyak legyünk anélkül, hogy túl komolyan vennénk magunkat.

Végül pedig nem lehet másként hatékonyan küzdeni a rossz ellen, csak hozzákapcsolódva a vele ellentétes jóhoz. Olvashatjuk tehát ezt a főbűnökről szóló kis könyvet, mintha a legfőbb erényekről szólna: az alázatről, szelídségről stb.

(folyt.)

Létrehozva 2022. március 8.