az MVSz Erdélyi Társasága (VET) Kolozsvár-főtéri (Szentegyház utca 2. sz.) székhelyének megnyitója alkalmából, az Anyaszentegyház és a Nemzet színe előtt elhangzó segélykiáltás

Ezen kiemelkedő fontosságú nemzetstratégiai intézmény avatási ünnepségét nemcsak örvendetes magyar eseménynek, hanem üdvös keresztény cselekménynek is mondhatnánk. Katolikus papi, illetve MVSz-pótküldötti minőségemben azonban a keresztény hittisztaság, a Nemzet érdeke és az erkölcs szempontjait megfontolva, lelkiismeretem kötelez nemcsak távol maradni, hanem segítségért is kiáltani.

A jobb sorsra hivatott MVSz Tiszteletreméltó Elnökének szolgálatához megannyi értékes és üdvös eredmény kapcsolódott korábbi két mandátuma során. Kár volna a rossz(ul választott, esetleg rossz szándékú önjelölt) tanácsadók miatt az MVSz-t és Elnökének életművét helyrehozhatatlanul kompromittálni! Bárkivel előfordulhat, hogy lelkiismeretében megtévedne, vagy testi-lelki betegség sújtaná. Nem tisztem elbírálni, hogy éppen melyik eset áll fenn. Azonban az irgalmasság lelki cselekedetei első három parancsának engedelmeskedve, kötelességem a felelősöket szeretettel, ugyanakkor határozottan meginteni.

RÉSZLETEZÉS

Az MVSz-VET székhelyének megnyitójára szólító Meghívón ez is olvasható: A Magyarok Világkongresszusai, avagy az egyetemes (görögül katholikosz!) magyar nép egyedüli legitim képviselete – hallatlan zavarosság! Ezzel kapcsolatban említendő, hogy 2008-ban a Magyarok VII. Világkongresszusán pokolgépként robbant az alattomosan becsempészett, ám a Világkongresszus egyik alapmotívumává protezsált téma: Máni, az élő. Az azóta tapasztalható fejlemények nyomán kijelenthető, hogy az MVSz mára teljességgel kimeríti a szinkretista nemzeti szekta ismérveit, amely nemcsak az Egyház, hanem a Nemzet ellen is támad. A szektásodás fő tünete ugyanis, hogy egy csoport egyedül üdvös útnak a saját tévtanai követését tartja!

A közelmúltban bizalmas körű levelezésben kérdeztem az MVSz Elnökét: „ki vállalja a felelősséget Isten és a Nemzet előtt, hogy az MVSz székházába (értsd: Bp., Magyarok Háza) megfelelő kritériumok szerinti szűrés nélkül engedik be a programokat? Ugyanis egyre inkább az látszik a programfelhozatalból, hogy az MVSz nevével általában, de székházával, mint helyszínnel is visszaélve, egyre többen ajánlják a jó magyarság címkéje alatt félrevezető portékáikat. (…) Nem tudom, hogy gyakorlatban van-e, de talán hasznos volna, ha jó magyarságuk felől kétségbevonhatatlan (esetleg, de nem feltétlenül csak MVSz-küldött) papokkal, lelkészekkel például (költségeket megspórolandó) elektronikus levelezés útján a tiszta hit fényénél tanácskozások zajlanának üdvös irányvonalról, nemzetstratégiai kérdésekről…” A „félrevezető portékák” alatt elsősorban az Anyaszentegyházat és Krisztus végleges kinyilatkoztatói mivoltát is támadó, aktuál-manicheus tévtanokra utaltam, amelyeket néhány éve egy, az MVSz-en belül létrejött klikk is beteges elszántsággal akadálytalanul terjeszt.

Az „Egy nemzeti sikertörténet kezdete – Gondolatok a Magyarságtudományi tanulmányokról” címmel az Erdélyi Napló hetilap 2008. június 18-i számában megjelent írásom célja – a címben jelzett alaptéma iránti széleskörű lelkesedés bemutatásán túl – elsődlegesen a kötetben tetten érhető szellemi elhajlások leleplezése volt. A szóban forgó kötet ugyanis – több értékes, és az Igazság útján járó tanulmány mellett – sajnos „fülcsiklandozó” (vö. 2Tim 4,3-4) mesebeszédeket is tartalmaz, amelyek aláássák a nemzeti öntudatában megújulni kívánó jóhiszemű, gyanútlan, ám a hittisztaságot illetően kevésbé tájékozott olvasók keresztény hitét.

Az adott írás leleplező részében egy katolikus pap és egy filozófus levelezéséből idéztem. Ezúttal csak az említett pap által a filozófushoz intézettek lényegét elevenítem fel: „Éppen ilyen megvilágításra volt szükségem. (…): mi is a proto-kereszténység, és mi az a judeo-kereszténység!? Badiny és köre ezt nem tudják! Talán nem is akarják tisztázni. Ezzel pedig tévútra vezetik az ősapáinknak azt a – mondhatjuk – szellemi génjeinkbe oltott, és a proto-evangeliumon alapuló, valóban kezdeti kereszténységnek mondható, csodálatos hitvilágát! Badinyék nem tudnak szabadulni az ábrahámi vonaltól, és beleroskadnak a számukra elfogadhatatlan, szentpálinak mondott evangélium-hamisításba. Ezért van szükségük a pártus Jézusra is (Ez egyszerű történelmi, és nem hitkérdés!) Ezzel pedig egészen elhatárolják magukat az igazi revelatio divinától.

Ezzel a véleményükkel még jobban szétzilálják a magyarság lelki egységét. Így természetesen nem kell nekik a szentistváni örökség sem! Ezzel belefulladnak egy ostoba, nemzetinek mondott magyar vallásba. (…) Nagy bajunk ez most nekünk! A dogmatikailag nem eléggé pallérozott értelmiségünk hajlik az ilyesmi felé! Ezt pedig ugyancsak kihasználja az immár urbanizálódó vidéki magyarságban is a Kovács András-féle (megj. BDA: ál)táltos mozgalom!…”

Megfontolandó, hogy alig egy évvel ezelőtt éppen az MVSz iránti bizalom jegyében vehette át az MVSz Elnöke Boldog Özséb szentté avatási ügyiratcsomóját. Már csak egyetlen kérdés merülhet fel ezzel a szent üggyel kapcsolatban: inkább keresztény, vagy inkább magyar szempontból súlyosabb-e, rombolóbb-e, hogy annak hitelét egy elhiteltelenedett szervezet elhiteltelenedett vezetője így aláásni látszik?!

A meghasonlottság fokát mi sem mutatja élesebben, hogy eközben az MVSz Elnöke hivatalos levelezésében a nemzet megosztásának vádjával elhatárolódik a nemrég alakult Magyarok Szövetségétől, amely az MVSz-hez hasonlóan éppúgy Krisztust, Nemzetet, Hazát szerető, tisztességes embereket is tömörít soraiban. Ugyanakkor az MVSz és az MSz vezetősége egyaránt keresztényellenes, és a nemzetet megosztó tévtanok terjesztői.

Minthogy mára képtelenség elválasztó vonalat húzni az MVSz-en belül aktuál-manicheista téveszméket propagáló klikk és az MVSz hivatalos vezetősége között, tisztelettel felkérem az MVSz és a VET hivatalos vezetőségét, hogy nyilvánosan határolódjon el minden olyan tantól vagy gyakorlattól, amely a történelmi magyar felekezetek hivatalos tanítása szerint Krisztus- és Egyházellenes.

Ennek elmaradása esetén a papoknak-lelkészeknek csak az a választása marad, hogy követendő példát szolgáltatva ők maguk határolódjanak el az MVSz jelenlegi vezetésétől. Különben az MVSz-re tisztelettel és bizalommal tekintő testvéreink, a reánk bízott nyáj lelki üdvét „vétkesek közt cinkos aki néma” módjára veszélyeztetnénk.

Tisztelt Patrubány Miklós Elnök Úr! A jelek szerint a Kolozsvár-főtéri avatandó székhelyet is hasonló, Egyház- és Nemzetellenes szeméttel kívánják megtölteni. Az MVSz-re és Elnökére, valamint a nevezett egyházi elöljárókra tisztelettel tekintő, jóhiszemű és gyanútlan érdeklődőket megtévesztve, az Anyaszentegyház nevével visszaélni, annak felszentelt szolgálattevőit önigazolás szándékával szektás törekvéseik mellé rángatni, túl van minden határon! Ennek feltárása után képtelenség, hogy azt az illetékes kolozsvári egyházi főméltóságok – az ingatlan-részt kiutaló Msgr. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, valamint utóda, Ft. Kovács Sándor kanonok, fősperes-plébános a székhely megáldásával mindezt legitimmé tennék! Valaki(k) ítélőképességének teljes hiányát bizonyítja az is, hogy minekutána a közelmúlt Kolozsvár-főtéri rengései közepette az MVSz-VET székhelyét a kiutaló utóda kerékkötő lánccal zárta le több hónapra, a kiutalót kész tények elé állítva elvárják, hogy az „ünnepségen” haptákba állva, a székhelyet leláncoló utód mellett ministráljon?!

Krisztus papjaként és a Magyarok Nagyasszonya fiaként kérdem az Egyház és a Nemzet nevében: mi magyarázza ezt a meghasonlottságot? Mivé engedte fajulni az MVSz-t, Patrubány Miklós Elnök Úr? Hiszem, hogy Ön mindezt nem szándékosan tette, hanem valakik gyalázatosan rászedték! Ezért mint az Egyház, a Nagyasszony és a Nemzet szívében hű fiát, tisztelettel felkérem: az elnökségi tagokkal együtt kövessék meg Krisztus Egyházát és a Nagyasszony Népét! Az Irgalmas Szeretet Istenét pedig kérjük együtt testi-lelki betegeink és a Nemzet gyógyítására. Az Ön gyógyítására is, hogy felépülten, mihamarabb megtisztult elmével az Úr és a Nagyasszony szolgáló seregébe visszaállhasson!

Kolozsvár, 2010. február 11.
Szűz Mária Lourdes-i ünnepén, a betegek világnapján

(Korábbi forrás: polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=55957)

Létrehozva 2011. május 16.