Mielőtt valaki kedvet kapna hozzá, leszögezem: ez nem jó út. Ne menj rovósámánhoz. Ne keresd Zsuzsát se… A szerk.

Szőke, csinos nő, átható világoskék szemekkel. Olyan vesébe látó szemekkel. Zsuzsa azonban sokkal mélyebbre lát. Emberek múltjába évekre, évtizedekre és a történelembe száz, ezer évekre visszamenőleg. És persze a jövőbe, hiszen a jövő titkaiért keresik fel a jósnőt az emberek. Zsuzsa legnagyobb titka saját maga. Miért éppen ő? Miért ő kapta a földöntúli látás képességét?

Igaz, furcsa volt mindig. Tizenkét évesen „megálmodta” nagyszülei halálát. Felnőve is harcos, szókimondó, életvidám teremtés maradt. Kisfiával élt Zalaegerszegen és gazdasági területen dolgozott – és sokat betegeskedett. 1980-ban aztán újra jött egy álom, melyben a saját jövőjét álmodta meg, amitől valami nyugtalanság, változtatási kényszer fogta el. Ezentúl ha panaszkodott valaki, ő az illető feje mellett, mint egy filmet látta leperegni az életét. Nagyon megijedt. Szemorvoshoz, idegorvoshoz járt, de nem merte elmondani, amit tapasztalt, nehogy rásüssék, hogy megbolondult. Arra gondolt: tényleg idegkimerültség. Tíz éven át, ha jött a látomás, ő elhessegette, mire jöttek a betegségek. Okkult dolgokkal soha nem foglalkozott, nem hitt bennük, a kártyavetést játéknak, szélhámosságnak tartotta. Mégis mikor rájött, hogy ezzel segíteni tud az embereknek, álcázásul a kártyához nyúlt. Végül a barátai vették rá, hogy komolyabban foglalkozzon az okkult tudományokkal. Zsuzsa, miután elfogadta képességét, kigyógyult a betegségeiből és csodálatos új élményekkel gazdagodott. Azóta híres látóasszony lett belőle, kiterjedt, nemzetközi praxissal.

Képességének működéséről, életének utóbbi nyolc évéről beszélgettem vele.

–   Kellemesen berendezett kis fogadószobában, ahol semmi boszorkányos, semmi jósda-hangulat nincs, leül veled szembe egy idegen ember, mi történik ezután?

–   Megkérem, hogy gondoljon valamire, nézem az arcát és lassan beindul a mozi. Hét szálon tudok nézni. A legelső az egészség, a második az érzelmi élet, vagyis a magánélet, a harmadik a karrier – ebből a háromból már összeáll egy ember élete. Marad még négy szál, te rákérdezhetsz bármire, amire kíváncsi vagy, családra, szülőkre. Rajtad keresztül meg tudom nézni a hozzád tartozókat is. Amikor már megy a mozim, akkor én már ott mozgok az életedben, részese vagyok az életednek.

–   Nem félnek az emberek attól, hogy belelátsz a múltjukba is, meg a jövőjükbe is?

–   Aki nagyon fél, az nem jön ide. A múlt nagyon fontos, mert a jelen problémái, pozitívumai a múltban erednek. Egy egészségügyi problémának is lehet húsz évvel korábbi vagy akár születéskori eredete. Azért fontos visszanéznem egy ember múltjába, mert ha az stimmel, akkor tudom, hogy az ő életében vagyok. Nagyon érdekesen működik ez a látás; képzeld el a mozit negatív filmen! Minden alak ilyen fantomkép és abból nem olyan könnyű egy embert azonosítani. Azon kívül nagyon sok minden szimbólumszerűen jelenik meg. Pl. az egészségüggyel kapcsolatos dolgok.

–   Maradjunk az egészségügynél, meg tudod mondani, hogy pl. három éves korában bárányhimlős volt?

–   Meg, de nem pontosan, hanem úgy hozzávetőleg. Igazából évekre bontva látom a dolgokat. Le tudom hónapokra is bontani, de az rengeteg információ. Így is darálok harminc-negyven percet egyhuzamban. Az olyan információtömeg, hogy győzze az ember megjegyezni!

–   És közben folyton mondják az ügyfeleid, hogy valóban így van, így volt?

–   Hát persze. Egy néma fantomfilmet látok, amit én fejtek meg, ez számomra is nagyon érdekes. Ha valaki azt állítja, hogy ilyen nincs, akkor mégegyszer ránézek és olyankor mindig kiemelkedik az igazság. Ha nem hiszi, írja fel és kérdezze meg – mondom neki. Nagyon sok visszajelzésem van, hogy nekem volt igazam.

–   Ha valaki nem őszinte, ha belül hárít, észreveszed?

–   Nem hárít előttem, annyira tisztán tudok mindent, hogy nem hárít. Segíteni akarok, nem az a célom, hogy vájkáljak egy ember életében. Az a célom, hogy teljes mértékben elfogadja önmagát, hogy olyan erővel lépjen ki tőlem, hogy a gondjait meg tudja oldani. Azokat a célokat, amiket most kapott, meg tudja valósítani, vagy hogy a személyisége úgy felerősödjön, hogy dönteni tudjon a kétséges dolgaiban. Nem én döntetem el vele, nem én mondom meg, hogy mit tegyen. Vannak dolgok, ami tetszik, nem tetszik, megtörténnek – ezek a fő sors-programok, de egy csomó olyan körülmény van – és ez a látásom fontossága -, ami nem az ő sorsa, hanem ütközik valaki máséval. Például: mész az utcán és egy részeg őrült az autójával jön veled szemben. Az nem a te sorsod, hogy ő elcsap téged. Te csak a helyzetet éled meg. Egy csomóan így menekültek meg balesettől, mindentől.

–   Tehát miután nálad járt az ember, állandó stesszben él, hogy mikor mit kell elkerülnie. Vagy jöhet hozzád havonta.

–   Nem. Három évre előre nézek részletesen és nincs stresszben, ez tévedés. Azoknál, akik befolyásolhatók, nagyon vigyázok. Akik fanatikusan hisznek a dolgokban, azoknak egészen másként mondom el az eseményeket, mint egy hitetlennek, vagy egy normális racionális embernek.

De nem tőlem függ, hogy hogyan folytatja az életét. Az én látásomnak nincs meghatározó szerepe. Az teljesen az ő szabad akaratától függ, hogy mennyire veszi igénybe az én látásomat. Az adottságaid olyan mozgásba hoznak, hogy rá fogsz térni a pályádra, ha fene fenét eszik is.

–   De nagyon sok ember azt hiszi, hogy egészen más pályán van, mint ahol lennie kellene.

–   Nem biztos, hogy rosszul hiszi.

–   Nyolc év alatt tizennégyezren fordultak meg nálad. Megfogadják az emberek a tanácsaidat?

–   Az emberek főleg érzelmi életükkel kapcsolatban vannak teljesen megbolondulva. És egyet felejtenek el; nem mindegy, hogy az embernek a társa, a társa, vagy csak egy partnerszála van, vagy csak egy kalandszála van. Az elején én ezt kíméletesen adtam tudtára az embereknek, ez nem volt éppen jó dolog. Rájöttem, hogy nem lehet kíméletesnek lenni. Pl. láttam azt, hogy rettenetesen kötődik egy olyan emberhez, aki nem a társa. Finoman adtam neki tanácsot, hogy mit tehet azért, hogy az az ember övé lehessen, mert nagyon akarja, senki mást nem akar, hiába van a környezetében egy másik társszál, ő akkor is ezt akarja. Ilyen esetekben, ha ő nem tartja be azokat a játékszabályokat, amiket én mondok, biztos, hogy nem jön össze a kapcsolat, mert nem a társa a kiválasztott, annak az útja elvezet tőle. Viszont hogyha a társáról van szó, bármennyire vannak gubancok emberi minőségből, vagy jellemből fakadóan, a két út – ha egyszer összekerül – többé nem szakítható el.

–   De lehet, hogy az ember soha nem találkozik az igazi társával?

–   Azért általában megjelenik az ember életében az igazi társ.

–   Mi jelent neked sikert a munkádban?

–   Igazából a sikerélmény, az emberek múltjának az igazolása. Ilyenkor mindig meggyőződöm annak a látásnak a valóságáról, amim van. Ez biztonságot, határozottságot ad ennek a látásnak, ennek a lehetetlenségnek. Az is abszolút sikerélmény, amikor visszajelződnek a dolgok, olyan lehetetlenségek, amiket én magam nem hiszek. Pl. komoly professzorok megállapítják emberekről, hogy meddők, nem lehet gyerekük, én meg látom az eseményt, hogy mikor fog megszületni az a gyerek. És az a gyerek akkor megszületik, amikor én látom. Körülbelül 23-24 gyereknél tartok. Vagy pl. megállapított, konkrét betegséggel kapcsolatban már el van határozva, hogy az életének vége, és akkor én látom, hogy nem is az a baja, hanem más! Mindent meg lehet mondani, sőt meg is kell mondani az igazságot, de nem mindegy, hogy hogyan. Én soha nem szépítek semmit.

–   Amikor bekövetkezik, amit látsz, megdicsőülsz?

–   Hát hogyne dicsőülnék meg! És ország-világba megy a hírem!

–   A jóslás – nevezzük így – a munkádnak csak az egyik része. A másik része a magyarok őstörténetével, a szellemvilággal való foglalkozás. Ez hogyan kezdődött?

–   Egyik nap firkálgattam, egyszer csak a ceruza önállósult a kezemben és egy nagyon érdekes ábrát rajzolt le és két szót: „ország mind” – ennyit. Nagyon meglepődtem az egészen. Azt hittem, hogy egy térkép a rajz, de pár nap múlva megfordítva láttam, hogy egy szabályos arc, egy indiánfej féle. Történt egy másik esemény is. Két ügyfelem jött kétségbeesve és kiderült, hogy a halállal foglalkoznak. Poharazgatással, olyan információt kaptak, hogy meg fognak halni.

–   Mi az a poharazgatás?

–   Egy betűrendszeren mozog egy pohár, így adja ki a szöveget, az üzenetet, ilyen módon tartanak kapcsolatot a szellemvilággal. Megdöbbentő volt, mert először én is olyan jeleket kaptam, hogy meg fognak halni a lányok. Kirázott a hideg, hogy fogom én ezt két tizennyolc évesnek megmondani, de aztán elindult a mozi és láttam, hogy szó sincs halálról. Na, utána addig nem engedtem el őket, míg meg nem mutatták, hogy mi ez a poharazás. Először azt hittem, hogy hülyéskednek, hogy ők húzkodják a poharat, de nem, a pohár azt is leírta, amire én gondoltam. Meg akartam tudni a szellemtől, hogy meddig élek még, de nem válaszolt rá. Megkérdeztük, hogy miért nem válaszol, erre azt írta, hogy azért nem, mert én az ő követe vagyok, ő segít nekem, tanít engem és tanácsot ad. Mondtam jó, de azért csak rázott a hideg, úgy mellesleg, mert én addig ilyennel nem foglalkoztam, s hitetlenkedtem természetesen.

–   Addig soha nem gondoltad, hogy valamilyen szellemi irányítással működik a látásod?

–   Nem, én azt hittem, ez egy képtelenség.

–   Nem kutattad a képességed eredetét?

–   Dehogynem kutattam az eredetét. Olyanokat mondtak, hogy az agyamnak azt a felét használom, amit más nem, ilyen fizikai magyarázatokat. Egyébként nagyon nehezen fogadtam el, tíz évbe került mire elfogadtam, hogy a képességem igaz és működik. Ez az írás viszont konkrét kapcsolatot jelentett valami szellemi centrummal, a szellem­világgal.

–   Ezek szerint az ilyen emberek, mint te közvetítők a két világ között?

–   Igen. Hírvivők vagyunk. Miután elfogadtam a látásomat, rá egy hétre indult el a ceruza a kezemben és két hónap múlva történt ez a poharazás. Nagyon sok érdekes információt kaptam a nyolc év alatt és ezek nagy része valósággá vált. Olyan dolgokat írtak le, amik hihetetlenek voltak, pl. leírták, hogy megkeres a tévé és az újság, s ha hiszed, ha nem, abban a pillanatban megszólalt a telefon és bejelentkezett a Magyar Televízió. Vagy lejött nekem a hét chanti szellem, azokat később Szibériában megtaláltam a Hanti-manysi Múzeumban.

–   Ezért kezdtél a magyarság rokon népeivel foglalkozni?

–   Igen, a szellem egyszerűen az ősi magyarokról kezdett írni. Én addig abszolút nem tudtam róluk semmit. Rengeteg minden jött le róluk, különböző események. Akkor ugye megkeresett a televízió és ezzel kezdődött az én másik látásom. Először azt hittem, hogy rólam akarnak riportfilmet csinálni, de Halmi György rendező arra kért, hogy mondjam meg, miről szól a film. Hát én tudjam? Neki kell tudni, hogy miről akar filmet csinálni! De ő ragaszkodott hozzá, hogy én nézzem meg. Megnéztem és elmondtam, hogy egy emberről szól, akinek hasonló képessége van, mint nekem. És elmondtam Paál Zoltán ózdi kohász életét, aki 1982-ben halt meg. Tehát velem a film arról készült, hogy én megláttam, hogy kiről forgatják a filmet. Én – mint élő képviselője ennek a tudásnak – bemutattam, hogy ez hogy működik. A film Paál Zoltán rovó sámánról szólt, csakhogy én akkor még azt sem tudtam, hogy mi a sámán. Ettől kezdve nemcsak élő emberek sorsát tudtam megnézni, hanem történelmi eseményeket is. Több ezer évre mentem vissza, mikor a sámán után kutattam. Így jutottam el Szibériába, pontosabban az Ob mellé egy medvetorra.

–   Mi az a medvetor?

–   Az elejtett medvét megillető szertartás, egy ősi rítus. A medvét tisztelet övezi, nem lehet csak úgy egyszerűen megölni, a szellemét ki kell engesztelni. A stábunk 1993-ban forgatta az első filmet, amely 1995 decemberében ment a televízióban „ősök ösvényén” címmel. Három részes sorozat volt.

–   Te mit csináltál a forgatáson, miért vittek magukkal?

–   Ez nagyon érdekes, én nem tudtam, hogy nekem mi keresnivalóm van ott. Bennem Szibéria olyan negatív gondolatokat szült az iskolai tanulmányaim miatt, pedig egy bámulatos világ! Azóta többször voltunk kint, Halmi György rendező mellett van egy állandó mag, aki követi Paál Zoltán arvisurájának az útját. (Az arvisura igazszólást jelent, a különböző sámánok próféciáit hívják így. Sok híve van, de a tudomány nem fogadja el.) Szibériában él Schmidt Éva néprajzkutató professzor, aki szintén segíti a stáb munkáját. Egyik utunk során végig tudtunk menni a szent helyeken is, ahova nem nagyon engednek be idegeneket. Nekem, mint látónak fantasztikus élmény volt, hogy az első helyen bejött az összes többinek a képe. Ilyen látomásom még soha nem volt! Volt a csoportunkban egy másik szellemiséggel foglalkozó tag is, akivel én folyamatos harcban álltam az elején. Ő egyszer viccesen mondta, hogy ha olyan nagy látó vagy, akkor hozd ki a Napot. És én elsőre kicsaltam a Napot.

–   Mit kellett tenni, hogy kisüssön a Nap?

–   Semmit, csak kértem. Zuhogó esőben az Obon, kértem és kisütött a Nap. Azt hittem, hogy véletlen és utána két napon keresztül ezzel játszottam, hogy kicsaltam a Napot.

A szibériaiak és az indiánok engem igazi szellemi embernek, sámánnak fogadtak el. Az ott élő emberekkel és Schmidt Éva kutatónővel is mély barátság és kölcsönös tisztelet alakult ki közöttünk. 1993-ban volt az első utunk, 95-ben jártuk végig a szent helyeket. És én teljesen véletlenül még abban az évben kijutottan Szurgutba is, ahol egészen más nyelvjárású, chantik élnek. 1997-ben Baskíriában voltunk és nekem lejött az egész baskír ősmítosz nevekkel együtt, az is fantasztikus élmény volt.

Az őseinkkel való kapcsolat, az eredet ismerete rendkívül fontos, mert abból táplálkozunk, mint a fa a gyökereiből. Engem nagyon érdekel az ősi magyarok története, médiumitásban nézem őket és nagyon érdekes információkat kapok róluk.

–   Mit jelent a médiumitás?

–   Amikor leteszem a ceruzát és az ír. Teljesen másképp, mint én szoktam, egészen gyerekes írással. Több füzetem van már tele ilyen írással. Fantasztikus tudást ad ez a látás, olyat, amit én soha életemben nem olvastam. Mások évekig tanulják, ami nekem spontán jön.

–   Tehát tágult a látóköröd a múltbéli dolgok felé?

–   Nem csak a múltról, a jövőről is megvan az információm. Nagyon kemény információim vannak a jövőről. Eddig az ország sorsa 1992-től kezdve úgy alakult, ahogy én mondtam. Például láttam, hogy egy másik csapat kerül kormányra, láttam az ország gazdasági változását, mindent. És megmondom neked őszintén, hogy egy nagyon kemény időszaknak nézünk elébe.

–   Hát ezt nem olyan nehéz megjósolni!

–   Most már nem, de 90-ben, mikor még mindenki igen nagy bizalommal volt a jövőt illetően, ezt elmondani, – már bocsáss meg, – elég hír volt. Én 90-ben megjósoltam az orosz problémát is, meg a jugót is. Akkor az öbölháborúval volt mindenki elfoglalva, de én állítottam, hogy a gond délen és keleten van. 91-ben nekem jöttek le az információk az összes vulkanikus mozgásokról, a vízről, a földrengésekről, a betegségekről. És minden úgy volt, ahogy én mondtam.

–   Ez óriási felelősség! Nem gondolod, hogy ezeket a híreket világgá kellene kürtölni?

–   Dehogynem, csak a világ nem veszi komolyan. Az emberek szemet hunynak a jelzések fölött és ez óriási gond!

–   Mégis mit tudsz tenni?

–   Hát nem tudom mit csináljak! Elmondom neked, akárkinek elmondom és kész. Az egyházak, a tudósok mind katasztrófahelyzetről beszélnek és még ez sem elég az embereknek, hogy felfigyeljenek rá! Nem lehet ilyen vaksin, önzőn létezni! Csak negatív mozgás van az emberek életében!

–   Hogyan jutottál el a kanadai indiánokhoz?

–   1992-ben már tudtam, hogy megismerkedek valakivel, hogy megjelenik a társam. Azt is tudtam, hogy Amerikából fog jönni és hasonló lelkületű ember lesz, mint én. 1995. júniusában leíródott, hogy decemberben fogom megismerni és decemberben be is tette a lábát egy kanadai fiatalember hozzám. Elfogadtam őt, mert a sors úgy akarta, hogy a partnerem legyen. Ő montreali s Montreal mellett laknak a „moha” indiánok. Ez a fiú nagyon szerette volna, ha kimegyek Kanadába. Én megnéztem és gondoltam, hogy az indiánok miatt biztos ki kell mennem. Mikor betettem a lábamat Montrealba, akkor nyílt az indián klub. Első nap megvolt a szál hozzájuk. Rövid időn belül kapcsolatba kerültem a vezetőjükkel, William Camandával is. Úgy kezdtem az ismerkedést, hogy elmondtam a próféciáimat, de a főnök leállított, hogy ők minderről tudnak és előhozott egy wampu övet. Ezen az övön a hét tűz próféciája van, mely az egész emberiségre vonatkozik. Ő egy kiáltványt küldött az UNESCO-nak a fenyegető veszélyekről, de senki nem foglalkozik vele! Akkor én mit ugráljak itt?

–   Nem félsz kicsit magadtól néha?

–   Nem. Ez a tudás biztos nem véletlenül engem vett birtokba. Én úgy gondolom, hogyha nem lenne meg hozzá a kellő erőm, feldolgozási készségem és felelősségem, akkor nem kaptam volna meg!

–   Hívő ember vagy?

–   Igen, ha úgy vesszük hívő. Egyet tudok, – és ez száz százalék, mert megbizonyosodott számomra, – hogy létezik egy mindenek feletti erő. Létezik egy hatalmas tudás valahol az Univerzumban és a Föld ennek a hatalmas tudatnak a megvalósított képe. Az ember egy kísérlet eredménye. Amiket olvasol a mesékben; a manók, az óriások, az állatemberek, mind ennek a kísérletnek a stádiumai voltak. Sőt az UFO-k is egy kísérlet eredményei. De azt hiszem ilyen minőségű forma, mint az ember, máshol nincs, hiába kutatják, ugyanis egyedül a Föld biológiai környezete alkalmas élettér egy ilyen érzékeny lény számára, mint az ember. Ez a bizonyos Szellemi Erő már tanított embereket, különböző emlékeket hagyott már a Földön. A Bibliát is ilyen tanításnak tartom, amit sok embernek mondtak tollba.

Nekem 90 óta jönnek az információk. Eleinte nem vettem komolyan, akkor kezdtem komolyan venni, mikor a legelső ilyen megtapasztalásom volt, mint a Nap, mint a kurgan, mint a hét szellemarc.

–   Divattá váltak a boszorkányok. Tartozol-e valamilyen társasághoz?

–   Hiába lett divattá, én senkivel nem vagyok hajlandó társulni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy rengeteg szélhámos, kókler van. Az elején, mikor még a képességem okát kutattam, próbáltam hasonló társakat keresni. Soha nem zárkóztam el, hogy megismerjek hasonló képességű embereket, de megmondom neked őszintén, hogy én még nem találkoztam igazival. Minden ember magában hordozza ezt a képességet, s akinek van hozzá kellő odaadása, az különböző megtapasztalásokat él meg, de az ettől még nem fog folyamatos feladattá válni benne. Ezt nem lehet megtanulni.

–   A te magánéletednek teljesen egyenes útnak kellene lenni, de korántsem az.

–   A magánéletem nem lehet hétköznapi magánélet, hiszen fölvállaltam, hogy nem a saját életem élem, hanem a másokét segítem. Azt a sok gondot és problémát, amit az emberek idehoznak, azt a mindennapjaimban fel kell dolgoznom, ez hatalmas energiát igényel tőlem. Nem beszélve arról, hogy engem szombat, vasárnap, vagy éjjel kettőkor is fel szoktak hívni és türelmesen elbeszélgetek mindenkivel, mert tudom, hogy milyen pokol az, ha valaki nem tudja megoldani a problémáját.

Az is biztos, hogy az életem nagy részét leköti a késztetés a szellemi világgal való foglalkozásra. Volt olyan időszak, mikor minden nap reggel fél hétkor föl kellett kelnem és írnom kellett. Azon kívül nem lehet mindenki a társam. Nem kell, hogy ezt a szellemiséget kövesse, de a lelkületében olyan embernek kell lennie, mint én vagyok. Óriási áldozatot, állandó készenlétet igényel a képességem, de én mégsem áldozatként élem meg, hanem belső kiteljesedésként. Nekem ez a munka azonnali sikerélményt ad. Ha nézem a te életedet, te azonnal mondod, hogy úgy van! Abban a pillanatban fantasztikus töltődés van bennem, ami átáramlik a szemben ülőre. Amikor elmennek az emberek, azt mondják, hogy hihetetlen energiát kaptak tőlem!

Barasits Zsuzsanna: rovósámán napjainkban

Létrehozva 2022. január 8.