„Ne hagyd, hogy a múlt árnyéka elsötétítse a jövő lábnyomait. Bocsáss meg és felejts.”(Ismeretlen szerző)

Minden alkalommal, amikor egy személy téved veled, a barátaiddal, a családoddal, a gyülekezeteddel, a Bibliával kapcsolatban, és bárki más, aki ismeri a „megbocsátás” szót, azonnal azt tanácsolja, hogy bocsáss meg az elkövetőnek. Nem számít, milyen mélynek érzed a támadást, mindig azt mondják, hogy bocsáss meg, és felejtsd el, és lépj tovább az életedben.

A felhívás, hogy bocsáss meg annak, aki megbántott téged, nagyon hangos, és még visszhangja is lesz, de milyen gyakran mondják azt nekünk, hogy bocsássunk meg saját magunknak? Mekkora hangsúlyt fektetünk az önmegbocsátásra? Milyen gyakran mondják az emberek, hogy „bocsáss meg annak, aki megbántott téged, és ne felejts el megbocsátani magadnak”?

Mi az önmegbocsátás?

A filozófiai írások szerint az önmegbocsátás az önbecsülés és az önbizalom visszaállításának egyik módja. A pszichológia tanítása szerint az önmegbocsátás a gyógyulás személyes útja, melyet az egyén vállal; az ellenséges állapotból a jól-érzem-magam érzés állapotába lépés.

Az önmegbocsátást általában olyan fogalomnak tekintik, ami hasonlít az önmagunkkkal kapcsolatos megbocsátáshoz. Ez egy hajlam, hogy elengedjük az ön-neheztelést, miközben fejlesztjük a szeretetet, nagylelkűséget, és együttérzést saját magunk irányában. Az önmegbocsátás olyan intellektuális változások sorozata, mely fokozatosan csökkenti a lelkiismeretfurdalást, megállítja önmagunk büntetését, és arra készteti az egyént, hogy együttérző legyen önmagával szemben. Ezenkívül az önmegbocsátást védekező mechanizmusnak tekintik, amikor egy személy gyászol; pszichológiai mód arra is, hogy megszabaduljon a szégyentől és ösztönözze a pozitív önbecsülést.

Önmegbocsátás a Bibliában

Két vers van a Bibliában, melyek nem egyértelmű módon utalhatnak az önmegbocsátásra. Az első vers az Efezusiakhoz írt levél 4,32.

Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

A második vers a Kolosszieieknek írt levél 3,13.

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.

Kritika merül fel az önmegbocsátás fogalma ellen, mert a Bibliában nincs egyértelmű említés erről; azonban a Szentírás kétértelműségében nyomon követhető. Az önmegbocsátás nem arról szól, hogy felmentsük magunkat, hanem arról, hogy kedvesek legyünk önmagunkhoz, és ne ítélkezzünk önmagunk felett, miután olyan dolgokban volt részünk, melyekben nem sikerült bölcsnek lenni. Lehet, hogy súlyos bűnök elkövetése után az emberek soha nem szabadulnak meg teljesen a lelkiismeretfurdalás vagy megbánás minden érzésétől. Azonban, ha már megvolt az őszinte önvizsgálat és komoly kísérlet arra, hogy helyrehozzuk a rosszat, a negatív érzelmek elengedése felszabadítja az embereket, hogy túllépjenek a támadáson, és integrálják azt életükbe.

A könyörületes álláspont, valamint az Istentől vagy másoktól való megbocsátás elnyerésére való szándék segíthet enyhíteni a szégyent és az önmarcangoló érzéseket. Nehéz lehet az emberek számára, hogy megtalálják saját indítékaik megváltó szempontjait, ha már saját viselkedésüket felcímkézik, mint rosszat vagy bűnöst, és megpróbáltak megszabadulni tőle anélkül, hogy közelebbről megvizsgálták volna.

Aquinói Szent Tamás egyszer azt mondta: “A testi életében az ember néha beteg, és hacsak nem szed gyógyszert, meg fog halni. Mindazonáltal a lelki életben az ember beteg a bűn miatt. Ezért gyógyszerre van szüksége, hogy visszanyerje egészségét, és ezt a kegyelmet a bűnbánat szentségében adományozzák.”

Amikor a pszichológia találkozik a kereszténységgel

A „másik” kifejezés nem csak a körülötted lévő többi emberre utal, hanem a másik énedre is, ami az alteregó. Ami a megbocsátást illeti, a tudatos énnek el kell viselnie a tudattalan ént, megbocsátónak és gyengédnek lenni a másik énünk, a tudatalatti iránt. Sokan azért kerültünk bajba, mert nem hallgattunk a tudatalattinkra; ezért fontos, hogy megtanuljunk megbocsátani magunknak, hogy ne veszítsük el a képességeinkbe vetett bizalmunkat, hogy megalapozott döntéseket hozzunk.

Az „alter ego” egy latin kifejezés, ami azt jelenti, hogy a „másik én”, vagy egy „alternatív személyiség”. Az I. századi Rómában Cicero találta fel ezt a kifejezést filozófiai hipotézisének részeként, de úgy határozta meg, mint „egy második ént, egy megbízható barátot”. A XVIII. században Anton Mesmer és követői hozták el a „másik én” fogalmát, amikor a hipnózist használták az alteregó elkülönítésére. Ezek a kísérletek olyan viselkedési mintákat tártak fel, melyek különböztek az egyén személyiségétől a tudatosság állapotában ahhoz képest, mint amikor hipnotizálták. A személy, ugyanabban a testben, kialakított egy másik karaktert a tudatosság korrigált állapotában.

Az American Psychological Association szótára szerint az alteregót úgy definiálják, mint „egy személy második identitását vagy aspektusát, amely metaforikusan létezik helyettesként vagy képviselőként, különböző jellemzőkkel.”

Miért fontos, hogy az ember megbocsásson magának?

Az önmegbocsátás segít a személynek, aki küzd az olyan negatív érzelmekkel, mint az öngyűlölet, önmarcangolás, harag saját magunkra, szégyen és bűntudat saját magunk ellen, hogy több megbocsátást vonzzon. Együttérzőnek lenni, kibékülni önmagunkkal, és üdvözölni saját magunkat a társadalomban nem könnyű dolog, de meg kell tenni annak érdekében, hogy a közösségben egészséges egyének legyenek. Másodszor, a szeretet otthon kezdődik – az egyénnek ki kell békülnie önmagával, mielőtt kibékül a másik személlyel. A maguknak megbocsátó emberek egészséges kapcsolatokat építenek ki önmagukkal és más emberekkel, egészséges attitűdöket alakítanak ki, és mentális egészségük kiegyensúlyozott.

Hogyan bocsáss meg magadnak

Az önmegbocsátás négy dologról szól – a felelősségről, a lelkiismeret furdalásról, a helyreállításról és a megújulásról.

A felelősség elfogadása vagy vállalása: Ahhoz, hogy valaki megbocsásson saját magának, meg kell békélnie azzal, ami vele történt.

A lelkiismeret furdalás kifejezése: Egy személynek meg kell engednie, hogy bűnösnek érezze saját magát. Amikor az ember bűnösnek érzi magát, azt mutatja, hogy felelősséget vállal azért, ami az életében történt.

A bizalom helyreállítása: Nagyon fontos az önbizalom helyreállítása. Egy személynek vissza kell térnie oda, hogy bízzon saját magában, hogy az önbizalomhiány megszűnjön.

Fókuszban a megújulás: Ahhoz, hogy egy személy megújítsa hitét önmagában, támogató és pozitív hozzáállást kell kialakítania, a személynek folytatnia kell azt, hogy tanuljon az általa elkövetett hibákból, a pozitív magabiztosságot kell gondoznia, és irányítania kell a belső párbeszédet – legyen kedves önmagához.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. augusztus 8.