Közös meditációra, imára hívtak 2015. március 29-én délben a Havihegyre – ima Pécsért és Magyarországért címmel. A Havas Boldogasszony templom szakrális hely, nem gyanakodtam. A megküldött szórólapon nem szerepelt semmiféle szervezet, a programtervezet is semlegesnek tűnt.

A sárga villogót a meghívó azon szövegrésze indította el, ami a Verőcén tartandó imádkozáshoz való csatlakozásra buzdított. Az ősmagyarsággal, szinkretizmussal egybecsomagolt imádkozásra muszáj volt rákeresnem: meg is találtam a Verőcén felépített Kárpát Haza Templomot.

Az sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen felekezet, gyülekezet temploma, de sokatmondó volt, amikor a reformátusok honlapján rábukkantam arra a nyilatkozatra, amit három püspök (Szabó István református, Fabinyi Tamás evangélikus, és Beer Miklós római katolikus püspök) írt alá: az emlékhely kifejezést jobban el tudják fogadni, mint a keresztény templomot.

További megerősítést kaptam akkor, amikor megaláltam egy iinternetes napilap cikkét a néhány nappal korábban szervezett másik pécsi rendezvényről, ahol bemutatták a  hálószövőket és kulturális kreatívokat, akik kollektív tudatemelés címszóval tették hangzatossá a programot.

A kép akkor vált teljessé, amikor a cikk alján rákattintottam a vezetett meditáció linkre – a videónak nem nevezhető média hátterét egy jógapózban ülő, háttal fényképezett férfi adja, miközben ellazulásra, a légzésre való figyelésre, azaz gyakorlatilag jógázásra invitálják a gyanútlan érdeklődőket.

Létrehozva 2015. március 23.