A következő szint az ördögi megszállottság. Az ördögi megszállottság az, amikor pszichológiailag megtámadják a személyt, azaz olyan mértékben ostromolják a képzeletüket, hogy a személy nem tud „a dobozon kívül” gondolkodni, vagyis nem tud a félelemen, a vágyon vagy a haragon kívül gondolkodni.‎

‎Mi a különbség a megszállottság és valami között, ami pszichológiai? Amikor ez pszichológiai az eléggé felismerhető, mert ez egy szokás, egy intellektuális bűn, ami alapvetően az, ami a mentális betegség: ez egy intellektuális bűn, hacsak nem organikus ok okozza, valami pszichiátriai ok. De ez nagyon törvényszerű, és ezt egy külső inger kapcsolja be, vagy ki. Valaki mond neked valamit, aztán dühösen reagálsz. Ez pszichológiai. Amikor viszont ördögi megszállottságról van szó, csak úgy bekapcsol és kikapcsol, és nincs külső jel, ami mutatná, hogy ott van.

Az egyik módja annak, ahogy észre lehet venni a jelenlétét az emberekben, hogy például gyónni mennek, és az egész hirtelen megszűnik. Aztán három-négy nap múlva, vagy később ismét megjelenik. És ez bármilyen bűn esetében lehet így.‎

Miért engedi Isten a démonokat az életünkbe? Néha azért, mert azt akarja, hogy a folyamat során szentebbé váljunk. Liguori szent Alfonz azt mondta az egyik művében, hogy abszurd az a feltételezés, hogy Isten mindenkinek mindig kegyelmeket fog adni, még a haláluk pillanatában is. Azt mondja, hogy van a halálos bűnöknek egy bizonyos mennyisége, amit Isten előre meghatározott. Amint a személy eléri azt a pontot, ki fogja húzni a kegyelem csatlakozóját, és többé nem lesz képes leküzdeni az ördögit. És honnan tudjuk, hogy ez igaz? Mert az egyház hagyományos gyakorlata imádkozni a végső kitartás és a végső bűnbánat kegyelméért. Ha Isten mindig kegyelmet ad nekünk és minden egyes embernek, még a halálos ágyunknál is, miért kezdte volna el egyáltalán az Egyház ezt a gyakorlatot? Nem lenne semmi értelme, ugye? ‎

‎Isten néha azért engedi meg a démonok jelenlétét az emberek életében, hogy megbüntesse őket, ez nem túl gyakori, és általában azért van, mert az a személy úgy döntött, hogy nem fog együttműködni: “Nem fogok megváltozni, ezért akarom ezt a bűnt. Azt akarom, hogy ez megtörténjen.” És így Isten beengedi a démont az életükbe, hogy megpróbálja őket, hogy megmutassa nekik, mi az igazi büntetés. Szó szerint megadja nekik azt, ami a bűnük következménye. ‎

‎Amit a legtöbb ember nem tudatosít az, hogy bármely halálos bűn tulajdonképpeni következménye az ördögi megszállás.

Általában évente 600-800 emberrel találkozunk ördögi befolyás miatt abban a társadalomban, amiben vagyunk, és ebből a 600-800-ból évente átlagosan csak két-három tényleges megszállott van. Szóval kevesebb, mint fél százalékról beszélünk. De mindezek az emberek halálos bűnöket követnek el, ezt látod a környezetedben, és akkor vajon miért nem szállnak meg a gonosz lelkek ugyanennyi embert? Ez nagyon egyszerű visszavezetve az alapelvre: Isten irányítja a démonokat, nem mi. Tehát, még akkor is, ha mi kinyitjuk az ajtót, Istenen múlik, hogy megengedi-e a démonnak, hogy belépjen az ajtón, hogy javukra szolgál-e nekünk vagy sem, végül néha megengedi, de nagyon ritkán engedi be a démont az ember életébe büntetésként.  Ennek egyik oka, hogy megmutassa a személynek: “Nézd, ez az, amit választottál. Ez az, amit akartál, és ez a bűnöd hatása.”‎

Van a vallásszabadságnak egy hamis felfogása körülöttünk. Először is: a vallás az igazságosság alerénye, és a vallás az az erény, amely révén Istennek megadod, ami neki jár. Tehát gyakorlatilag

nem lehet szó olyan vallásszabadságról, amely nem Istenről szól. Tehát amikor a sátánisták és a boszorkányok azt mondják: “Nos, ez a vallásszabadságom” a valóságban az övéké nem vallás, ők így hívják, de ez nem igaz vallás, mert egy igaz vallásnak köze kell legyen Istenhez.‎

Ha hamis felfogás van a vallásszabadságról, az történik végül, hogy a sátánisták és kapcsolt részeik, pereket indítanak különböző államok és mások ellen, annak érdekében, hogy megpróbálják elősegíteni az abortuszt, mert az abortusz az ő szentségük. Ha egyszer bekerül egy kultúrába, akkor rendkívül nehéz lesz kiszorítani abból a kultúrából. A kultúránk különösen veszélyeztetett helyzetben van.

 A Sátán alatt vannak azok a démonok, akiket “öt tábornoknak” hívunk.‎ Az öt tábornok az az öt démon, akik hierarchikusan közvetlenül a Sátán alatt vannak, és ők azok, akik végrehajtják a terveit.

Bizonyos esetekben hívják a Táblának (tanács, asztal) is őket, mert tulajdonképpen felosztanak bizonyos dolgokat.‎

‎Az első alatta lévő démon Baal. A Sátán valójában ‎‎a‎‎ tisztátalanság démona, de Baal is a‎‎ démona a tisztátalanságnak; fő feladata, hogy a kultúrákat elárassza a tisztátalansággal, elsősorban a paráznaság révén. Amint a paráznaság eluralkodik, elvész az a felfogás, hogy a házastársi szexuális aktus a gyermekek nemzésére irányul. Ebből származik az a meggyőződés, hogy a szexnek rekreációsnak kell lennie, és hogy rendben van, akármilyen módon gyakorlod, ha élvezetet szerez.‎

‎Szóval Baal lefekteti az alapokat. Láttuk ezt a saját országunkban, úgy hívták, hogy Szabad Szerelem mozgalom. Ők vetették meg az alapokat. A következő dolog, amit megpróbál elérni – ahogy Szent Páltól olvassuk, hogy Isten a férfiakat és a nőket kiszolgáltassa vágyaiknak, és a férfiak elkezdjenek férfiakkal, a nőkkel pedig nőkkel lefeküdni. Nem tudom, hogy észrevették-e, hogy a novus ordóban eltávolították “A paráznaság lelkétől szabadíts meg minket” invokációt a Mindenszentek Litániájából, pont akkor, amikor a Szabad Szerelem mozgalom elkezdődött. ‎Amiért imádkozunk, azt kapjuk. Nem imádkozol érte, nem fogod megkapni.‎

‎Ezután felbukkan a következő három démon. Az első Asmodeus, ő a homoszexualitás démona a férfiakban. Aztán ott van a Leviatán démona, aki a homoszexualitás démona a nőknél, de ez a férfias fajta női homoszexualitás; ezek azok a nők, akiknek „nehéz a sarka”, hogy úgy mondjuk. Aztán ott van a Lilith szelleme, amely a női homoszexualitás csábítóbb formája.‎

Ha megnézzük a kultúrákat, láthatjuk, hogy minden egyes kultúra ebbe az irányba tolódik történelmileg, nem csak a miénk. Történelmileg mindig ez a változás iránya: amint eluralkodik egyszer a paráznaság, akkor eljutsz a fogamzásgátláshoz, majd ennek következménye a homoszexualitás, majd az abortusz.

Baphomet az ötödik, és ő a démona a gyermekáldozatnak, az abortusz a kultúránkban. Gondolj bele: eltörölték a házasságtörésre vonatkozó törvényeket, és Baal kezébe adtak minket. Aztán meghozták a Roe és Wade törvényt, és Baphomet kezébe adtak minket. Aztán engedélyezték a melegházasságot, és így most az országunk politikailag a pokol sátán alatti öt legfőbb démonának hatalma alatt áll. A kezükbe adtak minket. Ez az, ahol most tartunk.‎

‎Mindannyian benne vagyunk ebben a spirituális hadviselésben. Ez egy olyan szint, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk.

Száz évvel ezelőtt az embereknek ebben a kultúrában nem volt dolguk azzal a szellemi hadviseléssel, amellyel nekünk. A spirituális hadviselés fajtái nem változnak, csak a mértéke. És minél több bűnt követnek el az emberek, annál nagyobb felhatalmazást kapnak a démonok, és annál rosszabb lesz.‎

‎Tehát az ördögi megszállottság sokféle lehet. Az emberek egyszer azt kérdezték tőlem: “Szerinted hány ördögtől megszállott ember van az Egyesült Államokban?” És azt mondtam, hogy ha a felnőtt lakosságra vonatkozóan kellene megbecsülnöm, azt mondanám, hogy 25%. Nagyjából két héttel később, miután ezt mondtam, valóban kijött egy statisztika, hogy a 18 és 25 év közötti fiatalok 22%-a jár jelenleg pszichológushoz, vagy volt már dolga pszichológussal.‎

Aztán ott van az ördögi megszállottság, ami ritka, nagyon ritka. Mint már említettem, ez kevesebb, mint fél százaléka azoknak az embereknek, akikkel dolgunk van, de a megszállottság egyre nagyobb probléma. Még a médiában és a kultúrában is látjuk.‎ ‎‎Ha megnézel vagy meghallgatsz néhány nőt Hollywoodban és a zeneiparban – a nők különösen, bár a férfiak is részt vesznek benne-, nyíltan beszélnek arról, amit incubus-nak nevezünk; hogy van egy inkubusuk, ami alapvetően egy démon, akivel szexuális kapcsolatuk van. Nyíltan beszélnek róla, és ezen nők közül sokan valójában megszállottak. Látható a pszichológiai mintájuk alapján, mert a pszichológiai minták nagyon különböznek a megszállottság, az ördögi befolyás és az olyan dolgok esetében, mint a pszichózis. Nagyon különbözőek, még akkor is, ha a képzetlen szem számára ugyanolyannak tűnnek.‎

A megszállottság valójában kétféle. Van részleges megszállottság, és ez az, ahol megszállott személynek vannak világos periódusai.

Biztos vagyok benne, hogy sokan az itt lévők közül látták az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet. Valójában ez egy igaz történeten alapult. A nő neve Anneliese Michel volt. Ő ténylegesen kétszer volt megszállva – a film nem beszélt erről -, de kétszer volt megszállva. Először 1967-ben, majd 1969-ben vagy 70-ben szabadult meg. Három hónappal később a Szűzanya megjelent neki, és azt mondta: “Megengednéd-e újra a megszállást, hogy sokan tudomást szerezhessenek róla?” És ő igent mondott. Újra megszállták. Végül azért halt meg, mert a démonok leállították az evési képességét, amit Isten engedélyével megtehettek. De a világos időszakaiban órákat töltött az Oltáriszentség előtt, engesztelve és imádkozva a németországi papságért, mert abban az időben – ez 1970-től nagyjából 1972-ig volt – a német papok „lementek a sínekről”. Felajánlotta a megszállottságát, az összes fájdalmat és szenvedést, amin keresztülment, mert amikor démonok megnyilvánulnak, néha egy személy nincs semminek tudatában, de néha a személy érez minden egyes dolgot, amit a démon érez, vagy amin keresztülmegy vagy amit megtapasztal, és így ez szó szerint olyan, mintha kínzáson menne keresztül, ez az egyik oka annak, hogy nehéz őket koncentráltan a pályán tartani őket. De ő mindezt a korabeli papságért ajánlotta fel. Az emlékiratai szerint Krisztus valójában azt mondta neki, hogy végül oltárra emelik, ami egy másik megnevezése a szentté avatásnak. Rendkívül módon szent nő volt. És ennek nagy jelentősége van számunkra, mert ez azt jelenti, hogy megszállott lehetsz ugyan, de ez nem mond semmit arról, hogy a kegyelem állapotában vagy-e vagy sem.

Mert a megszállottság a testben van, a szentség, a megszentelő kegyelem a lélekben van. Két különböző helyen vannak.‎

‎Ha vetünk egy pillantást a különböző szintekre, amelyekkel az embereknek ténylegesen dolguk van, láthatjuk, hogy mindannyian találkozhatunk ezekkel a dolgokkal közvetve. Vannak emberek odakint a te életedben is, akikről valószínűleg nem tudod, hogy valóban megszállottak. Csak pszichotikusnak vagy ahhoz hasonlónak tűnnek, vagy csak az tűnik fel, hogy mindig gonoszt tesz az illető személy.

De a papokkal kapcsolatban most visszamegyek arra a megjegyzésre, amit tettem az elején. A papok azt mondják: “Tudod, hogy csodálom a munkádat, de én magam sosem akarnám csinálni”, és megkérdezem őket: “Szoktál gyóntatni?” És azt mondják: „Igen, de itt talán egy kicsit késő van már ehhez, nem?”

A gyónás a legtöbb esetben hatékonyabb, mint az ünnepélyes ördögűzés, ha valakinek van egy be nem váltott bűne, és valójában megszállták. Ez azt jelenti, hogy a jog, amivel a démon rájuk igényt tart, megtörik.

Mert minden alkalommal, amikor bűnt követsz el, vagy minden alkalommal, amikor döntést hozol, vagy Istenhez kötöd magad a jó választásával, vagy a rossz révén a démonokhoz kötöd magad. A feloldozás – absolvere latinul- szó szerint azt jelenti, hogy feloldani, hogy feloldozod az igazságosság kötelékét, mert az igazságban kivetted magad Isten alól, és a sátán alá helyezted magad a bűnödön keresztül, és ennek eredményeként most már hozzá vagy kötve ehhez a fickóhoz. És amikor meggyónsz, megszakad ez a kötelék. A feloldozás révén már nem kötődsz a bűnödhöz vagy a bűn hatásaihoz.‎

Azt mondom a papoknak, “nézd, ha gyóntatsz, már kisebb ördögűzéseket végzel, és nem is tudsz róla.” És sokszor az emberek gyónni mennek, és hirtelen megszakad. ‎

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. július 31.