„Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15) 

2019 júniusában közös hittani deklarációt adott ki Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök (lásd őket a képen), és az Egyház több másik püspöke azzal a céllal, hogy elősegítsék vele az Egyházban egyre jobban eluralkodó tanításbeli zavar orvoslását. Harminchárom pontos listájuk tartalmazza a legismertebb tévedések listáját, melyet időközben magyarra is lefordítottak. 

A hit alaptételei 

1. Az „élő hagyomány”,  az  „élő  tanítóhivatal”,  a „folytonosság  hermeneutikája”  és  a  „tanítás fejlődése” kifejezések helyes értelme azt az igazságot is magában foglalja, hogy akármilyen új  szempont  merül  is  fel  a  hitletéteménnyel  kapcsolatban,  az  soha  nem  mondhat  ellent  annak,  amit  az  Egyház  mindig is ugyanazon  tanításként, ugyanazon értelemben tárt elénk, és amit mindig is ugyanúgy értelmezett (lásd az első vatikáni  zsinat Dei Filius kezdetű hittani rendelkezését a katolikus hitről, 3. ülés, 4. fej.: „in eodem dogmate, eodem sensu, eademque sententia”).  

2. A dogmatikai formulák jelentése mindig igaz és változatlan marad az Egyházban, még ha a kifejtés pontosodhat és mélyülhet is. A híveknek  ezért őrizkedniük kell attól  a  vélekedéstől,  hogy  a  dogmatikai  formulák  vagy az azokban  használt fogalmak nem képesek végérvényesen kifejezni az igazságot, hanem csak mindig változékony módon  közelítik meg, vagyis bizonyos mértékben eltorzítják, illetve módosítják azt, és hogy  ezek a formulák csak bizonytalanul fejezik ki az igazságot, minthogy  ez az igazság  olyan  cél, amelyet  az  efféle  megközelítésekkel mindössze keresni lehet. E  nézet  képviselői a dogmatikai relativizmus csapdájában esnek, és meghamisítják az Egyház  tévedhetetlenségének fogalmát azzal az igazsággal kapcsolatban, amelyet mint biztos igazságot kell tanítanunk és vallanunk” (a Hittani Kongregáció „Mysterium Ecclesiae”  kezdetű nyilatkozata a katolikus egyháztan védelmében korunk bizonyos tévedései ellen, 5).  

A Hitvallás 

3. Isten országa, mely idelent Krisztus Egyházában vette kezdetét, nem ebből a világból való, melynek formája elmúlik, és a maga sajátos növekedése nem keverhető össze a civilizáció,  a  tudomány  és  az  emberi  technika  haladásával,  hanem  Krisztus  kifürkészhetetlen gazdagságának egyre mélyebb megismerésében, az örök boldogság  egyre erősebb reményében,  az  Isten  szeretetére  adott  egyre  buzgóbb válaszban, az

embereknek juttatott kegyelem  és  az életszentség  ajándékának  egyre  nagylelkűbb  befogadásában áll. Mikor az Egyház, Krisztus jegyese odaadóan törődik az emberek szükségleteivel, örömeivel és reményeivel, fájdalmaival és fáradozásával, arról a mély  vágyáról tesz tanúságot, hogy jelen kíván lenni számukra, hogy Krisztus világosságával  ragyogja be őket, és Benne, egyetlen Üdvözítőjükben mindannyiukat egybegyűjtse. Ez a jámbor törődés soha nem jelentheti azt, hogy az Egyház a világ dolgaihoz idomul,  vagy hogy kevésbé buzgón vágyakozik az Úr és az örökké tartó ország után” (VI. Pál  Solemni hac liturgia (Isten népének hitvallása) kezdetű apostoli levele). Téves tehát az  a  vélekedés,  hogy  Istent  mindenekelőtt  az  emberi  nem  mulandó, földi  állapotában  végbemenő fejlődés dicsőíti meg.

4. Miután Jézus Krisztusban létrejött az új és örökké tartó szövetség, senki sem üdvözülhet pusztán azáltal, hogy megtartja Mózes törvényét, ha nem hisz Krisztusban mint igaz Istenben és az emberi nem egyedüli Üdvözítőjében (lásd Róm 3,28; Gal 2,16).

5. A muzulmánok és mások, akik nem hisznek Jézus Krisztusban, aki valóságos Isten és valóságos ember, – az  egyistenhívőket  is  beleértve  – nem  képesek  megadni azt a tiszteletet  Istennek,  mint  a  keresztények,  vagyis  nem  képesek  arra  a  lélekben  és  igazságban történő természetfeletti imádatra (lásd Jn 4,24; Ef 2,8), amelyre azok, akik elnyerték a fogadott fiúság Lelkét, képesek (lásd Róm 8,15).

6. Azok a spiritualitások és vallások,  amelyek  a  bálványimádás  vagy  a  panteizmus  bármely  formáját támogatják,  nem  tekinthetők  az  isteni  ige  „magvának”  vagy  „gyümölcsének”, hiszen olyan megtévesztést képviselnek, amely eleve kizárja követőik  evangelizálását  és örök  üdvösségét, amint azt a  Szentírás  is  tanítja:  „Az  ilyen  hitetleneknek  az  e  világ  istene  elvakította  értelmüket,  hogy  az  Isten  képmásának,  Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik” (2Kor  4,4).

7. A valódi ökumenizmus arra törekszik, hogy a nemkatolikusok csatlakozzanak ahhoz az egységhez, amely a katolikus egyházban Krisztus imája folytán, melyet az Atya mindig meghallgat („hogy egy legyenek”, Jn 17,11), már most is elpusztíthatatlanul fennáll, és amelyet  a  katolikus  egyház  hitvallásban  vall  („hiszek  az  egy (…) Anyaszentegyházban”). Az ökumenizmusnak tehát nem lehet célja, hogy egy még nem  létező egyházat hozzon létre. 

8. A pokol létezik, és azok, akik bármely meg nem bánt halálos bűn miatt oda kerülnek, az isteni igazságosság örökké tartó büntetését szenvedik el (lásd Mt 25,46). Nemcsak a bukott angyalok, hanem az emberi lelkek kárhozata is örökké tart (lásd 2Tesz 1,9; 2Pt  3,7).  Az  örökre  elkárhozott  emberek  nem  semmisülnek  meg,  hiszen  az  Egyház  tévedhetetlen tanítása szerint a lelkük halhatatlan (lásd az ötödik lateráni zsinat 8. ülése).

9. Isten kifejezetten csak azt a vallást akarja, amely a Jézus Krisztusban, Isten megtestesült Fiában, az  emberiség  egyetlen  Üdvözítőjében  való  hitből született.  Téves  tehát  az  a  nézet, hogy amint Isten kifejezetten akarja, hogy több – férfi és női – nem és több nemzet legyen, ugyanúgy akarja a vallások többféleségét is.

10. [Keresztény] vallásunk ténylegesen létrehozza az igazi, életteljes kapcsolatot Istennel, amire más vallások nem képesek, még akkor sem, ha – úgy mondhatni – karjukat az ég felé tárják (VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása, 53).

11. A szabad akarat ajándéka, amellyel a teremtő Isten ruházta fel az embert, csak azt a természetes jogot biztosítja az ember számára, hogy a jót és az igazat válassza. Egyetlen  embernek sincs tehát természetes joga ahhoz, hogy a bűn erkölcsi veszedelmének, a  bálványimádás, az istenkáromlás vagy a hamis vallás vallási tévedésének választásával  megsértse Istent.

A teljes dokumentum magyar nyelven letölthető a Szűk Ösvény honlapjáról itt.

Létrehozva 2021. január 30.