A pápa jogi kompromisszuma az azonos neműek házasságáról egy vonal kultúránk futóhomokjában

Az előző cikkben (Fogamzásgátlás, abortusz, homoszexualitás – Hogyan erodálja „az erkölcsi kompromisszum törvénye” alapjainkat) láttuk, hogyan működik az erkölcsi kompromisszum törvénye a fogamzásgátlás, az abortusz és a csecsemőgyilkosság kérdéseit illetően. A folytatásban meg kell látnunk, hogyan vonatkozik ez a homoszexualitásra és a homoszexuális házasságra.

A törvény ismételt megfogalmazása: „Amit tegnap barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek tartottak, és amit ma erkölcsileg elfogadhatónak tekintenek, mint egy jogi aktust korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között alapvető emberi jogként fogadunk el, a civilizált társadalom általános fejlődésének részének tekintve, és elképzelhetetlen élni nélküle.”

Számos tanulságot levontunk az erkölcsi kompromisszum törvényéből, ahogy azt az első cikk is mutatja.

Először is történelmileg egyértelmű, hogy az elmúlt 200 évben a szekuláris gondolkodásúak folyamatosan arra törekedtek, hogy átváltoztassák „alapvető emberi jogokká” azt, amit a keresztények egykor „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen dolognak” tartottak, mint a fogamzásgátlás, az abortusz, és a gyermekgyilkosság.

Másodszor, amikor a keresztények kompromisszumot kötnek és megengedik, hogy az egykor erkölcstelennek tartott dolgot korlátozott körülmények között meg lehessen tenni, a szekularisták (akik korábban azzal érveltek, hogy azokat csak korlátozott körülmények között kell elfogadni) azt fogják állítani, hogy azokat bármilyen és minden körülmény között alapvető jognak kell tekinteni.

Harmadszor, amiről a keresztények történetesen úgy gondolják, hogy „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen” egy adott időben, nem jelzi azt, hogy mi is történik valójában a jövőben, mivel a ma átalakul tegnappá, és a holnap pedig mává. Bármi elképzelhetetlen is a keresztények számára egy adott most időpontban, az már úton halad afelé, hogy jó legyen egy szekuláris gondolkodású holnap számára.

Ezzel el is érkeztünk az erkölcsi zűrzavar hatalmas felhőjéhez, amelyet Ferenc pápa nyilatkozata váltott ki, amely megerősíti az azonos neműek polgári együttélését, „mint jogi aktust korlátozott körülmények között”: „Amit meg kell alkotnunk, az a polgári együttélésről szóló törvény. Ily módon jogilag rendeződik a kérdésük.” De ez a kijelentés közvetlenül ellentétes egy 2003-ban, Szent II. János Pál által kiadott rendelkezéssel (Ratzinger bíboros és a Hittani Kongregáció által):

„a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez.”

A Hittani Kongregáció ezen utóbbi kijelentésének feltételezése az volt, hogy a „törvényes elismerés” elkerülhetetlenül a „homoszexuális magatartás egyfajta jóváhagyása”. Ez nagy tiszteletet mutat az erkölcsi kompromisszum törvénye iránt. Bármi legyen is Ferenc pápa szándéka, kísérlete nem működött a homoszexuális együttélés jogi elismerésére, és ugyanakkor a homoszexuális viselkedés jóváhagyásának visszatartására.

Ez nagyon sajnálatos, mert a jövőt könnyen megjósolhatóvá teszi.

Ahol tegnap világos volt, hogy az Egyház mit tanít a homoszexualitásról, ott ma zűrzavar van, és maga a zűrzavar egyfajta kompromisszum, ami előkészíti az utat az Egyház tanításának teljes felforgatására holnap. Az erkölcsi kompromisszum törvénye biztosítani fogja, hogy az egyháznak a házasságról szóló tanítása hamarosan ugyanolyan kulturális, jogi, sőt egyházi irrelevanciára csökkenjen holnap, mint amit a fogamzásgátlás elleni tanítása elszenved ma. A jogi kivétel hamarosan állítólagos joggá válik, ami ledönt minden korlátot még a keresztények között is.

Ez a sivár jövőt könnyű megjósolni, mert a Ferenc pápa által javasolt jogi kompromisszum már hatályba lépett a szekularizált társadalomban, amely már legalizálta a homoszexuális együttélést, mint tényleges házasságot (nem pusztán csak polgári együttélést), és halad az úton afelé, ami elképzelhetetlen (mi feltételezzük) még a legliberálisabb katolikusoknak is.

A pápa jogi kompromisszuma egy vonal, amit a homokban húztak meg, de a futóhomok már a rajzolása előtt elmozdult.

A homoszexuális házasságok monogámként történő szekuláris jóváhagyása most közvetlenül vezet a többnejűség legalizálásának szorgalmazásához Amerikában és Európában (az előbbiben a mormonok, az utóbbiban a poligám bevándorlók miatt). Következik a poliamorista házasság [nyitott házasság] jogi elismerése, férfiak és nők válogatás nélküli keverékével. Ami elképzelhetetlen most , helyesnek fogják tekinteni holnap.

Beszéljünk a pedofília legalizálásának szorgalmazásáról? Elképzelhetetlen, mondják sokan. Nos, teljesen legálisnak és erkölcsösnek tekintették a pogány Görögországban és Rómában, csakúgy, mint a homoszexuális házasságot Rómában és máshol. A kereszténység volt az, ami megváltoztatta ezt, és úgy, hogy nem veszélyeztette a szexualitás és a házasság doktrináit függetlenül attól, hogy a pogány társadalom mit tartott erkölcsösnek vagy törvényesnek.

De ha egy kis kompromisszum egyszer már megengedett, attól kezdve az erkölcsi kompromisszum törvénye nem nyugszik. Az biztos, hogy nem nyugszik Ferenc pápa korlátozott jóváhagyása okán, ami a két-személy, azonos-nem polgári együttéléseket illeti. Miért kellene [nyugodnia]?

Hamarosan ő vagy utódja szembesül a világi társadalommal, amely túllép a homoszexuális házasságokon és jogilag elismeri a poligámiát és poliamóriát.

És pontosan milyen jogi kompromisszumot kell megengedni a transznemű pároknak?

Nagyon egyszerű igazság a következő: az egyetlen módja annak, hogy ellenálljunk az erkölcsi kompromisszum törvényének az, ha nem kötünk kompromisszumot, és különösen akkor nem, ha ez jogi aktusnak tűnik. Ez a legnehezebb feladat minden pápa számára, de ez az a feladat, amely meghatározza a pápaságot és a magisztériumot.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. január 23.