„Kerülni kell az ilyet”

CARACAS, 2019. október 21. (LifeSiteNews) – Jorge Urosa Savino venezuelai bíboros, Caracas emeritus érseke azt mondta, hogy a vatikáni pogány ceremónia, melyen Ferenc pápa is részt vett, nyilvánvalóan „szinkretista” volt, amit „teljes mértékben el kellett volna kerülni”.

A szinkretizmus a nem keresztény rituálék és hiedelmek beépülése az autentikus katolicizmusba.

Miközben megerősítette, hogy a Katolikus Egyház elsődleges feladata Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetése, Urosa bíboros utalt az amazóniai rituálékra, melyek a vatikáni kertben zajlottak az amazóniai szinódus kezdetekor. Amint a pápa is megállapította, legalább egy katolikus pap csatlakozott több olyan bennszülötthöz, akik a ceremónia során leborultak Pachamama fából készült képe előtt – ő a termékenység istennője, akit az őslakos amazóniak imádnak. A CNA szerint Urosa bíboros megjegyezte:

„Kerülni kell azt a nyilvánvaló szinkretizmust, ami egy amazóniai nő által irányított rituálé volt, ahol számos kétértelmű és azonosíthatatlan képet helyeztek el egy hatalmas padlóburkolat körül a vatikáni kertben, október 4-én.”

A bíboros sajnálatosnak tartja, hogy számos kritika ellenére az esemény szervezői nem tisztázták a rituálék jelentőségét. Ahogy írta, „a kritika oka éppen a ceremónia primitív jellege és pogány megjelenése, valamint a nyíltan katolikus szimbólumok, gesztusok és imák hiánya a különféle gesztusok, táncok és a meglepő rituálé leborulásai alatt.” „Az ilyen típusú szinkretizmust teljesen el kell kerülni. A római latin rítus liturgiáját, különösen a Szent Eucharisztia liturgiáját egyedül Istennek ajánlják fel: ez egyszerű, komor, szigorú és könnyen érthető azok számára, akik megfelelő bevezetést kaptak. Egy esetleges amazóniai-rítusnak tiszteletben kell tartania az Eucharisztia szent természetét, és meg kell őriznie annak alapvető elemeit. Lehet bevezetni más gesztusokat, kivéve a nem katolikus, animista vagy naturalista gesztusokat. ”

Az amazóniai szinódus püspököket, papokat és szerzeteseket, valamint laikusokat gyűjtött össze Dél-Amerikából a Vatikánba. Október 27-ig tart, miután sok vitát váltott ki a munkadokumentuma (Instrumentum laboris), valamint az amazóniai nők számára állandó diakonátus létrehozására irányuló javaslatok miatt, és lehetővé teszi a „viri probati” – érett házas férfiak – felszentelését az állítólagos paphiány miatt a régió legtávolabbi részein. A szinódus során megszellőztetett javaslatok között szerepel az amazóniai rítus lehetséges hozzáadása a Katolikus Egyházban már létező számos történelmi rítushoz.

A kritikusok attól tartanak, hogy egy amazóniai rítus a dél-amerikai őslakosok vallásainak különböző nem keresztény elemeit és rituáléit is belevenné annak érdekében, hogy egy „amazóniai arcú” Egyházat hozzanak létre. Többek között Raymond Burke bíboros helyteleníti az instrumentum laboris egyes elemeit, amelyek meghatározták a szinódus cselekvési tervét, amely szerinte eretnek és bizonyíték a hitehagyásra.

Urosa bíboros írta: „Ezen vonalak mentén gondosan összpontosítanunk kell az amazóniai őslakos rítusra, amelyet a szinódus javasolhat. Az Egyházban sokfajta rítus létezik. Természetesen jól fel kell készülni. És természetesen ennek az amazóniai rítusnak el kell kerülnie bármiféle furcsa vagy indokolatlan szinkretizmust.”

A zsinat során Pachamama képeit szintén az oltár lábánál helyezték el a római Santa Maria di Traspontina templomban. Ez egy olyan rituálé után történt, ami kombinálta az őslakosok imádatát egy nő táncával, aki egy Biblia másolatot lóbált az oltár előtt a szinódus kezdetén tartott ünnepség alatt.

Dr. Joseph Shaw (Egyesült Királyság, Latin Mise Társaság) ezt írta a szinkretizmus veszélyeiről:

A katolikus és pogány elemek ilyen kombinációját „szinkretizmusnak” hívják, és az Egyház kíméletlenül elítélte, a legkorábbi időktől kezdve egészen az ’inkulturációról’  szóló magisztériumi dokumentumokig, II. János Pál és XVI. Benedek pápáktól. Természetesen a helyi kultúrák elemei, sőt a nem keresztény spiritualitás elemei is megtisztíthatók bármitől, ami ellentétes az Evangéliummal, és belefoglalhatók az autentikus keresztény életbe. De a hamis istenségek imádása – és ezt valóban nem kellene mondani – nem példa erre.

A LifeSiteNews hétfőn számolt be arról, hogy legalább két személy lépett be a Santa Maria Traspontina templomba, eltávolították a sértő szobrokat, és bedobták azokat a Tiberis folyóba, az Angyalvár és a Vatikán közelében.

A javasolt amazóniai rítust illetően Urosa bíboros azt írta, hogy a püspökök római találkozójának inkább konkrét javaslatokat kellene előterjesztenie az Amazonas régió evangelizálására. A házas férfiak felszentelését illetően Urosa bíboros azt írta, hogy ez se nem szükséges, se nem hasznos.

Felhívást intézve a szinódusi atyákhoz, hogy összpontosítsanak az evangelizációra, Urosa ezt írta:

Számos bennszülött közösség hálás a katolikus misszionáriusok szociális munkájáért, ám ők inkább a protestáns egyházakat részesítik előnyben. Az egyik kis kör ezt világossá tette. Sajnálatos módon az instrumentum laboris nem vizsgálta ennek a meztelen valóságnak az okait. Jézus Krisztus hirdetését az őslakosok számára meg kell erősíteni, és az őslakosokat hívni kell a megtérésre és a keresztelésre, hogy megkaphassák azt az hatalmas kincset, hogy Isten gyermekei és az Egyház tagjai legyenek.

Valójában: Jézus Krisztus evangéliumát hirdetni és beépíteni kell! Nyilvánvaló, hogy ez nem azt jelenti, hogy az európai vagy a nyugati kultúrát elviszik az őslakosoknak. Azt jelenti, hogy felajánljuk Krisztust, mint Megváltót és Üdvözítőt, barátot és testvért, valamint az Ő felhívását az élet, a család, a társadalmi kapcsolatok, a gazdaság világának megváltoztatására, és a bálványok, a rabszolgaság és a természeti világ erőinek elutasítására. Hogy az Evangélium valóban belépjen az ő kultúrájukba. Így kell a kultúrába beépíteni az Evangéliumot.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2019. október 23.