A brazil Amazon régióban zajló tüzek egy új világpszichózis kialakulását tanúsítják: a környezetvédelem megszállottságát. Az új betegség gyógyítására javasolt ellenszer egy egyetemes receptből áll: a gazdasági növekedés és fejlődés megállítása.

Vegyük figyelembe a tényeket.

Mióta a brazil elnök, Jair Bolsonaro hivatalba lépett az év elején, a nemzetközi nyomás jelentősen megnőtt az Amazon régióban az állítólagos erdőirtással kapcsolatban. Ez az aggodalom a legutóbbi tűzeset során drámai jellegzetességeket váltott ki.

A pszichózis építői szerint, akik között megtalálunk európai elnököket és a nyugati média nagyobbik részét, az Amazon és hatalmas növényzete a „világ zöld tüdeje”. Az „erdőirtás” azt jelentené, hogy hamarosan mindenkinek leáll a légzése.

Ezért Macron francia elnök kérésére összegyűlt a G7-csúcstalálkozó, ő felvetette a régió védelmezésének kérdését – „a mi Amazonunk”, ahogy azt a francia elnök nagyon gyarmatosító hangvétellel kijelentette.

A brazil hatóságok felháborodásukat fejezték ki az Amazon „nemzetköziesítésével” kapcsolatban. Arra hivatkoznak, hogy mindez hazugságokon és megalapozatlan riasztásokon alapul.

Brazília alelnöke, Hamilton Mourão tábornok ezt írta a Twitteren: “a brazil #Amazon biztonságban van! Ott éltem, és tudom, milyen a tűz aszály idején. Válságot csinálni ebből, miközben elfelejtik a tragédiákat, melyeket a tűz okozott az Egyesült Államokban és Európában, megmutatja azoknak a rosszhiszeműségét, akik nem tudják, hogy a világ tüdejét az óceánok jelentik, nem pedig az Amazon.”

A korábbi állításokkal összhangban egy másik tisztviselő nemrégen előadást tartott, megcáfolva a Laudato Si pápai enciklika tudományos alapjait. A jól ismert brazil tudós, Prof. Luiz Carlos Molion (PhD meteorológiából, posztdoktorátus erdészeti hidrológiából, az Alagoas Szövetségi Egyetem [UFAL] meteorológusa és kutatója), leleplezett egy sor mítoszt:

“Az éghajlat természetes okok szerint változik. Rendkívüli események mindig történnek. A CO₂ az élet gáza, és nem a globális klímát szabályozza. A CO₂ nélkül a növények, állatok és emberek élete megszűnt volna. Energia nélkül, beleértve az atomenergiát is, a szegény országok nem lábalnak ki a szegénységből.”

A híres professzor arra a következtetésre jutott, hogy nagyon nyugtalanító azt hallani, hogy egy pápai enciklika „síkra száll a világkormányért, hogy ellenőrizzék a gázkibocsátást”.

A fejlődés elleni nyilatkozatok, a bírósági határozatok egész gyűjteménye, a „környezetvédő” törvények szaporodása, valamint a szegény őslakosok életének felmagasztalása arra enged következtetni, hogy az öko-világ hirdetői ideális klímát teremtenek a közvélemény számára, hogy elfogadják a zöldbe öltözött kommunizmus elképzeléseit.

Megváltoztatják a régi szlogent, „világ proletárjai, egyesüljetek” arra, hogy “világ indiánjai, állatai, fái, egyesüljetek.” Egyesülni ki ellen? Tegnap a burzsoázia ellen, ma pedig az emberiség ellen, ami a fejlődésre törekszik. Mire akarnak kényszeríteni? Tegnap még államszocializmus volt. Ma vége az államnak, és kényszerítenek egy szegény és egyenlőségre törekvő életmód bevezetésére az egykori kapitalista társadalom után.

Röviden, ez a kommunizmus diadala zöld ruhában.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2019. szeptember 21.