“Egy vizsgálat szerint az emberek azért használják a virtue signalling lehetőségét, hogy kevésbé érezzék bűnösnek magukat.” (képfelirat magyarul)

Van az angol nyelvben egy remek kifejezés, amire érdemes odafigyelni. Ez a „virtue signalling”. Szó szerint azt jelenti: „erényjelzés”. Mint mikor egy jelzőlámpa pirosra vált, jelezve, hogy ott az autónak meg kell állnia, vagy mint mikor a rádióban megszólal a híreket jelző szignál. Csak ebben az esetben azt jelzik nekünk, hogy „erény következik”.

„Virtue signalling” az, amikor Svédországban LMBT-stadion épül. Bizony, olyan stadion, amelyben minden szexuális értelemben vett másság jól érezheti magát és még a dolgozók is erre vannak érzékenyítve. „Virtue signalling” az, amikor Macron elnök közös fényképen pózol a transzvesztita fekete együttes tagjaival, akiket az elnöki palotába hívott. „Virtue signalling” az, amikor Párizs egyik negyedében maga a polgármester avatja fel a Pride idejére a szivárványos zebrát, és jelzi, hogy az bizony ott is marad az idők végezetéig. Mert ő az erény – no meg a történelem jó – oldalán áll. És „virtue signalling” az is, amikor az amerikai episzkopális vagy valamelyik skandináv egyház ugyanezt a zászlót cipeli. Vagy amikor a Pride idején „evangéliumi keresztények” jelzik: ők megtértek a homofóbiából.

A „virtue signalling” nem új jelenség. Európa úgymond keresztény időszakában is állandóan jeleztük egymásnak az erényességünket. Amikor egy gazdag arisztokrata katedrális építését finanszírozta, vagy éppen tudományos akadémiát alapított, és ezt világgá kürtölte, az is erényjelzés volt. Az is, amikor egy adományozó nevét vésték a templom falán lévő márványtáblára. Amikor ma falusi polgármesterek giccsesebbnél giccsesebb alkotásokkal jelzik a nemzeti érzés iránti elkötelezettségüket, az is erényjelzés. Erényjelzés az is, amikor a facebook profilok hirtelen az aktuális ügy színére színeződnek át, vagy amikor valaki a békés, nyugodt íróasztala mellől írja az irgalmasabbnál irgalmasabb cikkeket az irgalmatlanabbnál irgalmatlanabb rendeletekről, törvényekről és szabályozásokról, de az persze fel sem merül benne, hogy a saját lakásába fogadjon akár csak egyet is azok közül, akik iránt az irgalom érzése szétpukkasztja. Nincs ebben semmi új, minden korban arra törekedtek az emberek, hogy az erényesség hierarchiájában elcsípjenek valamilyen előkelő helyezést. Sokszor egyenes arányban saját életük szétesettségével és céltalanságával.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. július 17.