Egy évvel az Amoris Laetitia című szinódust követő apostoli buzdítás után az elvált újraházasodottak áldozásának kérdése továbbra is vitákat kavar a Egyház legmagasabb szintjein is. Amint az Fülep Dániel cikkéből kiderül, Ferenc pápa az elejétől fogva elhárította a tisztázás feladatát. Az Egyház történetében újszerű és egyelőre megoldatlan feladat ez: mégis ki tisztázhat egy olyan kérdést, melyet maga a pápa vetette fel szemmel láthatólag a kérdés tisztázásának szándéka nélkül?

Ferenc pápa: „Mondhatnám, hogy igen, és pont” vs. Ferenc pápa: „Nem emlékszem arra a lábjegyzetre”

Leszbosz szigetéről hazafelé tartva 2016. április 16-án Ferenc pápa sajtótájékoztatót tartott az újságíróknak a repülő fedélzetén. A sajtótájékoztató legvégén két újságíró is kérdést tett fel az akkor éppen egy héttel korábban, április 8-án közzétett Amoris laetitia apostoli buzdítással kapcsolatban. Mindkét kérdés félreérthetetlenül az „elváltak és újraházasodottak” szentségekhez járulásával kapcsolatos tanításra kérdez rá.

1. A pápa megerősíti a relativista értelmezést

Az első kérdést Francis Rocca (Wall Street Journal) fogalmazta meg:

„A kérdés pedig, amely felmerül egy emberben, egy katolikusban, ez: vannak-e konkrét új lehetőségek, amelyek nem léteztek a buzdítás közzététele előtt, vagy nincsenek?”

Ferenc pápa válasza: „Mondhatnám, hogy igen, és pont.” Ezt követően Christoph Schönborn bíborosnak az enciklikáról szóló ismertetőjére hivatkozik, hogy abban megtalálható a válasz föltett a kérdésre. „Annak a bemutatónak a szövegében meg fogjátok találni a választ.”

Nincs más dolgunk tehát, mint megismerni Schönborn bíboros hivatkozott ismertetését.

A bécsi bíboros érsek előadásából megtudhatjuk, hogy „az Amoris laetitia kezdetű pápai buzdítás »megerősítő jellegű«, hiszen senkit nem ítél el, senkit nem zár ki, és éppen ebből adódik az olvasó öröme”.

Továbbá: „Az én legnagyobb örömöm – emelte ki Schönborn bíboros –, abban áll, hogy a buzdítás következetes módon meghaladja a mesterséges, külsőleges, tiszta felosztást a szabályos és szabálytalan esetek között, és mindenkit az evangélium egyetemes elvárása elé állít, amit Szent Pál így fogalmaz meg: »Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön« (Róm 11,32).”

A bíboros az előadásában föltette a kérdést, hogy a „mindenkit belefoglalás” szemlélete vajon nem kedvez-e a relativizmusnak? Az irgalmasság ilyen erős hangsúlyozása vajon nem vezet-e túlságos engedékenységhez, és végül nem jutunk-e oda, hogy mindenki mindent megtehet? Válasz gyanánt Schönborn bíboros ismertetőt adott a tanítás és a mindennapi élet közötti különbségről, valamint a hívek lelkiismeretéről és a személyes megkülönböztetés fontosságáról. Homályban hagyta azonban, hogyan kell értelmezni az AL-ből kisejlő „új lehetőségeket”, mi szerint a házasságtörésben élők kaphatnak-e szentségi feloldozást és járulhatnak-e Eucharisztiához. Nem tisztázta, hogy vannak-e abszolút erkölcsi normák, és vannak-e súlyosan bűnös életállapotok. Nem magyarázta el, hogy a tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék tehet-e »szubjektíve« jó cselekedetté vagy védhető választássá. Végül nem adott semmiféle választ arra sem, hogy a lelkiismeret adhat-e felmentést az abszolút erkölcsi normák alól.

Forrás

Schönborn bíboros – a legnagyobb személyes örömének megfogalmazásakor – kihangsúlyozta, hogy az AL buzdításból következetes módon hiányzik a szabályos és szabálytalan esetek közötti tiszta felosztás. Ez az állítás azt sugallja, állapítja meg Athanasius Schneider püspök, hogy nem állapítható meg egyértelmű különbség egyfelől az érvényes, szentségi házasság és a rendezetlen kapcsolat, másfelől a bocsánatos bűn és a halálos bűn között. Az Amoris laetitia tehát nem egyértelmű.

A pápa tehát nemcsak egy – bizonytalan, feltételes módban megfogalmazott – igennel felelt az „új lehetőségekre” vonatkozó kérdésre, hanem mérvadóul hivatkozott Schönborn bíborosnak a tiszta felosztás hiányát ünneplő és azt ecsetelő kommentárjára. Ez alapján úgy tűnik, hogy a pápa az Amoris laetitiáról szóló legelső sajtó előtti megnyilatkozásában lényegében megerősítette a buzdítás relativista értelmezését.

2. „Nem emlékszem arra a lábjegyzetre”

A második kérdést Jean-Marie Guénois (Le Figaro) tette fel. Kérdésének lényege:

„Miért írta ezt a híres lábjegyzetet?”

Ferenc pápa a válaszának első részében kifejti, hogy „nem ez az igazi probléma”, hanem a család válsága. A kérdésre konkrétan nem válaszol, a vitatott lábjegyzet üzenetének pontos és egyértelmű magyarázatát nem adja meg. Jelentőségét sokkal inkább csökkenteni igyekszik, amikor kijelenti: „nem emlékszik” arra a lábjegyzetre.

Az Amoris laetitia talán leginkább neuralgikus részéhez (AL 305) tartozó lábjegyzetre való „nem emlékezés” a pápa válaszának megdöbbentő eleme.

Mi magyarázhatja az emlékezetkiesést?

• A pápa a nyilatkozattétel idején éppen hazatérőben volt Leszbosz szigetéről, Görögországból, ahol menekültekkel és bevándorlókkal találkozott. Talán olyan mértékben kimerült a görögországi látogatása során, hogy megfeledkezett az AL egyik legérzékenyebb részletéről?
• Az Amoris laetitia apostoli buzdítást a sajtótájékoztatóhoz képest (2016. április 16.) mindössze nyolc nappal korábban (2016. április 8.) mutatták be a Szentszék sajtótermében. A pápa mégsem emlékszik pontosan a buzdítás tartalmára?
• Egy hét telt el az AL közzététele óta: a 351-es lábjegyzet – számos más részlettel együtt (298.300–305. pontok, 329. lábjegyzet) – az Egyházban és a világban is rögtön a figyelem középpontjába került. Az AL 305. pontja és a hozzá tartozó 351. lábjegyzet nagyon lényeges (három szentséget közvetlenül érintő) és kiemelkedő figyelemmel kísért kérdéseket érint. A téma már a szinódusok idején hangsúlyos volt a sajtóban szerte a világon. A lábjegyzetről és annak pontos tartalmáról tökéletesen tisztában lehet bárki, aki az egyházi vitákat és az eseményeket figyelemmel kíséri. A pápa a fontosság és az érdeklődés ellenére megfeledkezett az enciklikájának erről a részéről? A pápa nem értesült volna a sajtóban és a katolikus közéletben egyaránt fókuszba állított kérdésekkel? A pápa nem követte nyomon az enciklika fogadtatását, nincsen tisztában a jellemző véleményekkel, észrevételekkel? Nem készült fel arra, hogy az ide vonatkozó tanításáról biztosan meg fogják kérdezni?
• Az „elváltak és újraházasodottak” szentáldozásának a kérdése nem csak a sajtóban volt téma, hanem a szinódusi atyák között is. A papság erre érthető módon felfigyelt. Tiszta és világos pápai buzdításra tehát kétségkívül a lelkipásztoroknak is szüksége van. A pápa azonban még a klérusra való tekintettel sem tartaná emlékezetében az „elvált újraházasodottakkal” kapcsolatos, szinódus után megfogalmazott tanítását?
• A kérdésre adott válaszban a pápa meglepő módon mintha távolságot tartana a 351-es lábjegyzettől: „…hogy ha ilyesféle téma lábjegyzetben szerepel, az azért van, mert…” A pápától ennyire idegen az AL szövege? Talán nem a pápa írta az enciklikát, vagy a szóban forgó kiegészítést? Ha nem a pápa írta, és ezért nem ismeri a szöveg részleteit, vagy nem azonosul vele teljes egészében, akkor miért hagyta jóvá és bocsátotta közre a nevével ellátva, pápai tekintéllyel?

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2023. június 5.