Manapság, amikor az újkori bevándorlás és az iszlám térhódítása egyértelmű, a keresztény európai ember lassan úgy érezheti, hogy kisebbségbe kerül hazájában, de még az öreg kontinensen is. Az egyértelműhöz még csak annyit, hogy ami az egyszerű embernek az, nem biztos, hogy az uniós vezetőknek is egyértelmű. Ennek példáit nap mint nap láthatjuk és olvashatjuk a sajtóban.

A józan ész, a vallás, a társadalmi normák védelme több országban is veszélybe került az utóbbi években. Hol templomot alakítanak át mecsetté, vagy rombolnak le, hol pedig annyira toleráns akar lenni a befogadó ország a más vallásúakkal, hogy saját közösségének parancsol megálljt.

A helyzet komolyságát felismerő és az oly sokszor csak az alábbi jelzővel emlegető „Európa védőbástyája”, azaz Magyarország és annak vezetője Orbán Viktor időben átlátta a menekültáradat komolyságát és annak a magába rejlő nemzetbiztonsági kockázatát is. Emlékezzünk vissza egy évvel ezelőtt kapott is érte hideget és meleget, a nagy európai vezetőktől. Mint tudjuk előtte is szerették brüsszeli pellengérre állítani a magyar kormányfőt, hiszen Magyarország ellen számos uniós eljárást kezdeményeztek.

De mi is történik az elmúlt hónapokban?

A bevándorlás megállíthatatlan, hiszen Törökország zsarolja Európát, Líbia már nem tudja megállítani az afrikai migránsokat, így szabadon özönlenek az újkori hódítók. Közben európai tisztségviselők buktak vagy hamarosan kénytelenek lesznek beismerni elhibázott politikájukat. Nem is kell messzire mennünk, hiszen az osztrák kancellár Werner Faymann nemrégiben mondott le.

Korábban hevesen bírálta Orbán Viktor menekültügyi politikáját, majd egyszer csak a „sógorok” is elkezdtek kerítést építeni. Igaz ők nem is kerítésnek nevezték, hanem szárnyas kapunak. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Werner Faymann osztrák kancellár az elmúlt év szeptemberében még egyetértett abban, hogy „kerítéseknek nincsen helyük Európában”. Azóta a kerítéseknek is helyük akadt az osztrák részen is.

De lassacskán Németország is bevezette a határellenőrzést, a bevándorlók szeretett „Mutti-ja” pedig alapos népszerűség csökkenésnek örvendhet. Arra talán az örökkévalóságig fog kelleni várni, hogy beismerje a német kancellár tévedését, de a folyamatos elégedetlenség könnyen véget vethet uralmának.

Keresztények vagyunk?

Sok liberális újságíró, politikus teszi fel a kérdést, miért nem fogadják be a keresztények a menekülteket? Sőt, maga Ferenc pápa is erre buzdítja az európai kereszténységet. A helyzet összetettsége megköveteli, hogy ne azonnal igennel vagy nemmel válaszoljuk ezt meg.

Igen, keresztények vagyunk. A háborús övezetből érkező üldözött menekülteket mindenki sajnálja, és lehetőségei szerint segíti is őket. Ez történhet úgy is, hogy különböző szeretetszolgálatokon keresztül tartós élelmiszert vagy pénzt juttatunk el a segélyszervezethez.

De mind az kiderült a menekültek nagyobb hányada gazdasági bevándorló. Ők másfajta igényt fogalmaznak meg. És ha nem teljesül, bizony zúgolódnak és semmibe veszik a befogadó ország törvényeit, társadalmi normáit, az őket segítőket. Céljuk a létbiztonság, amivel nem is lenne gond. De ezt sokszor követeléseikkel és az őket, mint menekülteket megillető jogokkal szeretnék elérni.

Jócselekedet nem válhat egy vallás kárára

Míg nálunk kétkezi munkájából megélni alig-alig tudó egyszerű ember mindennapi gondokkal küzd, addig Brüsszel a migránsoknak ad lehetőséget. Jól van ez így? Még egy keresztény ember számára sincs rendjén ez az állapot. Az üldözöttekért mondott ima és jócselekedet nem válhat egy közösség, egy vallás kárára.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. május 30.