In memoriam Orvos Levente (1970-2025)

Mindszenty József mai megítélésének két sarkalatos pontja is van. Egyrészt az ő állítólagos engedetlensége, másrészt vonalas politikai felfogása, jelesül merev szembenállása a kommunista rendszerrel. Ez utóbbi szempont a Vatikán kompromisszumos úgynevezett keleti politikája miatt lehet egyáltalán aggályok tárgya azon ma is élő papok, hívek szemében, akik egyetértettek ezzel az irányzattal, illetve akik a Lékai-, Paskai-érában szocializálódva találták meg egyháziasságuk érzelmi kötődéseit. Ebben a kérdésben nem áll rendelkezésre elegendő történelmi távlat, így most inkább az első szempontra szorítkozunk.

Engedelmesség, de hogyan?

Az, hogy egy klerikus engedelmeskedik elöljárójának, minden papi tevékenység alapja, így semmilyen körülmények között nincs felmentés alóla. Erre vonatkozóan az 1983-mas kódex 273. kánonja gyakorlatilag megismétli a korábbi, 1917-es törvénykönyv 127. kánonját, melynek értelmében a klerikusok tisztelettel és engedelmességgel tartoznak elöljárójuknak.

Az említett helyeken ugyanakkor nem találunk részletesebb eligazítást az engedelmesség mivoltáról, körülményeiről, feltételeiről, így a hagyományos teológiai tanítás fényében kell azt megközelítenünk. Az egyház hagyományában az engedelmesség nem vak parancsteljesítés, hanem olyan felelős cselekedet, mely mindkét oldalról a szeretet rendjében valósul meg. Az egyházi tekintély birtokosa nem élhet vissza hatalmával akár kánonjogilag, akár erkölcstanilag kifogásolható cselekvésre indítva alattvalóját.

Hasonlóan szabja meg a szeretetben való cselekvés elve a klerikusnak, hogy vélelmezze ordináriusa utasításainak jogszerűségét, tekintélyét és tegyen is eleget az adott rendelkezésnek, már amennyiben az lehetséges, hiszen lehetetlenre senki sem kötelezhető. Az elöljáró részéről így az a méltányos eljárásmód, ha minden egyes rendelkezése előtt meggyőződik azok teljesíthetőségéről, például, hogy nem okoznak lelkiismereti válságot a rábízottak életében. Előállhat olyan helyzet, amikor egy adott rendelkezés jogossága kapcsán aggályok merülnek föl. Ezekben az esetek ben megfelelő lehet egyházjogi vizsgálatot kezdeményezni, főként akkor, ha a teljesítés súlyos kárt okozna akár a klerikus egyéni életében, akár a rábízottakéban.

Minden ilyen esetben figyelemmel kell lenni a kánonjog legfőbb törvényére, mely a lelkek javát (sa lus animarum – 1752. kánon) abszolút vonatkozási pontnak tartja.

A tanulmány elolvasható itt.

Orvos Levente atya archivált honlapja számos korábban publikált írással megtalálható itt.

Létrehozva 2025. június 14.