A Szentszék Sajtóirodájában 2024. szeptember 16-án tartott sajtótájékoztatón Mario Grech bíboros, a zsinat főelőadója ismertette az október 2-27. között Rómában tartandó szinodális közgyűlés eseményeit. A program szerint október 1-jén bűnbánati szertartásra kerül sor.

A bűnbánati szertartás bejelentése a szinódus főtitkársága és a római egyházmegye által közösen kiadott dokumentumban történt. A szertartásra a Szent Péter-bazilikában kerül sor, és ennek része lesz három tanúságtétel meghallgatása olyanok részéről, akik a bűn következtében szenvedtek – a bántalmazástól kezdve a háborún és a közönyön át a migráció tragédiájáig -, majd ezt követi a hét bűn megvallása.

Íme a bűnök listája, ahogy a szinódusi dokumentum leírja őket:

• Bűn a béke ellen
• Bűn a teremtés, az őslakosok, a migránsok ellen
• Az abúzusok bűne
• Bűn a nők, a család, a fiatalok ellen
• Bűn, hogy a tanítást kőnek használjuk, amit elhajíthatunk.
• Bűn a szegénység miatt
• Bűn a szinodalitás ellen / a meghallgatás, a közösség és mindenki részvételének hiánya

Az új főbűnök

Feltehetően ezeket a bűnöket különösen súlyosnak tartják, mivel kiemelik őket, és ezekért a pápa „az összes hívő nevében bocsánatkéréssel fordul Istenhez és az egész emberiség nővéreihez és testvéreihez”. Ez tehát olyan, mint új „hét halálos bűn”, melyekkel ma különösen vádolnunk kell magunkat.

Némelyikük túl általános, és sok helyzetre kiterjedhet: a bűn a szegénység miatt lehet a szegényeknek nyújtott segítség hiánya, vagy akár a pazarlás. A család elleni bűn magában foglalhatja a válást, a fogamzásgátlást, az abortuszt, a béranyaságot… Ez utóbbi a béranyák elleni bűn is, ami egyfajta rabszolgaság.

Különös, hogy van bűn az ifjúság ellen, de nincs bűn az öregség ellen: az eutanázia már sok országban elterjedt, és minden kontinensen igyekszik terjedni. Ami az abúzus bűnét illeti, ez egy hatalmas spektrum: abúzus fizikai erőszakkal, szexuális erőszakkal, hatalommal való visszaélés, vállalati vagyonnal való visszaélés.

De nem az a főbűn alapelve, hogy egy széles kategóriát fedjen le? Innen kapta a nevét: a „capital” a „caput” szóból származik, ami latinul „fejet” jelent. A főbűn egy többé-kevésbé kiterjedt területet ölel fel, ahogy az ettől így vagy úgy függő bűnöket csoportosítják.

Ebben az értelemben a béke elleni bűnt nagyon tágan lehet felfogni, hiszen a béke a szeretet gyümölcse: de minden bűn a szeretet ellen irányul. Ez azt jelenti, hogy pontosítás nélkül ezek a bűnök homályban maradnak, a kontúrok pontatlanok, és többé-kevésbé átfedésben vannak a listán szereplő többi bűnnel.

Pápai szempontokra szabott lista

A fenti megállapítások után meg kell jegyeznünk, hogy ezek a bűnök egy olyan pápa aggodalmait tükrözik, akinek személyes elképzelése van bizonyos aktuális kérdésekről, és aki e részrehajlás miatt gyakran elfeledkezik a lényegről. Például a klerikalizmus iránti rögeszméje valójában a hatalom elleni küzdelem – bár nem a sajátja.

A bűn, hogy a tanítást „kőnek használjuk, amit elhajíthatunk”, a hatalom olyan gyakorlását célozza, amely Ferenc szemében visszaélést jelent, mert hiányzik belőle az „irgalom”, ami bizonyosan megtörténhet. De ezen túlmenően a doktrínát, mint hivatkozási pontot veszi célba a Kinyilatkoztatással ellentétes minden eltérés elleni küzdelemben. A pápa számára ez az irgalom hiánya, ez a „kövek dobálása”.

Ami a migránsok elleni bűnt illeti, az utóbbi időben egyre élesebbé vált, egészen addig, hogy azt állítja, hogy a migránsok elutasítása súlyos bűn. Ez csak olyan esetekben lenne elképzelhető, amikor a migráns életét súlyos veszély fenyegeti. Ráadásul továbbra is a politikai hatalom dönti el, hogy egy társadalom mit fogadhat vagy tűrhet el a migrációs tevékenységre vonatkozóan.

De a legmeglepőbb furcsaságnak tűnik az utolsó bűn: „Bűn a szinodalitás ellen” vagy „a meghallgatás, a közösség és mindenki részvételének hiánya”.

Érdemes megjegyezni, hogy a bűn a maga általánosságában az Istentől való elfordulást és a teremtmények felé fordulást jelenti (aversio a Deo et conversio ad creaturas). Abban a pillanatban, amikor lelkünket egyik vagy másik teremtmény – étel, pénz, hatalom, kéjvágy… – rabul ejti és olyannyira elmerül benne, hogy Istennél jobban kedveli, akkor bekövetkezik a bűn: ez pedig súlyos bűn.

Próbáljuk meg elképzelni a szinódus elleni súlyos bűnt. Gondoljunk egy papra, vagy esetleg a hívek egyikére, aki bizonyos tekintélyt gyakorolva – mert e tekintély nélkül nehéz elképzelni a részvétel hiányát -, szisztematikusan visszautasítaná a tanácsokat, és nagyon egyéni módon működtetné a saját feladatkörét. Súlyos bűn?

Menjünk tovább, és beszéljünk a zsarnokságról? Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hatalom gyakorlását az egyházban az egyházi jog szabályozza, és ezért jogsértések esetén rendezhető. A zsarnokság nem igazán képzelhető el, kivéve talán az egyház élén, és Ferenc hatalomgyakorlását nem egyszer jellemezték már ezzel.

Mit gondoljunk tehát? Tekintsük ezt vádnak a püspökök – és esetleg papok – ellen, akik védelmezik a püspöki hatalmat, és nem hajlandók arra, hogy ez  a hívekkel „közös papságban” felhíguljon? Úgy tekintsük-e ezt, mint egyfajta „taposóaknát”, melyet a szinodális közgyűlés résztvevői számára készítenek elő, akik el akarják utasítani azt, amit ezen a szinóduson ravaszul előkészítenek?

Számolnunk kell-e egy következő bűnnel „az egyházi demokrácia ellen”, ami nem lenne más, mint annak a hierarchikus struktúrának a tagadása, melyet Krisztus akart az általa alapított természetfeletti társadalom számára? De vajon a szinodalitás elleni bűn már most nem erre utal? Minden bizonnyal igen. És kétségtelenül ezért szerepel ezen a listán.

Következtetés

A hét új főbűn, melyek közülük néhány többé-kevésbé olyan bűnöket takar, melyeket mindig is annak tekintettek, a pápa – és az őt követők – kinyilatkoztatásának egyik eleme az egyház új definíciójához, amely fokozatosan, különösen a szinódus által kerül a helyére, ezzel beteljesítve a II. vatikáni zsinat végrehajtását.

Remélhető, hogy a résztvevők kellő létszámú csoportja – akik nem csináltak titkot abból, hogy bizonyos kérdésekben ellenzékiek – jobban tudja majd, mint hogy mellüket verjék és vádolják magukat a szinódus ellen vétkezéssel, és hogy a szinódusi közgyűlésen hangot adnak ellenvéleményüknek. De nem szabad elfelejteni, hogy a szinódus utáni buzdítással Ferencé lesz az utolsó szó.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. október 4.