Gyakran hivatkoznak Kindelmann Károlyné követői arra, hogy azért vannak tévedések a magánkinyilatkoztatásaiban, mert tanulatlan volt, mindössze négy osztállyal. De ennek csak akkor lenne bármiféle jelentősége, ha ő találta volna ki az üzeneteket. Ha viszont tényleg ez lenne a helyzet, minden egyes dogmatikai tévedése csak annak megerősítő jele lenne, hogy nem Istentől származnak a kinyilatkoztatásai. Mert ha Krisztustól erednének, nem lehetne bennük dogmatikai tévedés.

Például az az állítás sem, amely szerinte magától Krisztustól származik: „Leányom, én is ember voltam és emberi természetemnél fogva voltak emberi tulajdonságaim is. Nekem is van hitem, reményem és szeretetem is.” (III/134)

Mert ezzel az állítással csak három probléma van:

1./ a hit, remény és szeretet nem az emberi természet tulajdonságai, hanem belénk öntött, azaz természetfeletti isteni erények;

2./ Krisztus nem vesztette el az emberi természetét, tehát most is rendelkezik vele;

3./ kereszthalála előtti emberként sem volt hite és reménye, csak tökéletes szeretete. Mert fogantatása pillanatától a színelátásban élt a hiposztatikus egység révén, ő nem hitt és remélt, hanem látott. Ahogy a színelátásra jutott emberek sem rendelkeznek majd hittel és reménnyel, hanem Isten lényegi látásának örvendenek tökéletes szeretetben.

Az ellenkező állítás fakadhat tudatlanságból és hitetlenségből. De Krisztustól nem származhat: mert éppen Krisztus ne tudná ezeket?!

Ha pedig egy dogmatikus professzor helyesnek ítéli ezt a kijelentést, ahogy Kovács Zoltán tette a Napló vizsgálatában (163. oldal), jobb lenne szögre akasztani a tanári talárt a dogmatika tanítása helyett, és hevesen visszautasítani egy esetleges újabb dogmatika tankönyv írására szóló felkérést.

Forrás

Létrehozva 2024. szeptember 13.